Karácsony 2009

December 24.

Első karácsonyi ajándékom a Bettusól:



Szépen, boldogságban, békességben telt a szentesténk. Szépen feldíszítettük a fenyőfánkat (ezüstfenyő - gyökeres- mert e nélkül nem ünnep az ünnep számunkra), majd átadtunk egymásnak az ajándékokat. Boldogok voltuk, élveztük egymás társaságát és hogy vagyunk egymásnak.
Meg akartuk örökíteni e boldog pillanatokat, de szomorúan tapasztaltuk, hogy a fényképezőgépünk (2 éves) töltéskor hibát jelez, és nem lehet bekapcsolni. Így nem tudtunk képeket készíteni.
Felhívtuk telefonon családtagjainkat (szüleinket, testvéreinek), majd élveztük a karácsony szépségét, meghittségét.

December 25.

Kétszeres ünnep volt számunkra a 25-e, egyrészt mert a Csaba nem ment dolgozni (több éve nem volt már ilyen karácsonyunk), másrészt mert karácsony volt.
Mivel tegnap igen jelentős mennyiségű ételt készítettem, így ma nem kellett a konyhába töltenem a délelőtt nagyrészét. Sajnos egész nap esett az eső, így az összes hó elolvadt, pedig pár nappal ezelőtt még reménykedünk a fehér karácsonyba, de ez már teljesen eloszlott.
Ebéd után kimerészkedünk sétálni, megdöbbenésünkre senkivel nem találkoztunk. :))))
Kicsit el is kezdett újra esni, de Csaba "unszolására" folytattuk utunkat, melynek hatására a 60 perc sétából 45 percet szakadó esőbe tettünk meg (természetesen esernyő nélkül), még jó, hogy nem volt hideg, így nem fáztunk meg "csak" bőrig áztunk. Mindennél jobban értékeltük a forró fürdőt hazaértünkkor.
(Próbálom, mindent megteszek azért, hogy a Csabának emlékezetesség és szeretetben gazdaggá varázsoljam ezeket a napokat, mert gyermekkorában nem volt benne része. Ezért is alakult ki az benne sajnos - próbálok változtatni rajta - hogy nem vágyik a családjával tölteni ezeket a napokat. Mert számára nem sokat jelentettek régen e napok.
Nagyon-nagyon örültem, amikor elmondta, milyen sokat jelentek neki és nem tudná nélkülem elképzelni az életét. Úgy érzem, csak sikerült akkor amire vágytam, boldoggá tennem a karácsonyát!!!)

December 26-27.

Reggel (Csaba elment dolgozni) hazautaztam szüleimhez, nővéremhez és nagyimhoz. Nem volt otthon addig ajándékbontás míg haza nem értem. Tényleg ünnep volt, ugyanis anya lejött elém a buszmegállóba, nagyon jól esett.
Sajnos a Letti (keresztlányom) sem tudott velünk lenni, mert "apás hétvége"-re esett sor éppen. Sírva ugyan, de elment (sírt mert nem találkozhatott velem, 10 éves a drága). Megviselt engem is, de erőt vettem magamon és nem mutattam fájdalmamat, belegondolván, Nővérkém mennyire szenvedhet ebben a helyzetben, pillanatban...

E két nap nagy részét a Nővéremmel, családjával és Nagyimmal töltöttem.
Minden csodás volt, természetesen nem maradhatott ki a beszélgetéseinkből a házasság, lakásvásárlás, gyerek téma....
Őszintén szólva (Nővérem is beismerte) a végére már kicsit kiborultam, és kezdem visszatérni régi, rossz önmagamhoz (amit kikezeltem ugyebár), de nem hagytam elhatalmasodni magam felett. Rég volt ilyen alkalom, hogy ennyit időt tölthettem velük, rengeteget beszélgettünk és természetesen társasjátékoztunk is a gyerekekkel.
Az ebédek is nagy családi körben zajlottak, melyet együtt főztünk meg. Csak a Letti és a Csaba hiányzott nagyon az asztal körül.....

Karácsonyi készülődés

Ünnepi menü elkészítése mára a napokban megkezdődött, süteményem már készen van (rakott mézes - recept megtalálható a fórumon lányok). Így ma reggel már csak az ételek elkészítésével kellett foglalatoskodnom, míg a Csaba az igazak álmát aludta (reggel jött meg a munkából).
Az ünnepi menünk 2 főre:
- Húsleves gazdagon
- Pulykasült almával - naranccsal öltve, baconnal tűzdelve (4 kg bébipulykából)
köret: tojásos sárgarépa saláta, kukorica saláta, savanyúkáposzta saláta , édeskömény-saláta és bulbur.
- Desszert - rakott mézes

Céges karácsony

Kedd volt az utolsó munkanap számomra ebben az esztendőben. Így a karácsonyi készülődés nem kellett hogy a rohanásról szóljon idén.
Kedden este főnököm, Miki (3 közül az egyik) meghívott pár kollégámmal együtt a Mammut-ba bowlingozni. Mivel a gyári munkások már hétfőn sem dolgoztak, így jó ürügy volt a tulajdonosnak, hogy ne legyen karácsonyi vacsora szervezve, mondván "ugysem lenne aki eljönne, még jó hogy nem szerveztem semmi"!
Így váratlanul ért, mikor meghívott minket (irodai dolgozokat és szervizeseket). Első órában még ott volt a tulaj, de fáradtságra hivatkozva hamar lelépett, a másik főnök - a kigyúrt macsó - elhozta magával a tökéletes macáját és megvacsoráztak, mondván " 2 napja nem ettem már semmit". Erről ennyit.
Nagyon jól alakult az este (5-en maradtunk csak végül). Most bowlingoztam először (tanítgattak is a fiúk, több kevesebb sikerrel), így ötünk közül általában én "kullogtam" a sor végén. De nagyon élveztem.
Az este előre haladtával, egyre fokozodott ("söröződött és borozódott") a hangulat. Egyedüli nőként a csapatban, kezdett egyhangúvá válni...
A vacsora 21 óra környékén pont jól jött (kicsit "megölte" - az ő szavaikkal élve - a bulit).
Ekkor mindenkire rájött az őszinteségi roham.
Főnököm, Miki újra előjött a gyerek témával miszerint: " Nem akartalk megbántani, tisztázzuk az elején (elmondta van 5x). Nekem van egy ismerősöm (büféjém vezetője), akinek a jelenlegi barátnője 8 évig nem tudott teherbe estni az extől, de amint vele összejött rá 2 hónap múlva teherbe is esett. Tehát lehet hogy a spermával van a baj nálatok is (nálunk nem - mondtam, de ő továbbra is erősködött). El kellene gondolkoznotok a donorspermával, ez nem azt jelenti, hogy kefélj félre (szépen megfogalmazta ismég), hanem hogy másik spermadonor kell keresni. Hisz ha ennyi ideje együtt vagytok és szeretitek egymást, akkor ez nem okozhat problémát. Ezért ajánlottam fel a Kálmán (apósa) segítségét. Mert az szeretném, ha nektem is részetek lehetne a gyermekáldás örömében"....stb., stb.....
Ilyen és ehhez hasonló beszélgetésekben volt részem az este folyamán.

Természetesen 2 régi, megbízható kollégám is sok reménnyel kecsektetett a 2010. évre való tekintettel munka és pénzügyileg ("legalább ebbe ne szenvedj hiány" - mondták).

Úgyhogy alig vártam a végén, hogy hazajöjjek és végre a Csaba mellé feküdhessek az ágyikóba.

Büszkeség - gratuláció

Csodálatos hírt kaptam ma a Nővéremtől (Szfváron dolgozik, ált. női és ffi sebészeten felváltva).
Pénteken volt az év végi karácsonyi ünnepség Szfváron egy étterembe (elfelejtettem hol, de nem is ez a lényeg most), sajnos Ő éjszakai műszakra volt beosztva a női seb.-re, így nem tudott ott lenni. De az a szokás, hogy az éppen dolgozóknak, kiszállítják a vacsorát. Nagyon kedves gesztusnak tartom (legalább ennyi kijár nekik 1 évben egyszer, ha már a túlórájukat sem fizetik ki, nemhogy jutalom...). De hát ennyi telik a mai világban az egészségügy dolgozóinak "felvirágoztatására"!!!
Szóval épp a szokásos feladataikat végezték, amikor gratulációs telefonhívást kapott. Nem tudta mire vélni, merthát az nem derült ki a gratulációt kívánó szavaiból. Majd felvilágosították, hogy:
NŐVÉRKÉM LETT AZ ÉV NŐVÉRÉNEK MEGVÁLASZTVA 2009-ben!!!!
Ezt a díjat a nővérek és az orvosok együtt szavazzák meg, így ennél nagyobb elismerést, kitűntetést, megtiszteletést nem kaphat ebben a szakmában . Nagyon büszke vagyok rá (melyet tudtára is adtam), és boldog hogy osztozhattam ebben a nagy örömben, ami érte ŐT!

Szóval eztúon is mégegyszer sokadszor gratulálok, megérdemelted ez a kitüntetést, NAGYON BÜSZKE VAGYOK RÁD drága NŐVÉRKÉM!!!!! (örökké az is maradok, büszke hogy a testvéred lehetek)

Hétköznapok

Most már esténként is nagyon hideg van -7 / -10 fok között, így nem járhatok futni. Így otthon kezdtem el tornázni. Capoeira Aerobic-ot választottam (Czanik Balázs ajánlásával), az 1. alkalommal meglehetősen nagy izomlázat eredményezett, de azóta már bírom :)))) Tettszik a stílus, a torna folyamatok, mozgás forma, olyan izmokat mozgat meg, melyre szükségem van (comb, fenék, hát, derék). A formás fenekemmel és lábaimmal ellensúlyozom pici ciciimet. :)))
(nem adom fel, tornázom, diétázom - néha "bűnözéssel" - jó eredményeket akarok és kész)
Nem könnyű a nehéz napok (sok a munka) után még ebbe is energiát fektetni, össze kell szedni minden energiámat, erőmet!!!

Szombaton a gyerekeknek voltam ajándék beszerző körúton. Lego lett a kiválasztott (Nővérem által) a társasjátékkal ellentétben. Így elmentem a kollégám által ajánlott Régió játékországba, Délinél lévő Lego boltba, továbbá még 2 játékboltba, mindenhol sikertelenül jártam.
Így jutott eszembe, hogy az Arénába vettem nekik nemrég, neki is iramodtam. Mivel nem dolgoztam egész nap, így a délután el tudtam intézni. Keletihez érvén hullni kezdett a hó (nem kicsit, nagyon :-))) ), beszereztem a vödrös lego-t (ebből az építenek amit szeretnének, az öltetek szabnak csak határ, imádták azt ami nekünk volt a Nővéremmel), mire kijöttem (nem időztem sokat mert rengetegen voltak és utálok vásárolni) 20 cm hó esett.
Nagyon örültem, imádom a havat és a havas tájat, ahogy ropog a talpam alatt a hó.....
(Ja, és beugrottam a Keletinél a kedvenc, Kokodil cipőboltomba és megleptem magam egy féláras csizmával)
Találkát beszéltünk meg a Csabával a Moszkván, sokat vártam rá, de nem voltam elég türelmes és 19 órakor elindultam haza, mivel nem járt a 155 busz így a BGY-től gyalog caplattam a csomagjaimmal a hegyre. 1 órába telt míg hazaértem!!! Nem sokkal utánam érkezett meg a Csaba, együtt olvadoztunk a forróvízbe....

Első hó

Ma leesett az első hó nálunk. Igaz csak 1-2mm, de hófehér volt minden reggel.

Hétvégi fáradalmak

Szombati nap (Csaba alvás nélkül természetesen...) hazamentünk szüleimhez.
Első sorban elvittük a TV-t, és beüzemeltük (ha már egyszer megszereztem - igaz használtan), másodsorban pedig értékpapírunkat kell újrakötni. Igaz nem volt otthon senki (anya dolgozott, apu disznóvágáson volt), így miután a Csaba pihent 1 órácskát (kitakarítottam a nappalit és anyuék hálóját), felmentünk ebédre a Nagyihoz. Isteni gulyáslevest főzött és sütött is nekem. Graham lisztből kakaós csigát és mákos kalácsot. Szegényre anya úgy ráijesztett (vagy elfelejtette szegénykém), hogy alig mert az édesítőszerből tenni bele, így utánédesítésre szorult! De ez a legkevesebb. Isteni finom lett a tésztája.
Nagyon jó volt vele tölteni 1-2 órácskát, beszélgetni, élvezni egymás társaságát. Ő is örült nekünk. Igaz mostanában nem unatkozik, merthát így disznóvágásos időszakban, már füstöli a kolbászunkat. :)) (most szombaton meg már érkezik a Tesómék adagja...)

Meglátogatott a Bettus az Emmácskával. Nagyon megleptek. Örültem, Emmácska kevésbé, mivel nem járt még anyáéknál, így sírással indított. De utána már feloldódott, odasétált (megtanult járni végre, ügyesen) a könyvespolchoz és lerámolta párszor!!!

Délután jöttünk vissza, beugrottunk Fisiékhez. Vittünk nekik 2 szatyor ruhát a gyerekeknek és kóstolót. Nagyon meglepődtek és még ennél is jobban örültek nekünk!
Későn értünk haza, jól bevacsoráztunk, nem sok idő kellett és már aludtunk is mindketten....

Másnap vasárnap, jött a Tesóm a gyerekekkel (Lettivel és Nimróddal).
Mivel elnéztem a papíron a dátumot (nem 13-án hanem 15-én jár le), így nem kellett postára menni, megleptük őket a Népligeti Buszállomáson a Csabával. :)) Nagyon boldog voltam, hogy ezt a napot is a Csabával tölthettem. Rég volt ilyen alkalom, hogy így együtt lehetünk mindannyian (töltődött is a "szeretet üzemanyagtartályom" :))) ).
Először a Kossuth térre mentünk a Mikulásházba. Mivel 9.45-re odaértünk (elkezdett havazni eközben), így nem kellett sokat várni, és az 1. csoporttal be tudtunk menni. Nagy élmény volt nekik (nekünk felnőtteknek is, hisz még mi sem voltunk ott), kedvesek voltak a krampuszok, a Mikulás. Kedvesen, meghitten van berendezve belül a házikó. Verset mondtak a gyerekek és énekeltek, amiért 1db szaloncukrot kaptak (nagyon nagylelkű volt a Miniszterelnöki Hivatal...).
Íme egy emlék Róluk (Letti félig takarásban sajnos - bal oldalon, mellette Nimród a Mikulás bal lábán) :


Utána a Vörösmarty térre mentünk. Ez volt az első igazán hideg nap (réteges öltözöttség sem sokat segített), így nem időztünk sokat, mert a gyerekek nagyon dideregtek. Csak a Csaba volt a tisztes kivétel, ugyanis őt Nővérkém meghívta egy isteni illatú (megszaglásztam) forralt borra. :)))
Volt egy kis báb előadás,amíg végigdideregtük, addig száradtak a karácsonyfa díszek a foglalkoztató kuckóba, melyet saját kezüleg készített a Nimród + Letti.
Mivel több szabadtéri program nem nagyon volt, és éhesek is lettünk az ebéd volt a következő állomás. Ami persze nagy sikert aratott.
Miután megebédeltünk a jó melegben, ránk is tört a fáradtság rendesen. :))
Összeszedvén minden erőnket, bementünk egy játékboltba, hogy "mit hozzon a Jézuska". Olyan szörnyen idióta (bocsánat a kifejezésért) játékok vannak mostanság, hogy az borzasztó. Ugye ami a Minimaxon látható, azért a gyerekek meg vannak habarodva (legyen akármilyen értelmetlenről is szó). Nem is tudtam megjegyezni a társas nevét (amit 5x is elismételtek), de nem is fontos, mert az tuti nem lesz, eldöntöttük. Semmi kreativítás, logika, ész nem kell ahhoz, így értelmetlennek találtuk mindhárman.
Vidéki gyerekek lévén (sok metrózás után) villamossal folytattuk utunkat a Fehérvári út felé. Hideg lévén, az új bevásárlóközpontban lyukadtunk ki a gyerekek miatt. Amíg mi a Nővérkémmel vettünk elemózsiát a haza útra, addig bábszínházzal, mézeskalács sütéssel és lufifigurák (oroszlán + virág) készítésével szórakoztak.
Gyorsan elrohant az idő, hamar elérkezett az indulás ideje 16.30.
Hazáig el is aludtak mind a ketten, Nővérem elmondása szerint. Majd otthon részletes élménybeszámolót tartottak apának és a nagyiéknak.

Kineziológia 3.

Eljött a 3. alkalom a kineziológus Mónikánál.
Amint beléptem az ajtón (munka után 17.45-kor), rögtön dicséretet kaptam Tőle, miszerint csak úgy csillogott a szemem a boldogságtól. Igen, mostanában jól érzem magam, nincs semmi baj körülöttem velem, és nem is csinálok magamnak... (mert mi emberek képesek vagyunk "csinálni", ha túl unalmas, egyhangú az életünk).
Először is arról beszélgettünk, hogy haladok a Csabával "házasság ügyben". Eldicsekedtem, hogy nagyon jól, már majdnem minden nap szóba kerül (pozitív hangvételben), amit soha nem gondoltam volna, van egy kis elintéznivaló (irat beszerzése), de most már nem hagyom kicsúszni a kezem közül a dolgokat és véghezviszem amit szeretnék.
Eközben megtudtam, hogy a férfiaknak az ösztöne a "magjuk" több helyre való szétszórása (ez egy kicsit furcsán hangzott nekem is), a nőknek pedig "mag" (vagyis gyermek) felnevelése. Ez a nagy különbség a férfi és nő között már a kezdetektől fogva.
Sok férfi felteszi a kérdést: Miért olyan fontos az a darab papír? (házassági any. kiv.)
Nem maga a papír a fontos, hanem ami mögötte van: a BIZTONSÁG, mint lelki, érzelmi és anyagi. Az esküvőnek is (mint minden szertartásnak) fontos szerepe van az életünkben, hogy megadjuk egymásnak a tiszteletet, csinosan felöltözünk, elmegyünk az anyakönyvezetőhöz, kimondjuk egymásnak a fogadalmainak (mégha nem is lesz örökké...), hűségünket jóban-rosszban stb. Fontos és emlékezetes is egyben!

Néhány fontos gondolat (mely kezdi kialakítani az új életemet, és felnőtté válni):
- mindenki a saját életéért felelős (saját életének kovácsa)
- mi magunk alakítjuk életünket
- amit gondolatainkba (agyunkba) elfogadunk (akár jó vagy rossz), az életünk aköré fog rendeződni (pl. ha elhatározom, hogy jó anya leszek, az élet megteremti nekem hogy bebizonyíthassam)
- a múlttal nem kell foglalkozni, el kell engedni tudni azt, csak a jelen és a jövő számít (alakíthatjuk magunknak)
- a nőiességet (őszintén, még a gyengém egyike) meg kell élni, élvezni kell
- ki kell mondani érzéseinket, vágyainkat kedvesünk előtt
- kezünkbe kell venni a férfiak irányítását (ha szükséges)
- mindennek megvan a maga oka
- rossz dolgokhoz, gondolatokhoz nem ragaszkodunk, hanem "eldobjuk" stb.

Érdekes dologra is fény derült. Megemlítettem, hogy még mindig a régi munkahelyemmel és a főnökömmel álmodom (5 és 1/2 évig gyötört lelkileg, teljesen kikészültem, azóta gyűlölöm amit tett velem...). Eddig a napig. Ugyanis megtudtam a Mónikától (amire soha nem gondoltam volna, nem tudtam): a szeretet és a gyűlölet ugyanúgy energiát vesz el tőlünk. Úgy szemléltethető igazán, hogy a szeretet és a gyűlölet egy pálcán van elhelyezve, a pálca egyik végén a szeretet a másik végén a gyűlölet. Bárhol "fogjuk" is meg a botot, kapcsolat van a 2 személy között, ezáltal energiát von el tőlünk.
Tehát meg kellett szüntetni a régi főnököm és köztem lévő (általam táplált) gyűlöletet. Egy érdekes gyakorlattal tettük mindezt, mely nem hittem volna, hogy beválik, de már pár nappal a kezelés után is érzem, hogy nem érzek semmit iránta (na ez elég érdekesre sikeredett).
Gyakorlat: el kellett képzelnem magamat és őt egy helyen (volt irodánkba képzeltem), ahol kettőnk között szemetes konténer volt, ide hangos szavakkal bele kellett dobálnom a sok negatív érzelmez amit éreztem iránta (megaláztatás, agresszió, félelem, alkoholizmus, irgalmatlan dohányfüst, stressz, folytonos elégedetlenség, lekicsinylés stb...), majd lezárni a konténer tetejét. Miután ez megtörtént a konténer mellé állni és egy képzeletbeli ollóval elvágni a köztünk lévő szálakat (kapcsokat), miközben hangosan kimondani mit vágtam el. Természetesen ekkor már könnyedén elképzeltem, ahogy kétségbe esik, mi lesz velem nélküle... (mint ahogy lehetett is mikor elhagytam 5és1/2 év kitartó munka után - leghosszabb ember 2 évig bírta mellette). És utána szépen otthagytam...
Hihetetlennek tűnt akkor, de hiszem hogy segített (meglátjuk, hogy álmodom e majd ezekután is erről), bízom benne.
5 és 1/2 év szenvedés, melyért csak magamat hibáztathatom. Ott hagyhattam volna azt a munkahelyet, de mint a kezelés alatt kiderült azért nem tettem, hogy megismerhessem a számomra azóta fontos embereket (Fisi, Petra, Losi, AGY, Gábor stb.) és kapcsolatokat építsek ki (köztük az új szuper munkahelyemet is). Ez volt nekem ott a küldetésem.
Tehát csak rajtam múlt, mint ahogy fent írtam is róla.
Az itt okozott sok stressz, boldogtalanság, helytelen táplálkozás, cigifüst jelentősen hozzájárul a meddőségemhez (ebben biztos vagyok).
Régen a háborúk idején a nők szervezetében leállt a peteérés, agyunk érezte a veszélyt és parancsot adott testünknek a végrehajtásban. Az agy nem tud különbséget tenni a háború és a stressz között. Tehát az én agyam háborúnak élte meg az előző munkahelyem okozta körülményeket, ezért megakadályozta a teherbeesést.
Ugyanis nem volt meg:
- lelki nyugalom
- kiegyensúlyozottság, biztonságérzet (stresszmentes élet)
- rendszeres táplálkozás.
Úgyhogy most már igazán rámférne egy kis szerencse e téren!!!

Végszóként pár gondolat:
érzelemmentes gyermekkorom miatt több szeretetre, kényeztetésre, gyengédségre vágyom, melyet a Csaba és Nővérem adhat meg számomra.
Saját kis életemmel, jövőbeli családommal kell foglalkoznom és mindent megtenni hogy boldogok legyünk mindannyian.

Kicsit hosszúra sikerült, néha kicsit zavaros is, de így péntek este ennyi futotta tőlem.

Ámulat

Legkedvesebb kollégám (budapesti jómódú családból származó) megkért, hogy segítsek a feleségének karácsonyi ajándékot vásárolni (mert már nem tud neki meglepetést okozni és most nagyon szeretne, így 20 év után). "Kisfiával" (17 éves, 198cm :-))) ), kinéztek egy RobertoCavalli fekete színű, fényes gumicsizmát az Andrássy úton tegnap. De biztatnom kellett, hogy "jó döntés lesz, nagyon örülni fog neki stb...". Ezért felajánlottam, hogy elkísérem és felpróbálom, elmondom véleményem (persze a felesége és én - ég és föld vagyunk). Szóval ezt az egészet azért írtam le, mert életemben először most volt rajtam 90.000 forintos gumicsizma, hangsúlyozom még1x GUMICSIZMA!!!! :-)))))))
Amit én enyhe túlzásnak tartok egy gumicsizmáért! De nem vagyunk egyformák, van aki megteheti ezt, és van aki nem. Vidéki születésű lányként, egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy miért jó valakinek egész nap gumicsizmában lenni (persze tudom ez a divat mostanság), hisz én tudom mennyire befülled benne a láb és még sorolhatnám hátrányait.
Majd elfelejtettem, adtak hozzá fényesítő sprayt 2.000.-Ft-ért. Ugye milyen jó?
Szóval erről ennyit.

Télapó!!!

Szombat hajnalban (1 nappal korábban) ébresztett a Télapó (Csaba ;-)) ) hozzánk!
Kelljek, mert meghozta a fenyőfát karácsonyra, egy gyökeres ezüstfenyőt + cseréppel.
Nagyon meghatódtam, kedves meglepetés volt Tőle.
Így délután (miután kialudta magát) el is ültettük és kiraktuk a teraszra. Ott fog szépségesen virítani!!

"Békebeli" hamburger

Ma kaptam a főnökömtől, Mikitől (30 éves mint én), aki büfét nyitott KÖKI építkezésen egy igazi, hamisítatlan "békebeli" házi készítésű pufizsemlés hamburger (amilyet még a MC D. időszak előtt ehettünk nagyon régen), úgyhogy nap fénypontjaként adtam a diétámnak...
Nagyon finom volt, visszaidézte a régi szép emlékeket, ízeket! ;-))

Kicsit részletesebben:
Feleségének van egy közétkeztetéssel foglalkozó cége (napi 5000 adagot főznek), főnökömnek ugyebár van a "mi" cégünk, így nem volt nehéz feladat neki.
Egyik cég adja (főzi, süti, előkészíti) a meleg ételeket, saját készítésű pékáruból szendvicseket (melyek kifogástalanok, és isteni finomak - teszteltem már azokat is...), személyzetet, másik pedig a berendezéseket, gépeket és a szükséges javításokat.
Befektetés nélküli tiszta haszon!!! Akárhogy is szépítjük a dolgokat. "Egyik zsebemből a másikba rakom a pénzt" - fogalmazott.
De rossz szavam nem lehet rá kitüntetett figyelembe részesít Ő is (végülis egy "vidékről" származunk, ezt sokszor emlegetvén is) és a többiek is.

Szívmelengető érzések

A sok stressz a munkahelyen nagyon megvisel és elszomorít. A kollégáktől való megválás (gyártásból 5fő, irodából 2fő), még több munkát eredményez számomra is, de a mai világba ez nem meglepő. A helyzet egyre feszültebb és kiélezettebb...

Más.

Ma miután végre sikerült a Nővérkémnek elolvasni a házassági terveinkről szóló levelemet, a következő szívhez szóló e-mail kaptam tőle:
"Itt ülők könnyes szemmel a leveled elolvasása után!Természetes hogy ott lennék,számomra ez leirhatatlan érzés!Persze ha Csabusom sem bánná!Remélem azt Ő is érzi.hogy nálam jobban senki nem szeret benneteket!!!!Én bármire képes vagyok értetek!Azt is megértettem volna ha csak ketten szeretnétek menni:de ez igy csodálatos!!!!Anyáéktól ne tartsatok ,meg fogják érteni!Biztos lesznek kérdéseik,de nem olyan maradiak !!!!A lényeg megértetni velük,hogy fontosak nekünk,hiszen ők a szüleink!!!!!De ez a ti álmotok,vágyatok! Ti ezt ilyennek álmodtátok meg!!!!!Tudod:::::ÁLMODTAM EGY VILÁGOT MAGAMNAK ITT ÁLLOK A KAPUJA ELŐTT!!!! Rajta Tesókám fogjátok meg egymás kezét és lépjetek be a kapun TI KETTEN!!!!!! "

Elgondolkoztam azon (mint már sokszor), milyen sokat jelent Ő nekem az életben, amit nem tudnék nélküle elképzelni, elviselni. Ő számomra egy nagyon nagy kincs.
Szívből sajnálom azokat az embereket, akiknek nem adatott meg, hogy testvérük születhessen és megismerhessék, átélhessék az önzetlen testvéri szeretetet.
Ebből kifolyólag számomra teljes mértékben elképzelhetetlen, hogy 1 gyermekünk legyen.

Valóság

Reményeim ma reggelre szerte foszlottak a gyógyulásomról, mára a hangom is elment... (de nem nyavalygok tovább, egyszer csak meggyógyulok). Semmi ez a tegnap történtekhez képest.

István (U.bátyám) és a Judit elvesztette a babát. Becsléseink szerint már kb. 10-11 hétben lehetett. Múlt héten a Judit nagyon megázott a buszra várva, vacogó fogakkal ért haza és felfázott. Talán ez volt a baj. Bár eléggé stresszelnek és pörögnek is mostanság... (Wellness - szauna, szoli, kozmetika stb. - kialakítása miatt)

CSODA

Pénteken még nem volt biztos, de mára beigazolódott Babaimádó spontán babás lett a sok kudarc és szenvedés után! Ez egy igazi csoda!!!
"Köszi a drukkokat!
HCG: 210" - üzenetet kaptuk TŐLE ma délelőtt. ;-))

Szép emlékként és bíztatásként bemásolom (remélem nem lesz baj belőle) a Babanetről rövid kis "élettörténetét", hogy legyen mi erőt adjon NEKÜNK. Íme az előzmények:

"Szóval 13 éve szeretnék kisbabát. Hosszú volt idáig az út. Orvostól orvosig, kapcsolatból kapcsolatba.
Majd ismét orvostól orvosig. Voltak erős melléfogások is.
Sokminden történt, de igazi előrelépést akkor éreztem, amikor benyitottunk a kaális orvosom ajtaján.
Megkezdődtek a kivizsgálások. Szinte minden jó volt. (Kis LH/FSH probléma). A májammal probléma volt, így alá kellett írnom egy nyilatkozatot, hogy a saját felelősségem, ha a kezelésből probléma lenne.
A Kaáliban került sor az első igazi lépésre: inszemináció.
Az 1.inszemináció méhenkívüli, a 2. biokémiai terhességet eredményezett. petevezetéktől meg kellett válni a méhenkívüli miatt.
Óriási elkeseredést éreztem.
Majd elkezdődtek a lombikos kezelések.
Ezek egy része eredménytelen, másrésze biokémiai.
4 stimuláción és 5 beültetésen vagyunk túl. Endokrinológiai vizsgálat eredménye: IR+PCOS. Erre gyógyszert szedek, diétázom.
TSH magas, gyógyszert szedek rá.
Túl vagyunk genetikai kivizsgáláson, több laparoszkópos diagnosztikai műtéten, hysteroscopián, immunológiai kivizsgáláson, pszichológuson, stb....Már magam sem tudom, min. Sok vitamint, gyógyteát kipróbáltunk.
Nemrég totális kivizsgálás alá vetettük a férjem és az andrológus eléggé elkeserített minket.
Eddig az volt "rendben " vagyunk mindketten, most meg még ez is. Nem túl jó az eredmény, de a Kaális orvosom szerint megpróbálhatjuk amit szeretnénk:az inszeminációt.
Az a gond, már a lombikban sem hiszek. 2 inszeminációból 2-szer voltam terhes (még ha rossz eredménynel is), 5 ET-ből pedig egy igazolt biokémiai volt.
Szóbakerült többször az örökbefogadás is.

Férjem mindig azt mondja, nincs ellene, de várjunk még, mert szerinte lesz nekünk saját.
DE MEDDIG VÁRJUNK?
Megpendítettünk a témát a szülőknél is, mert mégis tudni szerettünk volna, mit szólnak hozzá.
Férjem szüleinek nincs ellene kifogása, de az enyémeknek igen. Anyukám végig sem hallgatott és konkrétan hallani sem akar róla. Azt mondta, nem engedi (mintha tudna tenni ellene.)

Teljesen döntésképtelen vagyok a témában.
Abbahagytam a pszichológusi kezelést is, mertegyszerűen nincs pénzünk már semmire.
Az egész életünk minden pillanata a babáért folytatott küzdelemről szól..."

Betegen

Hétvégére (csütörtökön és pénteken voltak már jelei - torokfájás) megbetegedtem. Amíg főztem (tárkonyos raguleves, vadnyúlpaprikás, almás muffin + sós rúd) szombaton délelőtt, addig nem voltam rosszul, de délutánra ledöntött a lábamról fejfájás, szemfájás, rossz közérzet, köhögés stb. Így szombaton délután és vasárnap feküdtem, gyógyítottam önmagamat.

Sajnos így hétfő délután sem érzem jobban magam, fáj a mellkasom és kicsit köhögök, a közérzetem sem a legjobb. Így lemondtam a mai kineziológiát (áttettük jövő hét keddre), mert oda csak gyógyultan szeretnék járni, hogy minden információt magamhoz tudjak venni. (Bevallom, hogy hétvégén, próbálkoztam ugyan, de a házi feladatom elkészítése is gondot okozott....)

Péntek, hétvége

Nagyon melós hét volt ez és a következő sem tűnik előreláthatólag könnyebbnek.
Eljött az évvége (lassan), minden intézmény (iskola, óvoda, bölcsöde stb.) most "akarja" az utolsó megkapott fillérjét is elkölteni nálunk (ami nem is probléma, hisz segítettük, segítjük őket ahogy tudjuk, tehetjük), de mellettük még a sok "fizetős, exklúzív" Megrendelő konyhái is sorakoznak, mint pl. a új bevásárlóközpont ALLEE Il Treno pizzériája, Serry Kínai Étterme, Kenguru Étterem melyeket már rég szállítani kellett volna, továbbá a WestEnd Apropó Étt. felújítás + Infopark G önkisz. étterme stb, stb...
Úgyhogy nem unatkozik a gyártás, ebből kifolyólag mi az irodában sem, nem kell aggódni van munka bőven!!! De vajon jövő év elején? Január, februárban is így lesz???

Blog díj

Megkaptam első blog díjamat, köszönöm Amina és Puszi!!!!
Örülök, hogy kedvet éreztek blogom olvasásában, és vissza-visszatértek hozzám. ;-)))

A Boldog Nevemnapja

Nagyon megható, hogy ennyire sok embernek eszébe jutottam a Nevemnapján.

Íme pár sor Keresztanyámtól, mely a legnagyobb örömet és meglepetést okozta a mai napon:



Ma sok kedvességben, kényeztetésben volt részem. Simogatta is a lelkemet (megpróbáltam felhőtlenül örülni mindennek bármiről is legyen szó, kineziológiait tanulmányaimat bevetve, ezáltal másoknak is örömet okozni örömömmel). Furcsa érzés volt számomra, hisz ezt mindezidáig megvontam magamtól. Megvontam magamtól a kényeztetést, nőiességet. De ma bepótoltam. Kényeztettek irodában (kollégáim), otthon (Csaba).
Apró ajándékoktól elkezdve, hatalmas virágcsokrokon keresztül egészen a "flancos desszertekig" (a csokoládéval Csaba+Keresztlányom fog igazán csak "jól járni"!!!).
De a legkedvesebb kollégámtól kaptam diétás mogyorós Milkát.... (irul-pirul)

Boldog hosszú hétvége

Összességében szép kis "hosszú hétvégét" töltöttünk együtt a Csabával (azért hosszú mert szombaton és vasárnap is otthon volt, nem dolgozott). Nagyon örültem, boldog voltam.
Sajnos az idő nem volt napsütéses, így szombaton az időnk nagy részét a lakásban töltöttük. Főztem egy finom ebédet, tárkonyos sertésragut savanyú káposztával. Finomra sikerült. Persze a sütemény sem maradhatott el, csíkos tallért sütöttem. Szép délutánunk volt, jót beszélgettünk, kedveskedtünk egymásnak, elmeséltem kineziológiai élményem minden egyes részletét (némelyen nagyon csodálkozott, "felháborodott" - az intim részek említésekor).

Vasárnap reggel együtt ébredtünk (imádtam...) és a Csaba készített nekem reggelit (tükörtojást), nagyon kedves volt tőle (már nem is emlékszem ilyen kényesztetésre Tőle). Mivel ma ebédre voltam hivatalos általa, így szép nyugodtam, kényelmesen megreggelizhettünk (nem kellett azon törnöm a kobakomat, hogy már megint mit főzzek?).
A Sir Lancelot Lovagi Étteremre gondoltunk, de mikor elmentünk az étterem bejárata előtt, mindkettőnkbe kétségek merültek fel. Újonnan tett kineziológiai tudásomból kifolyólag, én említést tettem rá, hogy nem szimpatikus a hely kívülről (ami ugye nem jellemzi a hely belső mivoltát), de munkahelyi ártalomként, rögtön ezt a következtetést vontam le. Csaba is helyeselte érveléseimet.
Így a Mammutba, a Leroy-ba egyeztünk meg. Nem okozott csalódást (kollégám, már többször említést tett rá, hogy egyszer ki kell próbálnunk, nagyon színvonalas és finom, tiszta a konyhája - Ők minden alkalmat ott ünnepelnek).
Hamisítatlan, isteni limonade-t ittunk mindketten. Mivel levest is ettünk a főétel előtt, így a 2 fogás kifogott rajtunk! :-)) (nem vagyunk mi már ehhez a nagy "zabálásokhoz" hozzászokva, így is teljesen dudig ettük magunkat)
Még a hőn áhított, várva-várt desszertről is le kellett mondanunk...
Viszont az megállapítottunk, hogy a hely nem a mi kis pénztárcánkhoz van mércézve... (sajnos)
Az egész nap fénypontja nem is a csodálatos ebéd volt, hanem az, hogy együtt lehettünk, zavartalanul, elvárások nélkül.
Már nagyon vártam a pillanatot, hogy megkérdezzem a Csabától, hogy mit gondol a elmondottakról (kineziológiáról, érzéseimről).
Legnagyobb meglepetést az okozta számomra, mikor elmesélte a velem "szőtt" házasságról álmait. ;-)))

Amina

Döbbenten olvastuk a soraidat a babanet oldalán...
Próbáltuk a megfelelő szavakat megtalálni, melyeket ilyenkor mondhat az ember, de a döbbenet lett úrrá rajtunk. Annyira de annyira bíztunk NÁLATOK a sikerben! Őszintén sajnálom, ami történt. Ölellek, puszillak innen is!!!!!!!

Kineziológus 2.

Elérkezett a 2. alkalom napja. Az az izgatottságot, mint első alkalommal, már nem éreztem, de a kíváncsiság ezúttal is bujkált bennem.
Nővérkém, Barátnők és Babanetes lányok (kik olvassátok) miattatok írom le élményeimet, tapasztalataimat, hátha valamely sorokban magatokra ismertek és bármely módon segítséget nyújtanak (ha apró módon is) boldogságotok, célotok elérésében.
Visszatérve a kineziológia 2. alkalmához, először a "házifeladatom" átbeszélésével kezdtünk.
1.) Mely dolgok okoznak örömet?
Az feladat megoldása közben (mikor elgondolkoztam e kérésen), rájöttem sok kis apró dolog örömet okoz: közös programok Csabával (és egyéb ;-) ); olvasás; zenehallgatás; Nagyimmal és Nővéremmel kapcsolatom; Keresztlányom, Letti őszinte szeretete és kedvessége; munkahelyi sikerek stb. A listámon szerepelt "másoknak örömet okozni", melyből oda jutottunk ki, amit eddig is tudtam (sajnos, őszintén szólva), hogy én nem szeretek ajándékot kapni (nem örülök neki igazán). Amiből azt a következtetést lehet levonni, hogy "egy önző dög vagyok", mert másoktól megfosztom az örömet (amit ők éreznének mert megajándékoznak engem)...
Ettől teljesen ledöbbentem, erről az oldalról soha nem néztem a dolgok állását (1. lecke).
2.) Mi az, ami viszi az energiát?
Itt pár nem mindennapi próbláma került a listámra (így ezekkel nem igazán foglalkoztunk), kivéve egyett: "szüleim romló kapcsolatát látni, átélni"
Megtudtam, hogy ez sem egyedi probléma (sok helyen előfordul). Amire felhívta a Mónika a figyelmemet ezzel kapcsolatban:
- az Ő életük, nekik kell foglalkozni vele, problémáikat megoldani (én nem tehetem helyettük)
- nem szólhatok bele az Ő életükbe (nem utasíthatom Őket a jövőjükkel kapcsolatban)
- el kell fogadnom, hogy már "külön család" vagyunk, megvan a saját életünk nekünk is és nekik is
- Ő választották ez a életet magunknak (melyen soha nem késő változtatni)
- Nem kell elvárásaiknak 100%-ig megfelelni (korlátokat okozhat lelkünkben a megfelelési kényszer).
Mindezek után elkeztük újra a vizsgálódást. Kimutatásra került, hogy 4 éves koromban valamilyen nagy trauma ért. Sajnos nem tudtunk rájönni (én sem emlékeztem e korból) mi lehetett, de oldást kértünk rá tudatalattinktól.
Fény derült arra, hogy a nőiességem elismerésével, elfogadásával is problémák vannak (igaz).
Mindez újra gyermekkoromra vezethető vissza, apura. Fiúsan neveltek, ennek a mai napig szenvedem a követezményeit.
Ezt a témakört keztük el jobban körüljárni.
Ehhez kapcsolódik házifeladatom is.
1.) Miért jó nőnek lenni?
2.) Milyen nő szeretnék lenni? (Mit szeretnél elérni?)
Sajnos a testem elfogadása körül is adódtak problémák (zavarbaejtő kérdésekből erre is fény derült, irultam-pirultam is ekkor). Melyek nagy gátokat okozhatnak a fejemben és ezáltal a testemben is!!! Ezeket is orvosolnunk kell.
Tehát összességében van munkánk bőven! Ki kell alakítani az ÚJ személyiségemet, elfogadtatni önmagamat és megszeretni.

Érdekes és tanulságos kis rajzot kaptam búcsúzóul:

Férfias Nőies Férfias Nőies
férfi férfi nő nő

EGYENSÚLY
Mérleg -> I---------------------I-------------------------I

Férfi és Nő között mindig egyensúly van.
Tehát ha a Nő férfias, akkor a mellette lévő férfi nőiessé válik az egyensúly fenntartása végett (mint a mi esetünkben). Viszont ha a nő elindul a nőiesedés útján, akkor a férfi férfiassá válik.
Ugye milyen érdekes mindez???
Célunk nőiességem erősítése! Mely következményeként a BABA is hamarosan meg fog érkezni hozzánk!!!

Ma délután 17.45-re megyek a második "elbeszélgetésre".
Jelentem házi feladatom elkészítve. ;-)))

Köszöntő

Isten éltesse Nagymamámat, Édesanyámat és Nővéremet nevenapjukon:

Egy nap, majdnem olyan mint a többi,
De az emlék már a holnap poharát tölti,
És a holnap most még csak álomvilág,
Ám a perc itt van, mosollyal nyit rád,
Hogy legyen erőd, legyen hited,
Amíg utadon terhedet viszed,
És tudj nevetni, játszani örömmel,
Hogy a holnap szeretni jöjjön el,
Napsugárral, esővel, szivárvánnyal,
A szívben tüzel, a kertben száz virággal,
S hogy legyen aki szeret, S ott van Veled,
Boldog névnapot kívánok Neked!

Ajándék

Történtek jó dolgok is hétvégén:

A Nővéremtől megkaptam a már régóta áhított gyűrűt 30. születésnapomra, melyről örökre Ő fog mindig eszembe jutni, ha ránézek (fehér arany, 3 sorban apró kövekkel kirakva, a formája pedig kissé kisarkítva) Így leírva elképzelhetetlen, de csodálatosan és meseszépen csillogott tegnap a napsütésben mikor utaztam hazafelé.
Turiztunk egy nagyon jó narancssárga függönyt, anya meg is varrta (Erikáéknak a nappaliba)
Nap fénypontjakét nagyimnál ebédeztem (gulyásleves, utána pedig lapadurgya volt - népi étel nálunk), a délutánt nála töltöttem beszélgettem vele a velünk történtekről, múltjáról is mesélt (imádom hallgattni Őt, bármiről is legyen szó).
... a meggyes-mákos rétesének sem álltam ellent (isteni volt, kedvenceim egyike...)
Este asztali (játék) csocsó a gyerekekkel otthon, nagyon jól mulattunk
A nap végén természetesen a nővéremnek mindenről beszámoltam ami csütörtökön történt a kineziológusnál, Ő is (mint mindenki) csak ámul és bámul a hallottakon.

Vasárnap délután a Csaba eljött elém a Sasadi útra (ritka alkalmak egyike, ez már az első jó lépések egyike Tőle), hogy ne cipekedjek BKV-val. Nagyon örültem, jól esett, hogy megtette ezt értem. Nagyon hiányzott egész hétvégén, rengeteget beszéltünk telefonon, de ugye az nem volt egyikönk számára sem teljesen kielégítő.
Egyszóval nagyon örültünk egymásnak ezekben a nehéz időkben!!!!

Búcsúzás

Fájó szívvel búcsúzunk Csaba nagymamájától. Hétvégén hosszú, keserves betegség után szombaton éjszaka örökre elaludt. Végső búcsút szerdán 12 órakor veszünk tőle a kálongatanyai temetőbe:


Pénteken kórházba került, szombaton megműtötték (ki volt száradva), műtét után felébredt, de szíve később felmondta a szolgálatot. Főorvos elmondása szerint jobb, hogy így történt mert óriási fájdalmai voltak és lettek volna (bélösszenövés, májletapadás - kiszáradás miatt, és a gyomra is ki volt lyukadva). Mindezek a betegségek nem alakultak volna ki, de nem evett és nem ivott, amúgy még elélt volna 10 évig is!!! De fia (és legfőképp felesége) mostoha körülmények között tartották Őt...
Számomra felfoghatatlan amit Vele tettek, és erről mindig az fog eszembe jutni, hogy éveken, évtizedeken keresztül elvették a nyugdíját, Rá nem költöttek semmit (ebbe betegedett bele szegény).
Azon a környéken (Szabolcsba) miért még mindig a pénzről szól minden?????
Ott élő emberek betegesen "harcolnak" a pénzéért (de nem munkával sajnos)!!!

Kinezióligus 1.

Tegnap sikerül pontban 17.45-re megérkeznem a Viola utcában (sokat kellett a villamostól menni mire - többszöri segítségkérés után - végre odataláltam). Kellemes fogadtatásban volt részem (családias környezet, hangulat).
Egy kis kuckó szerű szobában foglaltunk helyet egymással szemben.
A beszélgetés elején alapadatok felvétele történt, majd eljutottunk odáig, hogy második gyerekként születtem, fiúnak vártak és neveltek sokáig, amíg a Csaba be nem lépett az életembe és minden megváltozott (ezt majd következő alkalommal fogunk jobban tanulmányozni, gyógyítani).
Kineziológia lényeg, hogy agyunk, lelkünk és testünk együtt működik, és mindezek befolyásolják a személyiségünket, életünket.

A cukorbetegség kialakulásáért felelős = szeretethiány
A pajzsmirigy (hormonok) nem megfelelő működéséért = önmagam nem elfogadása
Teljesen megdöbbentem, amikor ezeket megtudtam, és mindez csak fokozódott a beszélgetés folyamán.
Minden beigazolódott (a vizsgálat alatt), ami már régóta nem hagyott nyugodni és foglalkoztatott:
- nem vagyok elégedett önmagammal
- nem hallgatok a megérzéseimre
- nem érzem boldognak magam
- mindent megvonok magamtól
- nem kapok (ezáltal nem adok) elég szeretetet (gyermekkorra visszavezetendő), mint ahogy a könyvben is olvastam "üres a szeretet üzemanyagtartályom".

Kis pozitívum is kimutatódott:
- gyereket szeretnék
- szeretem a Csabát.
Viszont "nem érzem magam biztonságban ebben a kapcsolatban" (ez sajnos 100% biztonságra kimutatódott), és az agyam azt küldi a testemnek, hogy "gyereket ide biztos hogy nem"!!!
Megoldás abban rejlik (amit tudtam és szeretnék is már jó pár éve), ha végre a Csaba felesége lehetek. Menyasszonya vagyok már 9 éve, de valamiért egyenlőre a házasság "ellen" van (ami a múltjából adódik - sok sérelem, fájdalom érte kapcsolatunk előtt).
Tehát azon kell munkálkodnunk, hogy mindez megváltozzon (a lelki megnyugvásom érdekében)!!!
Házi feladatot is kaptam, mivel nem tudtam a kérdések hallatán válaszolni rájuk (meglepő ugye? - alig tértem magamhoz, hogy ilyen egyszerű kérdésre nem tudok választ adni):
1.) Írd össze, hogy milyen dolgok okoznak neked örömöt?
2.) Mi az, ami viszi az energiát?

Gyorsan elrepült a 1+1/2 óra. Volt olyan alkalom, hogy így kimondva ezeket az érzelmeket (melyeket érzek), nagy lelki megrázkodtatás volt és könny szökött a szemembe.

Hazaérvén, Csaba izgatottan várt. "Mi újság, mi volt? Mesélj".
Próbáltam a Mónika tanácsait megfogadni és úgy elmesélni a dolgokat, ahogy az én érzem. Nagyon fontos volt az magam előtt tartani, hogy nem bűnbakot keresünk és felelősségre vonunk!!! Csak azt hangsúlyozni, hogy én mit szeretnék, és mi okozna nekem lelki megnyugvást, örömet.
Csaba válaszként sokáig megölelt (míg el nem aludtunk), és feltette a kérdést: "Nagyon megviseltek a dolgok lelkileg?" Nagyon válaszoltam, megviselt kimondani ezeket a dolgokat, érzelmeket.

Úgyhogy "a lecke fel van adva". Éjszaka többször is felébredtem és a történteken gondolkoztam... és azóta is egyfolytában.

Röviden ennyi az első kineziológiai élményemről.

Aggodalom

Telnek sok munkával a hétköznapok. Az idő is meglehetősen kellemetlen, egész nap esik és erősen fúj is a szél!

Most már kezdek aggódni, mert 4-5 napja folyamatosan barnázok (olyan mint a mensim utolsó napjain) a ciklus közepén. Nem tudok mire gondolni, mi okozhatja?
Talán az, hogy vége az irrigálásnál ("Gyuri bácsi gyógyfüveiből") vagy az új gyógyszertől amit az inzulinomra szedek? De az utóbbi nem valószínű... szerintem.
Mivel még nem nagyon történt velem ilyen, nagy fejtörést okoz nekem...

Váratlan esemény

Ma hívott Nővérkém, ujjongva, és újságolta hogy unokatestvéreméknél, az élettársa 5 hetes terhes. Azért szerette volna azonnal tudatni velem, mert tudja, hogy én mennyire örülök majd a jóhírnek.
Örülnöm kellett volna...
De nem tudtam (majdnem elsírtam magam neki a telefonba, de tartottam magam amíg beszéltünk). A családban Ők voltak már csak akik eddig még nem "előztek" meg minket. A legszebb, hogy minden erőlködés, akarás nélkül sikerült nekik. Egyszer még említést is tett arra, hogy Ő ikrekre "gyúrnak", mert ugye nálunk annak megvan az esélye, hisz édesapáink ikrek. A szivem fog megszakadni, ha később kiderül, hogy ikreik lesznek.
Nem tudom, hogy mikor fogok én felhőtlenül örülni mások sikerének, boldogságának. Csak azt tudom, hogy jelen pillanatban a szívem szakad meg a fájdalomtól, hogy megint sikerült valakinek, akik nem mi vagyunk...

Barátságról

"Van-e még barátság a világon? Fiatal emberek azt hiszik, van; de aztán megtudják, hogy amit barátságnak hittek, csak pajtásság volt. A barátság sokkal bonyolultabb, fájdalmasabb és erőszakosabb kapcsolat, mint a szerelem. A szerelem adni és kapni akar. A barát csak adhat. Barátság, abban az értelemben, szűkszavúan, ahogy két ember, kézfogás és ígéret nélkül, egy életre jótáll a másikért." - Márai Sándor

"Igazi barátod az,aki a hátad mögött is csak jót mond rólad." Sam Ewing

"A barátság az égvilágon semmit nem követel, kivéve egy valamit:az őszinteséget. Csak ezt az egyet, de ez nem kevés." Ingmar Bergman

Gondoltam írok pár sort a barátságról. Furcsa és fájdalmas életet, világot élünk. Sokan észre sem viszik mit művelnek, érdektelen, önző világot élnek. Hálás vagyok amiért én megismerhettem a SZERETETET, BARÁTSÁGOT egy ember személyében, NŐVÉREMBEN. Örökké hálás leszek neki azért, hogy megtanított erekre az érzésre, sok mással egyetemben....

Hétvége

Végre egy olyan hétvégénk volt, hogy szombaton a Csabával végre együtt ébredhettünk, nem ment dolgozni. Sajnos esős hétvége volt, így nem tudtunk elmenni kirándulni, biciklizni. Főztünk együtt egy finom ebédet, majd ebéd után (miután elállt az eső) levegőztünk egyet, amit futással fejeztünk be. Jól esett mindkettőnket a mozgás a friss levegőn.
Érdekes, hogy senkivel sem találkoztunk, mindenki behúzódik ilyenkor és ki sem "dugja" még az orrát sem...

Babanetről, Aminának nagyon nagy drukkoltam és drukkolok egyfolytában (rengeteget gondoltam rájuk a hétvégén), ma kapja vissza remélhetőleg a 3 kis blasztócskát!
HAJRÁÁÁÁ!!!!!

Szombaton megvolt az Emma keresztelője, jól viselte, addig a pillanatig amíg a pap a keresztvizet a fülébe nem öntötte... :o))))














Jó hír rólam annyi, hogy az új gyógyszertől nincs hasmenésem (egyenlőre), pedig hamarosan elérem a kiírt adagolást. Igazán Örülök! (nagyon aggódtam emiatt)

Gary Chapman: A szerelem pszichológiája

Sikerült ma le fénymásolnom a könyvet, amit gyorsan postára is adtam a "bajban" lévő nagyon kedves barátnőmnek. Bízom benne, hogy segít neki JÓ döntést hozni!!! Őszintén aggódom érte.

Ha visszakapom, akkor már küldöm is a Fisinek, mert neki is szüksége van a benne rejlő információkra, tanácsokra.

Sajnos a könyv 1997 kiadás, így már nem lehet megvásárolni, csak sok utánajárás útján antikváriumokban. Nekem sajnos még nem sikerült eddig rálelnem.

Találkozás Fisivel

Izgatottan vártam a késő délutáni találkozást baránőmmel, Fisivel.
A Nyugatinál futottunk össze, mert küldetésünk volt, játék szintetizátort venni ajándékba. Kevés hely van csak ahol kapható, végül a WestEnd-be kaptunk potom 5.500.- forintért (aminek még örülhettünk is, mert Újpesten ugyanez 9.000.- volt).
Sajnos neki ez a hely van a legközelebb az otthonához, így mindig ide kényszerülünk, ami mindig nagyon nagy sokk hatással van mindkettőnkre. Ő ugye vidéken lakik (gyesen van már lassan 4 éve), én sem járok a belvárosba, teljesen elszoktunk ettől a látványtól és az ott "előforduló" emberektől. Menekültünk is gyorsan az aluljáróból amint tudtunk.
Persze ha már ott jártunk, beugrottunk a Perity Cukrászdába süteményért, vittem a Csabának 4 szeletet a kedvencéből, a rumos csokisból. :-))) (büszke vagyok magamra, megálltam, hogy én nem ettem belőle!!)
Mivel Ő időhöz volt kötve (20 órára haza kellett érnie vacsira, fürdetésre), így kevés idő jutott igazán jó beszélgetésre.
Szóba került a család, szülők, régi gyerekkori élmények (melyek nyomot hagytak bennünk) és persze az élet nehéz oldala is. A mindennapi spórolás, nehézségek. Szomorú, de arra kényszerül a mai világban az ember, hogy az akciós, leárazott termékeket keresse, mert szűkös a "pénztárca". Inkább megvonják Ők is maguktól a gyümölcsöket és egyéb mindennapi élelmiszereket, hogy a gyerekeknek jusson. Hová vezet ez a világ???? Elgondolkodtató és elszomorító is egyben...
Érdekesség az volt is, hogy mostanában Őt is (mint engem is) a szeretet foglalkoztatja igazán!!! Meséltem neki a könyvről amit olvastam, ajánlottam neki is segítségként a gondolatai rendezéséhez.
Nagyon kedves meglepetés ajándékot kaptam tőle:
"Suttogó titkai I." c. könyvet,
+ "szerencsehozó" terhességi tesztet (Ő vette a 2. terhessége kimutatásakor)!
Bízik abban, hogy nálam is kipróbálásra kerül a sor lejáratáig (2010. 11 hó).
Miután elbúcsúztunk egymástól, smsben meg is beszéltünk, hogy ez a találkozó ismétlésre szorul!!! Így igaz.

Kineziológia

Ma végre rászántam magam és felhívtam a Raniko által ajánlott kineziológust, és egyeztettem egy időpontot hozzá:
2009.11.12. 17.45
XI. kerület, Viola u. 9-11. (Lottózó mellett ;-))) )
Alkalmanként 7.000.- Ft

Kedvesnek tűnt a telefonba (Mónikának hívják). Nagyon-nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi fog kiderülni a gyerekkorommal és minden mással - lelkemmel - kapcsolatban...
Húúúú, de izgatott vagyok!!!!!!

Jó hír

Egész nap esik az eső, ami a kedvemre is rányomja a bélyegét.
A nap fénypontja, a Bettus levele, melyet könnyes szemmel olvasta, hogy végre a kis Emmácskának az egészségével minden rendben van gyógyszerek nélkül:

"Erről jut eszembe, hogy mennyire lebecsülöm néha Emma eszét!!! Bársonyoson egyszer említettem csak neki, hogy Ribizlinek hívják Andrásék kutyáját. Hintáztunk néhány nappal ezelőtt és meséltem neki, hogy ribizlit fogunk ültetni, hogy szemezgethessen róla néhány év múlva....erre elkezdett "ugatni". Ennyire megmaradt benne, hogy a ribizli az a bársonyosi kutya neve. Mindig emlegetem neki, ha megyünk ki, hogy jól fel kell öltözni, mert fúj a szél. Bevált ez a módszer, mert így hagyja, hogy felöltöztessem. Míg én ráadom a ruhákat addig Ő utánozza a szelet a szájával és fújja a nyálát. A minap a TV-ben látott egy zászlót amit lobogtatott a szél, Emma elkezdett nagyokat fújni. Csak tudnám, hogy honnan tudta, hogy azt a zászlót a szél lengeti. Örök rejtély marad!!! Na, de nem untatlak tovább. Gondoltam megosztok néhány szösszenetet Emma mostani ténykedéséből. Szóval egy a lényeg...lekopogom, már nem szedjük a gyógyszert és mégis kitűnően van!!! Ja, és inni is iszik már. Beszereztünk egy műanyag csacsis poharat...ez a kedvenc állata. Ennek a hangját tanulta meg legelőször utánozni. Ebből a pohárból még a víz is ízlik neki :o))) Végre iszik!!! "

Gyuri bácsi gyógymód

Arra gondoltam, hogy az IR-re megpróbálom a bükki füvesember (Gyuri bácsi ) diabetess teáját. Szerencsére megkérdeztem a lányokat a babaneten, Amina jótanáccsal látott el (Ő már utánajárt náluk, hogy erre a betegségre mi a megfelelő):

"I. Inzulinrezisztencia
Inzulinrezisztenciánál ne kezdje el inni a Diabess teát. Helyette az inzulinháztartás karbantartására igyon meg egy-két csésze erdei szederlevél teát minden nap éhgyomorra. "

A héten befejezzük a Babaváró csomag utolsó részét, hagyok egy kis szünetet és akkor elkezdem ezt a gyógymódot is.

Tünet

Arra lettem figyelmes a napokban, hogy pattanásosodik a homlokom és a nyakam.
Nem tudom mire vélni igazán, Csaba szerint az új gyógyszer (én kételkedem ebben), szerintem viszont a sok stressz ami az utóbbi időben ért. Remélem múlni fog, úgy nézek ki ismét mint egy tinédzser. :-((
Nővérem tanácsára, most már igazán meg kellene találnom azt a szatyrot, ami "önbizalommal" van tele, és kiüríthetném, betankolhatnék magamnak belőle! Nagyon üresnek érzem a "szeretettankomat" mostanában, ez kétségtelen....

A Amina (babanetről) remélem ebben a protokollban sikerrel jár, és minden szerencsésen fog alakulni! Nagyon-nagyon drukkolok neki!!! Sokat gondolok rá, és követem a vele történteket intenzíven.

Ma este kicsit hűvösebb volt már, de a futást nem hagytam ki. Jól felöltöztem sálat is tettem a nyakamba, nem fáztam.

Vasárnapi pihenő

Miután végigaludtam az éjszakát és meglehetősen kipihentnek éreztem magam elkezdtem a szokásos vasárnapi főzőcskémet.
A menü, amit összeállítottam:
- frankfurti leves
- rakott cukkini
- cukkinifasírt
- túrós pogácsa.
Finomra sikerült minden, még dicséretet is kaptam érte a Csabától (nekem is nagyon ízlett).
Délután, legkedvesebb kollégám, áthozta a SONY tv-t amit kaptam tőle (kifizetni nem engedte, így almát és pálinkát adtam neki cserébe). Igaz nem LCD tv, de jó nagy sík képernyős, melynek anyukámék örülni fognak, mert az övék már nem húzza sokáig.
A délután többi részét pihenéssel töltöttük a jó meleg szobában. Csak ne repült volna el az idő olyan gyorsan!!! Sokat beszélgettünk Csabával és nem gondoltam volna, hogy ennyire megegyezik a gondolatunk, hogy:
- amit elértünk, azt csak magunknak köszönhetünk,
- senki másra nagyon nem számíthatunk csak EGYMÁSRA,
- "kiközösítettek" vagyunk mindkét családból,
- sok érdeklődést nem mutat senki betegségünk, egészségünk iránt (kivéve NŐVÉREM és Nagyim).

Annyira más neveltetést kaptak szüleink (érzelemmenteset), melyet ugyanúgy adtak tovább nekünk, hogy most ennyi idő után érzem csak mindannak hiányát.
Megígértem, hogy az én gyermekeim soha de soha nem fogják érzeni ez az űrt, amit én érzek és rengeteg szeretetet kapnak majd tőlem (minden formában ami csak létezik).
Hát ilyeneken és ehhez hasonló dolgokon töröm a kis koponyámat, amikor a munkám engedi (és néha annak rovására is...).


Nagyon nehéz dolgok ezek, és kimondva még szívszaggatóak!!!

Szombati munka

Reggel korán keltem, mint hétköznapokon. Nem tudtam aludni. Elég hűvös, hideg reggelre ébredtünk. Jó melegen fel is öltöztem, mert kerékpárral mentem be dolgozni. 8 órára be is értem, de előtte otthon együtt megreggeliztünk a Csabával.
Sok volt még a munka a gyárban, én vártam a 2 autót Olaszországból, közben előkészítettem egy Magyar Építős árajánlatot kollégámnak. Vártam - várakoztam.
Többször beszéltem a Tóth-tal telefonon, miközben az áru felrakodását felügyeltem (kisebb műhelyi segítséggel fűszerezve). Mikor a 2. kiszállítás is elindult és már nem volt mit intéznem, elindultam haza délután 15-kor.
Nagyon-nagyon elfáradtam mire hazaértem , és ennyire még soha életemben nem izzadtam le (pedig nem ma kezdtem a kerékpározást, mozgást), szinte csavarni lehetett 3 réteg ruhából a vizet... érdekes.
Hazaérésem után egy 1. autó 16 órakor érkezett meg a 2. pedig 17 órakor. Sikerült telefonon otthonról eligazítani a kollégáimat, mely árukat kell még a SOTE-ba szállítani. Így végül nap végére 18 órára nyugodtam meg igazán, hogy minden beérkezett és minden rendben kijutott és beszerelésre került.
Csak azt sajnáltam igazán, hogy este egyedül maradtam, mert a Csaba ment dolgozni.

Másnap reggel 1 SMS várt, főnökömtől (Mikitől, akié volt a SOTE projekt kivitelezése) este írta 22 órakor:
"Kész vagyunk! Köszönöm a szép munkát és a jó hozzáállást!"

Mondanom sem kell, hogy jól estek szavai, mert tényleg mindent megtettem az ügy sikerének érdekében!!!!

Nehéz napok

Pénteki nap végére, teljesen kikészültem (munka frontján).
Nem volt elég az izgalom a kontroll miatt, ez még fokozodott. A héten (holnap estig - utána kötbéres) kell készre szerelni a SOTE konyháját, önkiszolgáló sorát, ami még nem is okozna különösebb fennakadást. De természetesen a késői utálás miatt, az olasz áruk behozatala is elhúzódott. Hiba rendeltem meg múlt pénteken a fuvart, gondot jelentett az új cégnél az árukiadás (hűtők) szerda este. Az egész helyzet fokozódása a mai napon teljesedett ki. Telefont kaptam a fuvarozó cég főnökétől 17 órakor, hogy még 30 perc míg odaérünk az utolsó céghez (ahonnan a főzőblokk jönne). Ekkor már gyomoridegem volt, mert tudtam, hogy tuti több lesz mint 30 perc. Telefonálgatás nekik, hogy várják meg az autót, mert nekünk nagyon-nagyon fontos, persze Őket ez nem érdekli. Ha odaért 18-ig akkor felpakolják, ha nem akkor "így jártunk".
Hihetetlen, hogy évente több 10.000 Eur értékben vásárolunk tőlük, és még erre sem képesek. Ráadásul az előző alkalommal is nézeteltérésünk volt velük, mert nem kellett volna felrakni minden árut, mert akkor egy másik felrakónál nem fért volna fel egy nagyon fontos colli. De ők aztán nem voltak hajlandóak segíteni, hivatkozván arra, hogy a papírok (szállítólevél + CMR) már elő vannak készítve stb.....
Szóval ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy de szeretnék énis ott dolgozni!!! Mert ugyebár itt Magyarországon nem így működnek a dolgok!!!!
Végül 1 óra elteltével (ami örökkévalóságnak tűnt) telefonhívást kaptam, hogy sikerült az utolsó pillanatban odaérni és felpakolták. Így elindult hazafelé.
Annyira megkönnyebbültem, hogy még a könnyeim is kipotyogtak (féltem, aggódtam egyrészt a kötbér miatt, másrészt mert a főnököm reakciójától). 100%-ig megnyugodni, akkor fogok csak ha holnap meglátom az autót az áruval a telephelyre megérkezni!!!

Most már próbálok megnyugodni, a fürdő (levendula olajjal) + forró kakaó talán segített kicsit. Még a szemem is megfájdult. Úgyhogy elegem van ebből a hétből!!!!

Kontroll

Vizsgálati eredményeim:

TSH 1,730 (0,270-4,200)
fT4 15,75 (12,00-22,00)

Glucose 0 perc 4,26 (3,30-5,50)
Glucose 120 perc 4,46 (3,30-7,80)
Insulin 0 perc 5,69 (2,60-24,90)
Insulin 120 perc 65,64 (2,60-24,90)

Pajzsmirigy eredményeim tökéletesek. Marad a napi 75mg L-Thyroxin.
Viszont a insulin és cukor értékeim nem javultak (a magas insulinnak a sárgatestjeim látják a kárát) 1 év alatt. Ez nem jó, mivel már tudjuk, hogy nem a pajzsmirigy okozza, mert az már rendben.
Így arra a döntésre jutott a drnő, hogy gyógyszert váltunk, mert azt mutatják a régebbi leleteim, hogy az Adimet szedésekor javuló tendenciát mutattam, ellentétben az eddig szedett Merkformin XR-rel. Meforal 500mg szedését kezdem a mai nappal el napi 2x500mg (folyamatos felépítés után).
Mivel a nőgyógyászati hormon eredményeim is jók, így más nem okozhat már problémát csak az insulin.
Kontroll 3-4 hónap múlva.
Este írok bővebben, most rengeteg a munkám.... (őszintén csak annyit, hogy nem erre számítottam)

Folyt. köv.

Sok időt töltöttem bent a drnőnél. Igazából minden fontosat leírtam feljebb.
Sok pozitív példát mesélt nekem, hogy ebben a hónapban több betege is spontán babás lett, van olyan aki 2-es ikrekkel, de van olyan is aki 3-as ikrekkel.
Azok akik jelentős túlsúllyal rendelkeznek, a met szedése után, pár hónapon belül 50%-ban sikeresség érhető el. Viszont akik vékonyak (mint énis), náluk ez nehezebb (20-25%) elérni ugyanazt (több hónap, vagy esetleg több év...).
Nálunk vékony testalkatúaknál nagyon fontos szerepe van a diétának, mert a további fogyás is veszélyeket rejt magában! FOGYNI TILOS - hangsúlyozta.
Bízunk abban, hogy a Meforal beválik (mellékhatások nélkül). Ha esetleg hasmenést okoz, akkor csökkentjük az adagot, de végső esetben visszatérünk a MerkforminXR-re dupla adagra, napi2x500mg-ra.
A drnő kérte, hogy várjam még meg ennek a gyógyszernek a hatását, mivel szervi rendellenesség nem kimutatott, nagy esély van a spontán babának, ha ez rendeződik! Addigis:
BIZAKODUNK és várjuk a 2010. év elejét!!! (mást nem tehetünk)

Más.
Ma reggel hallottam, hogy november közepétől megszűnik a Sláger és a Danubius Rádió!!! Ugyanis a benyújtott pályázatukkal ellentétben helyett 2 "zöldfülű" cég pályázata nyert ORTT elbírálása alapján. Nagy felháborodást keltett a hallgatók körében (köztük vagyok énis), számomra is sokszor okoztak vidám, mosolygós reggel munkába menet a Sláger Rádió dolgozói.
Bízom abban, hogy sikerül valamilyen módon tovább folytatniuk ezt a "csodát", és hallhatom még őket valahol!

Meglepetés Mamámtól + Nellitől

Nagyon nagy meglepetést ért a 83 éves nagymamámtól, a sikeres és jó eredmények reményében a kontrollom előtt. Meghatódtam, még a könnyeim is kipotyogtak a törődése láttán:




A Nellitől (kozmetikusom és barátom) is kedves szavakat kaptam:

"SZIA KATA, MOST ÉN HATÓDTAM MEG,NAGYON ARANYOS VAGY. MÁR NAGYON SOKAT GONDOLTAM RÁD. MI,LEHET VELED.
NAGYON JÓL ESIK,HOGY TE IS ÚGY ÉRZEL MINT ÉN.ILYEN EMBERREL MÉG NEM TALÁLKOZTAM.KATA,TE EGY FANTASZTIKUS NŐ VAGY!TARTSD MEG EZT A JÓSÁGODAT.TUDOD,/MOST EGÉSZ MÁS/
REMÉLEM MINDEN RENDBEN VAN.MAJD PÁR SZÓVAL TUDASD.
A LELKED MÉLYÉN VAN VALAMI,AMI A GONDOZ OKOZZA,BIZTOS VAGYOK BENNE.
ADOK GYERTYÁT,AZ MAJD SEGITENI FOG.TÖBBET NEM IROK,SOKSZOR PUSZILUNK,MINDENKINEK BELOPTAD MAGAD A SZÍVÉBE.NELLI "

Terheléses kontroll

Ma reggel 5.55-kor már a Mens-ben voltam, elsőként, hogy mihamarabb végezzek és siethessek dolgozni, mert nagyon sok a tennivalóm (ráadásul a főnökség is Milano-ban van kiállításon).
Megittam a 75g-os cukros "löttyöt", ami most kifejezetten rosszul esett. Az utóbbi 2 esetben arra lettem figyelmes, hogy miután eltelik a 2 óra és megtörténik a 2. vérvétel is, utána szédülés és izzadás fog el. Jelen esetben is, amikor sétáltam a HÉV-től a munkahelyre, azt hittem elájulok. Ugyanúgy mint az előző alkalommal.
A leletem elküldését e-mailben nem kértem, csak a drnő véleményével együtt szeretném megtudni (addig legalább reménykedem a jó eredményben). Úgyhogy most jön a 2 nap várakozás!!!

Volt ott a rendelőben egy 18-20 év körüli lány (kísérettel), aki most esett át az első terheléses vizsgálaton, vérvételen. A vérvétel (kézfogás mellett) még minden akadály, rosszullét nélkül zajlott, majd a "lötty" elfogyasztása már kicsit nehézkesen zajlott, aminek a következményként kb. 30 perc elteltével kihányta az egészet, így az értékek nem lesznek valósak, de Ők kitartottak és kivárták a 2 órát az újbóli vérvételhez.
Azon gondolkoztam eközben, hogy vajon Ő miért csináltat ilyen vizsgálatot? Hol hallhatott erről a vizsgálatról? Kisérője nagyon tapasztaltnak látszott és egyfolytában tájékoztatta a lányt vele történtekről.

Idegesség

Holnap hajnal 6 órakor kontroll!!! Terheléses cukor és inzulin + pm. Nagyon izgatott vagyok!

Sajnos nem tudtam az idegességemet, feszültségemet a megszokott futásomban levezetni, mert esett este az eső :-(((( (pedig annyira jó enyhe idő volt)

Hosszú hétvége

Október 23-a előtti csütörtökre szabadságot kértem és kaptam. Bárcsak ne tettem volna! Ez a hétvége nem a pihenésről szólt, végig idegeskedtem, telefonáltam a napokat....
Napjaim nagy része azzal telt el, hogy próbáltam (mindent beleadva) intézkedni az olasz áruk beszállításával kapcsolatban. Persze nem ment minden zökkenő mentesen ( hiszen olaszok ), és késve érkezett be az áru az egyik gyártól...
Ez elég nagy problémát és bonyodalmat okozott. De ezekkel még nem ért véget a problémák sora, de végülis ez a blog nem erről szól.
Sajnos a Csabával is akadt közben egy "kis nézeteltérésem", ami nagy fájdalmat és csalódást okozott.
Összességben, ha tudtam volna előre, hogy így fog mindez történni, akkor nem veszek ki szabadságot, sőt még ünnep alatt is bejövök dolgozni, hogy mindezt a rosszat elkerüljem!!!!

Sajnos ezen a hétvégén (4 napon) a reggeli "gyuribácsi" teázgatás és irrigálás is elmaradt (remélem nem ennyi miatt sikertelen a hosszú hetek munkája). Már csak 3 hét van vissza a kúrából.

Megnyugvást egy könyv olvasása nyújtott csak, melyet a Nővéremtől kaptam, ebből ragadnék ki pár részletet.

Címe: "A szerelem pszichológiája"

"Ez a könyv nem kívánja megoldani a szeretet szó körüli összes problémát és zűrzavart. Ehelyett a szeretetnek arra a fajtájára koncentrál, amely nélkülözhetetlen az egészséges emberi érzelemvilág szempontjából. Minden ember lelkében van egy érzelmi tank vagy "üzemanyagtartály", amely arra vár, hogy megtöltsék szeretettel. "

Ha a gyerek az érzi, hogy őt igazán szeretik, akkor normálisan fog fejlődni, de ha üres marad a szeretettankja, akkor ennél a szegény gyereknél viselkedési zavarok lépnek fel. A viselkedési zavarok fő oka az üres szeretettank.
Eszembe jutott Anita, akit 13 éves korában már nemi betegséggel kellett kezelni. Szüleit porig súlytotta a diagnózis híre... Aztán borzasztóan mérgesek voltak Anitára. Aztán az iskolát kezdték szidalmazni, mondván, az tanítja a gyerekeket a szexre. Elbeszélgettem a kislánnyal, aki elmondta nekem, hogy 6 éves volt, amikor szülei elváltak:
- Azt hittem, hogy a papa azért hagyott ott bennünket, mert nem szeret engem - magyarázta. - Amikor az anyám 10 éves koromban újra férjhez ment, megéreztem, hogy neki már van valakije, aki szereti őt, de engem még mindig nem szeret senki. Pedig nagyon vágytam arra, hogy szeressenek. Ezzel a sráccal az iskolában találkoztam. Idősebb volt nálam, de szeretett engem. Hihetetlennek tűnt. Kedves volt hozzám, se egy idő után az éreztem, hogy szeret. Én nem szexre vágytam, hanem arra, hogy valaki végre szeressen.
Anita szeretettankja hosszú éveken át üres volt. Anyja és mostohaapja gondoskodtak ugyan az anyagi és fizikai ellátásáról, de nem vették észre, hogy milyen érzelmi viharok dúlnak a kislány lelkében.
A szeretetéhség azonban nem valamiféle gyermeki tulajdonság. Ezt a vágy elkísér bennünket a felnőttkorba és a házasságba is.
A házassággal kapcsolatos elvárásaink között is az első helyen szokott szerepelni az, hogy a házastársunk szeressen bennünket. A lelkünk mélyéből valami állandóan szeretetért kiált. A magányosság, az elszigeteltség tönkreteszi az ember lelkét.

A sajátosan emberi létezés legbensőbb lényegéből fakad a vágy , hogy mások szeressenek bennünket, s hogy meghitt, bizalmas viszonyban legyünk valakivel. A házasságot tulajdonképpen a szeretet és az intimitás iránti vágy kielégítésére "találták ki".

"A szeretet célja nem az, hogy az ember megkapjon valamit, amit nagyon kíván, hanem az, hogy tegyen valamit azért az emberért, akit szeret. Ugyanakkor az is tény, hogy ha elismerő szavakat kapunk akkor sokkal erősebb késztetést érzünk a viszonzásra."

"Hasznosnak tartott gyakorlati tanácsok:
1. Tartsuk fönn a szemkontaktust, amikor a házastársunkkal beszélgetünk.
2. Amikor a házastársunkat hallgatjuk, ne foglalkozzunk közben semmi mással.
3. Figyeljünk oda az érzésekre.
4. Figyeljük meg a testbeszédet.
5. Tartózkodjunk a közbeszólásoktól (Nem az a feladatunk, hogy mindenáron megvédjük magunkat, vagy jól odamondjunk a másiknak. Hanem az, hogy megértsük őt.)"

" A testi érintés teremtője, de tönkretevője is lehet egy emberi kapcsolatnak. Szeretetet és gyűlöletet is egyaránt kifejezhet.
A házasságon belüli szexuális problémák többségének semmi köze nincs a testi, a "technikai" nehézségekhez, de nagyon szoros összefüggésben állnak az érzelmi szükségletek kielégítésével."

Nagyim

Végre, többszöri próbálkozás eredményeként, sikerült Nagyimmal beszélnem!
Nagyon örültem neki, jó erőben, egészségben találtam (Ő elmondása szerint). Lázban égett, mágnás pitét sütött, mert vasárnap keresztelőre megy Mecseknádasdra. Keresztelik az Ákos!
Sokat beszélgettünk, meséltem neki a velem történtekről, a jó híreimről, kiállításról és sok másról. Ő is (fájdalmai ellenére) csak jó dolgokról mesélt, várja a kontrollom eredményét és vár haza, hogy személyesen is beszélgethessünk.
Nagyon hiányzik nekem is!!! Szükségem van a támogatására, tanácsaira, RÁ!!!!

Kirándulós hétvége

Sajnos hétvégén, hideg és esős nap volt! E hétvégére esett, hogy a Nővérem + Tibi + 2 Pici (Nimród+Letti) jöttek az iskolától kirándulni Budapestre. Megnézték a budai hegybe vájt kőkórházat (még én sem láttam, bevallom), ami nagyon magával ragadó volt.
Utána pedig "nálunk" a Normafánál kirándultak, libegőztek. Minap esett havaseső is, így a házak tetején is megmaradt a hó, mikor a Nimród ezt észrevette, rögtön hozzáfűzte: "Anya, itt már esett a hó, ide kell költöznünk!!!" :-)))
Abban a pillanatban mikor elindultak lefelé libegni, akkor is elkezdett esni az eső! :-(((
Így estére mikor hazaértek jól átfagyva csak a forró fürdő, forró tea és egy kis alkohol segített csak a "kiengedésben".

Vasárnap pedig a Csaba Nővéréék jöttek ide a fővárosba kirándulni. Ők a Nemzeti Színházban, Parlamentben voltak, melyet egy éttermi ebéddel zártak. Várom az élménybeszámolóját hétvégén, hogy tetszett neki (rossz az előérzetem, biztos nem ragadta meg nagyon...).

Munkám "gyümölcse"

A dicséretes, szorgalmas, pontos munkámért a mai napon kaptam korlátlan mobilnet előfizetést otthonra! :-)) Nagyon örültem neki, amúgy is pont most szerettem volna beruházni, merthát a mai világban "nem lehet élni nélküle", és a későbbiek folyamán nagy szükségem lesz rá! Tutifix!

Miközben sokat dolgozom és hulla fáradtan érek haza, rengeteget gondolok a Nagyimra!
Aggódom érte. Nem használt neki az injekciókúra, amit az orvos felírt a meszesedésre. Olyan fájdalmai vannak továbbra is, melyet csak erős fájdalomcsillapító napi szedése enyhít. Viszont ennek rossz végeredménye lesz, mert a gyomrát marja az erős gyógyszer és kilyukadhat, neadj ég elrákosodhat (Nővérkém elmondása szerint)! Így nem telik el a nap úgy, hogy ne aggódnék miatta, hogy egyik reggel nem ébred már fel és örökre elalszik.
Természetesen 83 évesen már nem fiatal, és fájjon neki sokáig! :-)) Ez az egy kívánságom van!!!
Mert megígérte (és ezt soha nem felejtem el), hogy addig nem hagy el minket, míg én meg nem ajándékozom Őt dédunokával.
Sietni és fogok hozzá, miután visszajöttünk anyóstól, azonnal elmegyek hozzá, hiányzik a társasága, jó tanácsai, a vele együtt töltött idő!!

Emmácska

Ma reggel a következő e-mail várt az Andrástól:

"Szia!

Ezek a közeli képek a kedvenceim. Gondoltam átküldöm...

Puszi"

Avanti nyitás

A múlt héthez képest, 20 fokot hűlt a levegő, így már télikabátot vettem fel!!! Na ez azért nem mindennapi!!!

Munka után 17 órakor hivatalosak voltunk a fő főnökünk új éttermének (Avanti Pizzériának) a nyitó ünnepségére. Ezzel szerette volna meghálálni a kitűnő munkákat, melyet nyújtottunk ehhez a projekthez.
Váci úton nyílt (Tesco mellett), nekem nagyon messze van sajnos, de úgy vittek autóval a kollégák, úgyhogy nem panaszkodhatok.
Első benyomásra is (és később is) azonnal megtetszett a hely, világos, vidám, letisztult vonalú. Amint beléptem az ajtón azonnal az általunk gyártott pult tetszett meg a legjobban és a fényképes menütábla!!! Olyan jó a megvilágítása és a színösszeállítása, hogy azonnal odaragad a tekintet!
A kiszolgálás is nagyon kedves, gyors volt. Természetesen a főszakáccsal, Zolival körbevezetettem magam, hogy most Ő mutassa meg végre mit tud! :)))
Minden egyes m2 hasznosan és praktikusan van kihasználva, mindennek megvan a pontos helye. A fő főnököm felülmúlta önmagát, csodálatos munkát végzett! Természetesen gratuláltam is neki a önmagát felülmúló munkához!!! Biztos vagyok abban, hogy ebben az egyedi rozsdamentes bútor gyártásban, Magyarországon, Ő a LEGJOBB!!!!

Finom illatok terjengtek az étteremben és nem tudtam megállni, hogy ne fogyasszak el 1 szelet szalámis pizzát, melyet lefolytottam egy kakaós és egy túrós palacsintát isteni vanília öntettel!!! Mondanom sem kell, hogy életemben nem ettem még ilyen finom vanília öntetet! Vérré vált bennem (utána lelkiismeret furdalás gyötört, mert úgy belaktam mint a duda)!

Lencsi megszületett

Ma kaptuk a hírt Puszi által Tilli-től:

"20.22 perckor Lencsilány 2660 g 52 cm-rel természetes úton megérkezett! "

Szívből gratulálunk Nekik és jó egészséget kívánunk!!!!

PCOS találkozóról

Röviden, pár szóban a pénteki PCOS találkozóról:

Babanetről, Nanival összefutottunk a Ferenciek terén. Nagyon jó volt, hogy nem egyedül kellett menni és hallgatni az előadást. Kellemes csalódás ért, nagyon kedves, szerény, barátságos lány! Kicsit aggódtam találkozásunk előtt e miatt. Jól megértettük egymást, hamar összebarátkoztunk.
Mi ketten értünk oda elsőnek, még várakoznunk kellett a terem előtt.
Sokan eljöttek, nagy volt az érdeklődés.

1. részben bemutatták a PCOS Alapítványt, munkálatát, terveit.
2. részben levetítettek egy 90 perces filmet a PCOS-ról. Ezután szünet volt, melyet büfélátogatással töltöttünk, én egy csokis piskótát ettem és egy almát, Nani is jól besütizett! :-))
3. részben Breyer drnő tartott előadást, melyen pár plusz információhoz jutottam.
Ezek a következőek:

BMI (testtömeg index) = 22 érték a tökéletes (20 alatt alacsony)

IR (insulin reziszencia) esetén szervezetünk érzékelten az inzulinnal szemben, ezáltal több inzulin termelődik, így alakul ki a hiper inzulin szint, mely a következő módon orvosoltható:
1. legfontosabb, újra meg kell tanulni "enni", helyesen táplálkozni
2. heti 3-4 alkalommal intenzív kardio mozgást végezni
3. metformin tartalmú gyógyszeres kezelés

Metformin = vércukorszint csökkentő (nem serkenti a hasnyálmirigy működését)
Metformin hatása szervezetünkre:
- felszívódás során 60-70% hasznosul,
- bevétel után kb. 2,5 órán belül éri el a csúcs felszívódást
-rendszeres szedése esetén, egyensúly alakul ki (így nem befolyásolja a kontrollvizsgálatok eredményét 1x tabletta elhagyása!!!)
- csökkenti a májból a cukor bejutását a szervezetbe
- növeli az szervezetbe az izom működést ====>>>>> csökken az IR szint!!!
- mérsékli az étvágyat
- érelmeszesedés folyamatát csökkenti
- szívvédő hatású
- rák kialakulásának kockázatát csökkenti.

IGAZI HATÁS ÉLETMÓDVÁLTÁS MELLETT ÉRHETŐ EL!!!

Fontos, hogy a terhesség szedése alatt nem találtak az újszülöttnél fejlődési rendellenességet (úgy mint aki a 12 hétig, éppúgy aki végig).

5 év folyamatos szedés esetén fontos a B 12 vitamin pótlás.

FONTOS, nincs értelme:
- PCOS egyéni, így nem összehasonlítható, egyénileg változik
- rossz terheléses érték miatt elkeseredni ======>>>>> Ok megkeresése,
hibák lehetnek: - fertőző betegség
- stressz (relaxáció szükséges)
- hasmenés
- diétahibák -> * vegetáriánus étrend (hibás)
* magas szójabevitel
* koffein, energiaital, üdítő, teák
* dohányzás

4. részben végül levetítették a 2008-as év PCOS babáit!

Hétvégi pihenés

Szombati nap pihenés helyett munkával kezdődött.
Reggel bebicikliztem, mert kollégámnak segíteni kellett dokumentációk előkészítésében az egyik romániai ügyfelének. Gyorsan végeztem a munkával, így 11 órára már otthon is voltam. Mivel egész héten "szendvicseken éltünk", ezért borsófőzeléket főztem ebédre, melynek nagy sikere volt mindkettőnk részéről. Miután megebédeltünk és szép napos idő volt még 15-17 fokkal, Csaba unszolására, még feltekertünk a Normafához bringával. Ott az Erzsébet kilátónál üldögéltünk kicsit és élveztük a jóidőt, majd hazagurultunk. Alig 5 perc alatt!!! Száguldottunk a hegyről lefelé, nagyon élveztük a gyorsaságot, száguldást!!!
Vasárnap már egész nap esett az eső, így a napot pihenéssel töltöttük! Végre!!!

Kaptam végre képeket a Fisitől a nyaralásukról, íme pár ami nagyon megtetszett:

Hoventa kiállítás 4. utolsó nap

Az utolsó nap is úgy kezdődött mint a többi. Viszont a fénypont, a kollégám ügyfele volt, amikor megjelent Bonyhádról csülkös-szarvashúsos bablevessel és krumplis lángossal (persze tányér, evőeszköz, tejföl, lilahagyma és erőspaprika sem hiányozhatott) ebédre! :-))) Mindkét ételnek teljesen olyan íze volt, mintha a nagymamám készítette volna!
Mindez annak köszönhető, hogy kollégám megemlítette neki mikor nála járt, hogy "egyszer a kolléganőmnek ez meg kell kóstolnia". Ezt Ő nem felejtette el, és bebizonyította, hogy a vidéki emberekre mindig minden körülményekre lehet számítani!!!!

Miután jó bekajáltam, teli hassal, elindultam 1/3 3-kor az PCOS talira, Kelenföldre!

Hoventa kiállítás 3. nap

Tegnap este hazafelé azon gondolkoztam, hogy ez a kiállítás mennyivel más mint amiben régen részünk volt. Össze sem lehet hasonlítani! Mára már megszűnt az idegeskedés, gyomorfájdalom, aggódás és az állandó rettegés (volt főnökünktől). A kiállítás most jókedvben, nyugodságban telik. Összességében tehát kifejezhetetlenül jobban zajlik, de nem csak a kiállítás, hanem a mindennapjaink is!!!!! És ez mindent felülmúl!!!!

Most a 3. napon voltak talán eddig a legtöbben. Már volt konkrét érdeklődés bútorokra, berendezésekre (még Mórról is a Fincsi Cukrászdából :-))) ). Minden halad szépen a maga útján.
Volt kolléganőmmel futottam össze (Nikivel) pár percre. Hallgattam a panaszkodását, és láttam rajta az ami sok éven kereszül az én életemet is megkeserítette. Próbálta elhitetni velem az ellenkezőjét, de elárulta magát, hisz megtudtam tőle, hogy Ő most az én helyemen dolgozik!!! Hát ez az amit nem kívánok senkinek, még a legnagyobb ellenségemnek sem!
Ekkor újra rájöttem, milyen szerencsés vagyok, hogy már nem ott dolgozom, és milyen kedves kollégáim, főnökeim vannak!!!
Örökké hálás leszek a Gyuri kollégámnak, hogy "kimentett abból a fertőből"!

HOVENTA kiállítás 1-2. nap

A kiállítás reggelén nagy meglepetésben volt részem. Mivel bent kezdtem az irodában (új prospektusunk miatt), így ott helyben először "arathattam" le a dícséreteket, melyet kaptam.
A cég tulajdonosa, fő főnöke, nagyon nagy szóbeli dícséretben (5* nevezte) részesített a katalógus elkészítése miatt, tökéletes munkának minősítette. Nagyon jól esett, hogy ennyire elismerte a munkámat!!!! Soha semmiért nem kaptam tőle még ekkora elismerést. NAGYON BÜSZKE VAGYOK magamra, munkámra!

Túlestünk az 1. napon. Sajnos (szemmel láthatóan) nagyon kevés érdeklődő volt. Több olyan ember jött oda hozzánk, keresett meg bennünket, aki nem vásárolni, érdeklődni szeretett volna, hanem eladni valamit! Ez elég elkeserítővé vált a nap végére.
Ettől függetlenül nagyon elfáradtunk a nap végére, mely nálam lehangoltsággal a srácoknál pedig borozgatásban nyilvánult meg!

A 2. napon már nagyobb volt a látogatottság. Igazából, nem az eladás, értékesítés a legfőbb dolog ami miatt részt veszünk a kiállításon, hanem a Vevőinkkel való kapcsolattartás és új kapcsolatok kiépítése.
Viszont a nap fénypontjaként kilátogatott hozzánk a főnököm, Miki felesége a kis Emmával. :-)))
Nagyon örültem nekik, hisz még nem láttam a picit mióta megszületett . A kis Emma már 4 hónapos, gyönyörű szép és még mindig hosszú szőke haja van! Jó volt látni őket és beszélni velük, csodálatos személyiség a Niki, most is sikerült lenyűgöznie kedvességével!!!

Katalógus

Kiállítás előtti nap sok munkával telt!!!! Továbbá a főnököm is a héten nyitja az új éttermét (Avanti Újpest), ezzel kapcsolatban is sok volt a tennivalóm. De ezt is sikerült elintéznem, megoldanom.

Meglett az eredménye végül, elkészült a prospektus (hamarosan fel is töltök róla 1 oldalt).

Sajnos nem tudok pdf formátumot felrakni. :-((((

Hétvége

Szombaton megvolt a leltár. Reggel 8 órakor kezdtük el hárman, és délután 15.30-ra végeztünk. Csodálatos idő volt, így úgy döntöttem, hogy elkérem főnökömtől, Ádámtól a biciklijét és azzal kerekezem haza. A sok munkámra való tekintettel (gondolom én), azonnal igen mondott a kérésre és jó egészséget is kívánt hozzá. 15.50-kor indultam a munkahelyről (Óbuda) és 16.25-re értem az I. kerültbe, a Mészáros utcába a Csabához. Végig a rakparton kerékpárút van kiépítve, intenzíven tudtam tekerni. :)))) De az alagúton át (a táblát figyelmen kívül hagyva), hihetetlen érzés volt átbringázni. Alig kaptam levegőt, azonnal megfájdult a fejem (nem gondoltam volna)!
A Mészáros utcából 16.50-kor indultam haza, 17.25-re értem a ház ajtajába, és amire nagyon büszke vagyok, hogy VÉGIG FELTEKERTEM A HEGYEN, önmagamat is felülmúltam!!!! :))))

Másnap, vasárnap (mivel 2 bringánk volt ideiglenesen) elmentünk kirándulni ebéd (cukkinifasírt - isteni finom lett) után.
Nagyon jól esett mindkettőnknek, hogy végre nem kellett gyalogolnunk és végre messzebbre is eljutottunk.
A Pasaréti úton végig kerekeztünk, majd át az erdőn egészen Hűvösvölgyig. Nagyon szép a környék arrafelé. Onnan tovább Pesthidegkút felé (egy darabig), míg véletlenül eljutottunk a Náncsi Néni Vendéglőig (melyet a volt kollégáim oly sokszor emlegettek). Rengeteg autó áll a parkolóban, útszélen... Nagyon meglepődtünk. A jó időnek köszönhetően és persze a finom ételeknek, tele volt az étterem. Meg is fogadtuk, hogy egy alkalommal elmegyünk oda egy ebédre, vacsorára.
Onnan indulunk el visszafelé. Gyorsan el is értünk a Buda Gyöngyéig, csak gurulni kellett végig (gyors sebességgel). Nagyon élveztük!!! :-)))
Innen már kicsit nehezebben ment a feltekerés a hegyre, haza. Végén feladtuk és gyalogszerre váltottunk. Hazaérvén egy jó pihentünk!!! Csodálatos nap volt (rég éreztem ezt az érzést...)

Sajnos a Móri Bornapokról lemaradtunk, ahol a Letti fel is lépett, íme egy kép ízelítőül: