Hétvégén

a Nagymamával töltötte Kislányunk a napok nagy részét.
Itt a nap végén a megérdemelt pihenésünket töltöttük, kikacsolódtunk egy sör-üdítő-koktél mellett:

Ilus mama mára túl a harmadik CT-n. Felszívódott az összes vér az agyából. Innentől már nincs az örzőben (nem kellenek már rá gépek), hanem egy "sima" szobába. "Sima" szoba azt jelenti, hogy a 2 nővérből egész nap hozzá sem szólnak, rá sem néznek. Nehéz így. Mivel még nem mozog, nem tud felülni sem stb. Csak fekszik (végtagjait mozgatja). Lassan elkezdik a rehabilitációt, gyógytornát. Ami hihetetlen nagy fájdalommal fog járni. Ehhez (orvosok is mondták neki tegnap végre) nagyon nagy erő, kitartás és akarta kell (utóbbiból néha nagyon kevés van). Nincs megnyugvásunk. Nem tudjuk mi lesz a továbbiakban. Ha felépül (szerencsére nem bénult le egyik oldala sem), milyen mértékben? Mennyi idő alatt (hónapokban nézve, tudjuk)? Vagy feladja a küzdelmet, gyógyulni akarást? (sajnos minap erre többször tett megjegyzést, ami nem jó hozzáállás)
Mivel ennyire nem törődnek vele az osztályon (hiába minden pénz), várja a gyermekeit nap mint nap. Szeretné, ha egész napokat ott töltenének vele. De ez a mai világban, ilyen munkakörülmények mellett, lehetetlen kivitelezni. Mi jövő hétvégén megyünk látogatóba pár napra. Reménykedünk, mást nem tehetünk...

Nagymama

jött ma vigyázni Pankára.

Lementünk elé reggel a buszra, így vártuk, míg megérkezett:

Néhány napja szereti fogni a kezünket séta közben (persze nem végig a séta alatt). Imádom, mikor a kis kezecskéje átöleli az egyik ujjamat. Csodálatos érzés!
Új szavai mostanában:
- pipi
- Dodo (papa kutyája)
- Pitta (Pista, apa bátyja és minden férfi :))) )
- néni
- cici (cica)
- autó stb.
Sokszor utánozza már az elhangzott szavakat, oly formában, hogy az első 2 betűt ismétli: pl. pizsama = pi, busz = bu, Keri = ke. Ügyeskedik.

Mára kicsit rekedtes még a hangja, köhög időnként és még kicsit folyik az orra. Reméljük rövid időn belül meggyógyulunk. Én is elmentem orvoshoz, légcsőgyulladásom van (bakteriális), így antibiotikum kellett a gyógyulásomhoz (a nélkül reménytelen, orvos állítása alapján, aminek lehet valami valóság alapja, hisz lassan 3 hete beteg vagyok), 3db gyógyszer 2.000.- Ft. Ez még az olcsóbb fajta...

Tegnap este a jó idő ajándékaként, ki tudtuk próbálni a bringázás örömét az új ülésben. Köszönjük KERI!!!! Nagyon tettszett Lulukának (amikor lassítottam sírni kezdett és ugrálni az ülésben, hogy gyorsítsak), alig akart kiszállni a végén belőle, a csengő is újdonság volt neki.
Így sokat fogunk közlekedni a nyáron, mert én imádom a kerékpározást, és edzésben is maradok.

Itt azt csodálja, hogy eltűnt a zászló a Nagykövetségnél. :)

Ilus mama állapota a körülményekhez képest jó, kielégítő. Lassú javulás van csak ennél a betegségnél. Tegnap már próbálták kanállal etetni (4-5 kanállal sikerült is). Ez egy újabb lépés a gyógyulása felé... ami nagyon hosszú folyamat lesz.

Bújócska

a közösségi ház udvarán:

Fújja a szél a zászlót.

Tejberizs

készült tegnap vacsorára. Miután apa hazaért, el nem mozdult mellőle 1 percre sem.
Isteni finom lett, ilyet csak Ők tudnak főzni (lehet kicsit elfogult vagyok, tudom).

Egyedül maradtunk

a hosszú hétvégére, amit végre hármasban tölthettünk volna. Apa hazautazott Ilus mamát látogatni, mi pedig nem mehettünk vele, mert Panka továbbra sem gyógyult meg (én sem tudok kilábalni a betegségemből lassan 2 hete). Igaz a füléhez nem nyúlkál (tehát gondolom jó a csepp rá), nem fájhat neki, láza is elmúlt. Mára csak köhög és folyik az orra. Reméltem régebben, hogy majd "megszereti" az orrszívózást, de még most is kész "erőszakot" követek el ellene, hogy sikerüljön kiüríteni a járatokat.

Ezt az könyörtelen, hideg, esős időjárást idebent elviselni a legcélszerűbb.
Kincsesláda volt ma a sláger: ki-, bemászás ; ki-, bepakolás; alatta bújócskázás stb.

Itt éppen nekem hízeleg :)))

Lázas,

beteg. Még mindig minden alkalommal szívfacsaró, amikor ilyen állapotban látom.

Hétfőn délután már magas láza volt, 39,5 fok, így a hűtőfürdő segített csak a kúp után. Ez az állapot eltart 2-3 napig nála biztos. Vajon kinövi egyszer az állandó fülgyulladást? Vagy fel fogják szúrni az évek alatt a fülét többször? Mi lenne a jó megoldás, hogy ne legyen a füle beteg? Gondolom nem lehet mit tenni a fülére érzékeny.

Egy kép hétvégéről, amikor még nem volt jele a betegségnek:

Hétfő

van. Újabb hét kezdődik, szeles-esős hét. Most volt a doktor Lulukánál, újra begyullad a füle. Újabb vírus, cseppegtetéssel orvosoljuk. Sajnos reggel hőemelkedése volt és nyűgös, sírós. Bízom benne, hogy nem gyengül le nagyon a szervezete, ellenáll a kórokozónak. A héten "szobafogság", vagyis inkább úgy fogalmaznék, hogy benti játék.
Ilus mama állapota változatlan. Nagyon rossz így látni....
(Pénteken megyünk újra, ha nem leszünk nagyon betegek, reméljük addigra javul, csak a Jó Istenben bízhatunk, nem tudunk mit tenni.)

Miután hazaértünk szombaton a látogatásból, kacsacombot ettünk (nénjétől kaptuk), Luluka jó étvággyal fogyasztotta, még a csontot sem engedte sokáig:

Telnek

a napok változás nélkül Ilus Mamával. Szombaton megyünk látogatni Csabával (anyum jön vigyázni Lulukára, mert megterhelő lenne neki egy nap 600 km utazás). Minden nap elteltével kicsit nagyobb a remény, de még mindig nem merünk bízni igazán...

Ez a képet is neki készítettük (lánya minden nap mutatja neki a róla készült képeket), mert mindent megért amit mondunk neki és válaszolni is tud (halkan és gyengén ugyan, de tud).

Mivel kint esik az eső, ezért a szobában is ennek megfelelően öltözünk:

Egy igaz gondolatra leltem. http://strokeomvolt.blog.hu/

1 év 6 hónap (5 nap)

Rég jelentkeztem. NEm ilyen híreket szerettem volna közzé tenni Luluka évfordulójára és Anyák Napjára.
Rossz hírt kaptunk szombaton, Ilus mama (férjem anyukája, 73 éves) agyvérzést kapott. Sokkolt mindannyiunkat a hír. Még most sem tudjuk elhinni ami történt, hisz nemrég Húsvétkor voltunk nála és minden a legnagyobb rendben volt (iegn, tudom, hogy nincs előjele...). Aggódunk érte. Rosszul van, rossz helyen van a bevérzés, mára le is gyengült. Percről percre változik az állapota.

Luluka meggyógyult, legalábbis én úgy látom. Doki nem látta, mert elutaztunk.

Ezek a fotók még pár napja készültek, mikor együtt sétáltunk a Városmajorban:

Műfüves focipályát találtunk, közelebbről is megnéztük

A zászló, még mindig nagy öröm

Még mindig a zászló

Itt egy harkály kopogtattot a fán

Egy kis bújócska

Keresztapuéknál élete első rántott csirkecombjával ismerkedik