CSODA

Pénteken még nem volt biztos, de mára beigazolódott Babaimádó spontán babás lett a sok kudarc és szenvedés után! Ez egy igazi csoda!!!
"Köszi a drukkokat!
HCG: 210" - üzenetet kaptuk TŐLE ma délelőtt. ;-))

Szép emlékként és bíztatásként bemásolom (remélem nem lesz baj belőle) a Babanetről rövid kis "élettörténetét", hogy legyen mi erőt adjon NEKÜNK. Íme az előzmények:

"Szóval 13 éve szeretnék kisbabát. Hosszú volt idáig az út. Orvostól orvosig, kapcsolatból kapcsolatba.
Majd ismét orvostól orvosig. Voltak erős melléfogások is.
Sokminden történt, de igazi előrelépést akkor éreztem, amikor benyitottunk a kaális orvosom ajtaján.
Megkezdődtek a kivizsgálások. Szinte minden jó volt. (Kis LH/FSH probléma). A májammal probléma volt, így alá kellett írnom egy nyilatkozatot, hogy a saját felelősségem, ha a kezelésből probléma lenne.
A Kaáliban került sor az első igazi lépésre: inszemináció.
Az 1.inszemináció méhenkívüli, a 2. biokémiai terhességet eredményezett. petevezetéktől meg kellett válni a méhenkívüli miatt.
Óriási elkeseredést éreztem.
Majd elkezdődtek a lombikos kezelések.
Ezek egy része eredménytelen, másrésze biokémiai.
4 stimuláción és 5 beültetésen vagyunk túl. Endokrinológiai vizsgálat eredménye: IR+PCOS. Erre gyógyszert szedek, diétázom.
TSH magas, gyógyszert szedek rá.
Túl vagyunk genetikai kivizsgáláson, több laparoszkópos diagnosztikai műtéten, hysteroscopián, immunológiai kivizsgáláson, pszichológuson, stb....Már magam sem tudom, min. Sok vitamint, gyógyteát kipróbáltunk.
Nemrég totális kivizsgálás alá vetettük a férjem és az andrológus eléggé elkeserített minket.
Eddig az volt "rendben " vagyunk mindketten, most meg még ez is. Nem túl jó az eredmény, de a Kaális orvosom szerint megpróbálhatjuk amit szeretnénk:az inszeminációt.
Az a gond, már a lombikban sem hiszek. 2 inszeminációból 2-szer voltam terhes (még ha rossz eredménynel is), 5 ET-ből pedig egy igazolt biokémiai volt.
Szóbakerült többször az örökbefogadás is.

Férjem mindig azt mondja, nincs ellene, de várjunk még, mert szerinte lesz nekünk saját.
DE MEDDIG VÁRJUNK?
Megpendítettünk a témát a szülőknél is, mert mégis tudni szerettünk volna, mit szólnak hozzá.
Férjem szüleinek nincs ellene kifogása, de az enyémeknek igen. Anyukám végig sem hallgatott és konkrétan hallani sem akar róla. Azt mondta, nem engedi (mintha tudna tenni ellene.)

Teljesen döntésképtelen vagyok a témában.
Abbahagytam a pszichológusi kezelést is, mertegyszerűen nincs pénzünk már semmire.
Az egész életünk minden pillanata a babáért folytatott küzdelemről szól..."

Betegen

Hétvégére (csütörtökön és pénteken voltak már jelei - torokfájás) megbetegedtem. Amíg főztem (tárkonyos raguleves, vadnyúlpaprikás, almás muffin + sós rúd) szombaton délelőtt, addig nem voltam rosszul, de délutánra ledöntött a lábamról fejfájás, szemfájás, rossz közérzet, köhögés stb. Így szombaton délután és vasárnap feküdtem, gyógyítottam önmagamat.

Sajnos így hétfő délután sem érzem jobban magam, fáj a mellkasom és kicsit köhögök, a közérzetem sem a legjobb. Így lemondtam a mai kineziológiát (áttettük jövő hét keddre), mert oda csak gyógyultan szeretnék járni, hogy minden információt magamhoz tudjak venni. (Bevallom, hogy hétvégén, próbálkoztam ugyan, de a házi feladatom elkészítése is gondot okozott....)

Péntek, hétvége

Nagyon melós hét volt ez és a következő sem tűnik előreláthatólag könnyebbnek.
Eljött az évvége (lassan), minden intézmény (iskola, óvoda, bölcsöde stb.) most "akarja" az utolsó megkapott fillérjét is elkölteni nálunk (ami nem is probléma, hisz segítettük, segítjük őket ahogy tudjuk, tehetjük), de mellettük még a sok "fizetős, exklúzív" Megrendelő konyhái is sorakoznak, mint pl. a új bevásárlóközpont ALLEE Il Treno pizzériája, Serry Kínai Étterme, Kenguru Étterem melyeket már rég szállítani kellett volna, továbbá a WestEnd Apropó Étt. felújítás + Infopark G önkisz. étterme stb, stb...
Úgyhogy nem unatkozik a gyártás, ebből kifolyólag mi az irodában sem, nem kell aggódni van munka bőven!!! De vajon jövő év elején? Január, februárban is így lesz???

Blog díj

Megkaptam első blog díjamat, köszönöm Amina és Puszi!!!!
Örülök, hogy kedvet éreztek blogom olvasásában, és vissza-visszatértek hozzám. ;-)))

A Boldog Nevemnapja

Nagyon megható, hogy ennyire sok embernek eszébe jutottam a Nevemnapján.

Íme pár sor Keresztanyámtól, mely a legnagyobb örömet és meglepetést okozta a mai napon:



Ma sok kedvességben, kényeztetésben volt részem. Simogatta is a lelkemet (megpróbáltam felhőtlenül örülni mindennek bármiről is legyen szó, kineziológiait tanulmányaimat bevetve, ezáltal másoknak is örömet okozni örömömmel). Furcsa érzés volt számomra, hisz ezt mindezidáig megvontam magamtól. Megvontam magamtól a kényeztetést, nőiességet. De ma bepótoltam. Kényeztettek irodában (kollégáim), otthon (Csaba).
Apró ajándékoktól elkezdve, hatalmas virágcsokrokon keresztül egészen a "flancos desszertekig" (a csokoládéval Csaba+Keresztlányom fog igazán csak "jól járni"!!!).
De a legkedvesebb kollégámtól kaptam diétás mogyorós Milkát.... (irul-pirul)

Boldog hosszú hétvége

Összességében szép kis "hosszú hétvégét" töltöttünk együtt a Csabával (azért hosszú mert szombaton és vasárnap is otthon volt, nem dolgozott). Nagyon örültem, boldog voltam.
Sajnos az idő nem volt napsütéses, így szombaton az időnk nagy részét a lakásban töltöttük. Főztem egy finom ebédet, tárkonyos sertésragut savanyú káposztával. Finomra sikerült. Persze a sütemény sem maradhatott el, csíkos tallért sütöttem. Szép délutánunk volt, jót beszélgettünk, kedveskedtünk egymásnak, elmeséltem kineziológiai élményem minden egyes részletét (némelyen nagyon csodálkozott, "felháborodott" - az intim részek említésekor).

Vasárnap reggel együtt ébredtünk (imádtam...) és a Csaba készített nekem reggelit (tükörtojást), nagyon kedves volt tőle (már nem is emlékszem ilyen kényesztetésre Tőle). Mivel ma ebédre voltam hivatalos általa, így szép nyugodtam, kényelmesen megreggelizhettünk (nem kellett azon törnöm a kobakomat, hogy már megint mit főzzek?).
A Sir Lancelot Lovagi Étteremre gondoltunk, de mikor elmentünk az étterem bejárata előtt, mindkettőnkbe kétségek merültek fel. Újonnan tett kineziológiai tudásomból kifolyólag, én említést tettem rá, hogy nem szimpatikus a hely kívülről (ami ugye nem jellemzi a hely belső mivoltát), de munkahelyi ártalomként, rögtön ezt a következtetést vontam le. Csaba is helyeselte érveléseimet.
Így a Mammutba, a Leroy-ba egyeztünk meg. Nem okozott csalódást (kollégám, már többször említést tett rá, hogy egyszer ki kell próbálnunk, nagyon színvonalas és finom, tiszta a konyhája - Ők minden alkalmat ott ünnepelnek).
Hamisítatlan, isteni limonade-t ittunk mindketten. Mivel levest is ettünk a főétel előtt, így a 2 fogás kifogott rajtunk! :-)) (nem vagyunk mi már ehhez a nagy "zabálásokhoz" hozzászokva, így is teljesen dudig ettük magunkat)
Még a hőn áhított, várva-várt desszertről is le kellett mondanunk...
Viszont az megállapítottunk, hogy a hely nem a mi kis pénztárcánkhoz van mércézve... (sajnos)
Az egész nap fénypontja nem is a csodálatos ebéd volt, hanem az, hogy együtt lehettünk, zavartalanul, elvárások nélkül.
Már nagyon vártam a pillanatot, hogy megkérdezzem a Csabától, hogy mit gondol a elmondottakról (kineziológiáról, érzéseimről).
Legnagyobb meglepetést az okozta számomra, mikor elmesélte a velem "szőtt" házasságról álmait. ;-)))

Amina

Döbbenten olvastuk a soraidat a babanet oldalán...
Próbáltuk a megfelelő szavakat megtalálni, melyeket ilyenkor mondhat az ember, de a döbbenet lett úrrá rajtunk. Annyira de annyira bíztunk NÁLATOK a sikerben! Őszintén sajnálom, ami történt. Ölellek, puszillak innen is!!!!!!!

Kineziológus 2.

Elérkezett a 2. alkalom napja. Az az izgatottságot, mint első alkalommal, már nem éreztem, de a kíváncsiság ezúttal is bujkált bennem.
Nővérkém, Barátnők és Babanetes lányok (kik olvassátok) miattatok írom le élményeimet, tapasztalataimat, hátha valamely sorokban magatokra ismertek és bármely módon segítséget nyújtanak (ha apró módon is) boldogságotok, célotok elérésében.
Visszatérve a kineziológia 2. alkalmához, először a "házifeladatom" átbeszélésével kezdtünk.
1.) Mely dolgok okoznak örömet?
Az feladat megoldása közben (mikor elgondolkoztam e kérésen), rájöttem sok kis apró dolog örömet okoz: közös programok Csabával (és egyéb ;-) ); olvasás; zenehallgatás; Nagyimmal és Nővéremmel kapcsolatom; Keresztlányom, Letti őszinte szeretete és kedvessége; munkahelyi sikerek stb. A listámon szerepelt "másoknak örömet okozni", melyből oda jutottunk ki, amit eddig is tudtam (sajnos, őszintén szólva), hogy én nem szeretek ajándékot kapni (nem örülök neki igazán). Amiből azt a következtetést lehet levonni, hogy "egy önző dög vagyok", mert másoktól megfosztom az örömet (amit ők éreznének mert megajándékoznak engem)...
Ettől teljesen ledöbbentem, erről az oldalról soha nem néztem a dolgok állását (1. lecke).
2.) Mi az, ami viszi az energiát?
Itt pár nem mindennapi próbláma került a listámra (így ezekkel nem igazán foglalkoztunk), kivéve egyett: "szüleim romló kapcsolatát látni, átélni"
Megtudtam, hogy ez sem egyedi probléma (sok helyen előfordul). Amire felhívta a Mónika a figyelmemet ezzel kapcsolatban:
- az Ő életük, nekik kell foglalkozni vele, problémáikat megoldani (én nem tehetem helyettük)
- nem szólhatok bele az Ő életükbe (nem utasíthatom Őket a jövőjükkel kapcsolatban)
- el kell fogadnom, hogy már "külön család" vagyunk, megvan a saját életünk nekünk is és nekik is
- Ő választották ez a életet magunknak (melyen soha nem késő változtatni)
- Nem kell elvárásaiknak 100%-ig megfelelni (korlátokat okozhat lelkünkben a megfelelési kényszer).
Mindezek után elkeztük újra a vizsgálódást. Kimutatásra került, hogy 4 éves koromban valamilyen nagy trauma ért. Sajnos nem tudtunk rájönni (én sem emlékeztem e korból) mi lehetett, de oldást kértünk rá tudatalattinktól.
Fény derült arra, hogy a nőiességem elismerésével, elfogadásával is problémák vannak (igaz).
Mindez újra gyermekkoromra vezethető vissza, apura. Fiúsan neveltek, ennek a mai napig szenvedem a követezményeit.
Ezt a témakört keztük el jobban körüljárni.
Ehhez kapcsolódik házifeladatom is.
1.) Miért jó nőnek lenni?
2.) Milyen nő szeretnék lenni? (Mit szeretnél elérni?)
Sajnos a testem elfogadása körül is adódtak problémák (zavarbaejtő kérdésekből erre is fény derült, irultam-pirultam is ekkor). Melyek nagy gátokat okozhatnak a fejemben és ezáltal a testemben is!!! Ezeket is orvosolnunk kell.
Tehát összességében van munkánk bőven! Ki kell alakítani az ÚJ személyiségemet, elfogadtatni önmagamat és megszeretni.

Érdekes és tanulságos kis rajzot kaptam búcsúzóul:

Férfias Nőies Férfias Nőies
férfi férfi nő nő

EGYENSÚLY
Mérleg -> I---------------------I-------------------------I

Férfi és Nő között mindig egyensúly van.
Tehát ha a Nő férfias, akkor a mellette lévő férfi nőiessé válik az egyensúly fenntartása végett (mint a mi esetünkben). Viszont ha a nő elindul a nőiesedés útján, akkor a férfi férfiassá válik.
Ugye milyen érdekes mindez???
Célunk nőiességem erősítése! Mely következményeként a BABA is hamarosan meg fog érkezni hozzánk!!!

Ma délután 17.45-re megyek a második "elbeszélgetésre".
Jelentem házi feladatom elkészítve. ;-)))

Köszöntő

Isten éltesse Nagymamámat, Édesanyámat és Nővéremet nevenapjukon:

Egy nap, majdnem olyan mint a többi,
De az emlék már a holnap poharát tölti,
És a holnap most még csak álomvilág,
Ám a perc itt van, mosollyal nyit rád,
Hogy legyen erőd, legyen hited,
Amíg utadon terhedet viszed,
És tudj nevetni, játszani örömmel,
Hogy a holnap szeretni jöjjön el,
Napsugárral, esővel, szivárvánnyal,
A szívben tüzel, a kertben száz virággal,
S hogy legyen aki szeret, S ott van Veled,
Boldog névnapot kívánok Neked!

Ajándék

Történtek jó dolgok is hétvégén:

A Nővéremtől megkaptam a már régóta áhított gyűrűt 30. születésnapomra, melyről örökre Ő fog mindig eszembe jutni, ha ránézek (fehér arany, 3 sorban apró kövekkel kirakva, a formája pedig kissé kisarkítva) Így leírva elképzelhetetlen, de csodálatosan és meseszépen csillogott tegnap a napsütésben mikor utaztam hazafelé.
Turiztunk egy nagyon jó narancssárga függönyt, anya meg is varrta (Erikáéknak a nappaliba)
Nap fénypontjakét nagyimnál ebédeztem (gulyásleves, utána pedig lapadurgya volt - népi étel nálunk), a délutánt nála töltöttem beszélgettem vele a velünk történtekről, múltjáról is mesélt (imádom hallgattni Őt, bármiről is legyen szó).
... a meggyes-mákos rétesének sem álltam ellent (isteni volt, kedvenceim egyike...)
Este asztali (játék) csocsó a gyerekekkel otthon, nagyon jól mulattunk
A nap végén természetesen a nővéremnek mindenről beszámoltam ami csütörtökön történt a kineziológusnál, Ő is (mint mindenki) csak ámul és bámul a hallottakon.

Vasárnap délután a Csaba eljött elém a Sasadi útra (ritka alkalmak egyike, ez már az első jó lépések egyike Tőle), hogy ne cipekedjek BKV-val. Nagyon örültem, jól esett, hogy megtette ezt értem. Nagyon hiányzott egész hétvégén, rengeteget beszéltünk telefonon, de ugye az nem volt egyikönk számára sem teljesen kielégítő.
Egyszóval nagyon örültünk egymásnak ezekben a nehéz időkben!!!!

Búcsúzás

Fájó szívvel búcsúzunk Csaba nagymamájától. Hétvégén hosszú, keserves betegség után szombaton éjszaka örökre elaludt. Végső búcsút szerdán 12 órakor veszünk tőle a kálongatanyai temetőbe:


Pénteken kórházba került, szombaton megműtötték (ki volt száradva), műtét után felébredt, de szíve később felmondta a szolgálatot. Főorvos elmondása szerint jobb, hogy így történt mert óriási fájdalmai voltak és lettek volna (bélösszenövés, májletapadás - kiszáradás miatt, és a gyomra is ki volt lyukadva). Mindezek a betegségek nem alakultak volna ki, de nem evett és nem ivott, amúgy még elélt volna 10 évig is!!! De fia (és legfőképp felesége) mostoha körülmények között tartották Őt...
Számomra felfoghatatlan amit Vele tettek, és erről mindig az fog eszembe jutni, hogy éveken, évtizedeken keresztül elvették a nyugdíját, Rá nem költöttek semmit (ebbe betegedett bele szegény).
Azon a környéken (Szabolcsba) miért még mindig a pénzről szól minden?????
Ott élő emberek betegesen "harcolnak" a pénzéért (de nem munkával sajnos)!!!

Kinezióligus 1.

Tegnap sikerül pontban 17.45-re megérkeznem a Viola utcában (sokat kellett a villamostól menni mire - többszöri segítségkérés után - végre odataláltam). Kellemes fogadtatásban volt részem (családias környezet, hangulat).
Egy kis kuckó szerű szobában foglaltunk helyet egymással szemben.
A beszélgetés elején alapadatok felvétele történt, majd eljutottunk odáig, hogy második gyerekként születtem, fiúnak vártak és neveltek sokáig, amíg a Csaba be nem lépett az életembe és minden megváltozott (ezt majd következő alkalommal fogunk jobban tanulmányozni, gyógyítani).
Kineziológia lényeg, hogy agyunk, lelkünk és testünk együtt működik, és mindezek befolyásolják a személyiségünket, életünket.

A cukorbetegség kialakulásáért felelős = szeretethiány
A pajzsmirigy (hormonok) nem megfelelő működéséért = önmagam nem elfogadása
Teljesen megdöbbentem, amikor ezeket megtudtam, és mindez csak fokozódott a beszélgetés folyamán.
Minden beigazolódott (a vizsgálat alatt), ami már régóta nem hagyott nyugodni és foglalkoztatott:
- nem vagyok elégedett önmagammal
- nem hallgatok a megérzéseimre
- nem érzem boldognak magam
- mindent megvonok magamtól
- nem kapok (ezáltal nem adok) elég szeretetet (gyermekkorra visszavezetendő), mint ahogy a könyvben is olvastam "üres a szeretet üzemanyagtartályom".

Kis pozitívum is kimutatódott:
- gyereket szeretnék
- szeretem a Csabát.
Viszont "nem érzem magam biztonságban ebben a kapcsolatban" (ez sajnos 100% biztonságra kimutatódott), és az agyam azt küldi a testemnek, hogy "gyereket ide biztos hogy nem"!!!
Megoldás abban rejlik (amit tudtam és szeretnék is már jó pár éve), ha végre a Csaba felesége lehetek. Menyasszonya vagyok már 9 éve, de valamiért egyenlőre a házasság "ellen" van (ami a múltjából adódik - sok sérelem, fájdalom érte kapcsolatunk előtt).
Tehát azon kell munkálkodnunk, hogy mindez megváltozzon (a lelki megnyugvásom érdekében)!!!
Házi feladatot is kaptam, mivel nem tudtam a kérdések hallatán válaszolni rájuk (meglepő ugye? - alig tértem magamhoz, hogy ilyen egyszerű kérdésre nem tudok választ adni):
1.) Írd össze, hogy milyen dolgok okoznak neked örömöt?
2.) Mi az, ami viszi az energiát?

Gyorsan elrepült a 1+1/2 óra. Volt olyan alkalom, hogy így kimondva ezeket az érzelmeket (melyeket érzek), nagy lelki megrázkodtatás volt és könny szökött a szemembe.

Hazaérvén, Csaba izgatottan várt. "Mi újság, mi volt? Mesélj".
Próbáltam a Mónika tanácsait megfogadni és úgy elmesélni a dolgokat, ahogy az én érzem. Nagyon fontos volt az magam előtt tartani, hogy nem bűnbakot keresünk és felelősségre vonunk!!! Csak azt hangsúlyozni, hogy én mit szeretnék, és mi okozna nekem lelki megnyugvást, örömet.
Csaba válaszként sokáig megölelt (míg el nem aludtunk), és feltette a kérdést: "Nagyon megviseltek a dolgok lelkileg?" Nagyon válaszoltam, megviselt kimondani ezeket a dolgokat, érzelmeket.

Úgyhogy "a lecke fel van adva". Éjszaka többször is felébredtem és a történteken gondolkoztam... és azóta is egyfolytában.

Röviden ennyi az első kineziológiai élményemről.

Aggodalom

Telnek sok munkával a hétköznapok. Az idő is meglehetősen kellemetlen, egész nap esik és erősen fúj is a szél!

Most már kezdek aggódni, mert 4-5 napja folyamatosan barnázok (olyan mint a mensim utolsó napjain) a ciklus közepén. Nem tudok mire gondolni, mi okozhatja?
Talán az, hogy vége az irrigálásnál ("Gyuri bácsi gyógyfüveiből") vagy az új gyógyszertől amit az inzulinomra szedek? De az utóbbi nem valószínű... szerintem.
Mivel még nem nagyon történt velem ilyen, nagy fejtörést okoz nekem...

Váratlan esemény

Ma hívott Nővérkém, ujjongva, és újságolta hogy unokatestvéreméknél, az élettársa 5 hetes terhes. Azért szerette volna azonnal tudatni velem, mert tudja, hogy én mennyire örülök majd a jóhírnek.
Örülnöm kellett volna...
De nem tudtam (majdnem elsírtam magam neki a telefonba, de tartottam magam amíg beszéltünk). A családban Ők voltak már csak akik eddig még nem "előztek" meg minket. A legszebb, hogy minden erőlködés, akarás nélkül sikerült nekik. Egyszer még említést is tett arra, hogy Ő ikrekre "gyúrnak", mert ugye nálunk annak megvan az esélye, hisz édesapáink ikrek. A szivem fog megszakadni, ha később kiderül, hogy ikreik lesznek.
Nem tudom, hogy mikor fogok én felhőtlenül örülni mások sikerének, boldogságának. Csak azt tudom, hogy jelen pillanatban a szívem szakad meg a fájdalomtól, hogy megint sikerült valakinek, akik nem mi vagyunk...

Barátságról

"Van-e még barátság a világon? Fiatal emberek azt hiszik, van; de aztán megtudják, hogy amit barátságnak hittek, csak pajtásság volt. A barátság sokkal bonyolultabb, fájdalmasabb és erőszakosabb kapcsolat, mint a szerelem. A szerelem adni és kapni akar. A barát csak adhat. Barátság, abban az értelemben, szűkszavúan, ahogy két ember, kézfogás és ígéret nélkül, egy életre jótáll a másikért." - Márai Sándor

"Igazi barátod az,aki a hátad mögött is csak jót mond rólad." Sam Ewing

"A barátság az égvilágon semmit nem követel, kivéve egy valamit:az őszinteséget. Csak ezt az egyet, de ez nem kevés." Ingmar Bergman

Gondoltam írok pár sort a barátságról. Furcsa és fájdalmas életet, világot élünk. Sokan észre sem viszik mit művelnek, érdektelen, önző világot élnek. Hálás vagyok amiért én megismerhettem a SZERETETET, BARÁTSÁGOT egy ember személyében, NŐVÉREMBEN. Örökké hálás leszek neki azért, hogy megtanított erekre az érzésre, sok mással egyetemben....

Hétvége

Végre egy olyan hétvégénk volt, hogy szombaton a Csabával végre együtt ébredhettünk, nem ment dolgozni. Sajnos esős hétvége volt, így nem tudtunk elmenni kirándulni, biciklizni. Főztünk együtt egy finom ebédet, majd ebéd után (miután elállt az eső) levegőztünk egyet, amit futással fejeztünk be. Jól esett mindkettőnket a mozgás a friss levegőn.
Érdekes, hogy senkivel sem találkoztunk, mindenki behúzódik ilyenkor és ki sem "dugja" még az orrát sem...

Babanetről, Aminának nagyon nagy drukkoltam és drukkolok egyfolytában (rengeteget gondoltam rájuk a hétvégén), ma kapja vissza remélhetőleg a 3 kis blasztócskát!
HAJRÁÁÁÁ!!!!!

Szombaton megvolt az Emma keresztelője, jól viselte, addig a pillanatig amíg a pap a keresztvizet a fülébe nem öntötte... :o))))














Jó hír rólam annyi, hogy az új gyógyszertől nincs hasmenésem (egyenlőre), pedig hamarosan elérem a kiírt adagolást. Igazán Örülök! (nagyon aggódtam emiatt)

Gary Chapman: A szerelem pszichológiája

Sikerült ma le fénymásolnom a könyvet, amit gyorsan postára is adtam a "bajban" lévő nagyon kedves barátnőmnek. Bízom benne, hogy segít neki JÓ döntést hozni!!! Őszintén aggódom érte.

Ha visszakapom, akkor már küldöm is a Fisinek, mert neki is szüksége van a benne rejlő információkra, tanácsokra.

Sajnos a könyv 1997 kiadás, így már nem lehet megvásárolni, csak sok utánajárás útján antikváriumokban. Nekem sajnos még nem sikerült eddig rálelnem.

Találkozás Fisivel

Izgatottan vártam a késő délutáni találkozást baránőmmel, Fisivel.
A Nyugatinál futottunk össze, mert küldetésünk volt, játék szintetizátort venni ajándékba. Kevés hely van csak ahol kapható, végül a WestEnd-be kaptunk potom 5.500.- forintért (aminek még örülhettünk is, mert Újpesten ugyanez 9.000.- volt).
Sajnos neki ez a hely van a legközelebb az otthonához, így mindig ide kényszerülünk, ami mindig nagyon nagy sokk hatással van mindkettőnkre. Ő ugye vidéken lakik (gyesen van már lassan 4 éve), én sem járok a belvárosba, teljesen elszoktunk ettől a látványtól és az ott "előforduló" emberektől. Menekültünk is gyorsan az aluljáróból amint tudtunk.
Persze ha már ott jártunk, beugrottunk a Perity Cukrászdába süteményért, vittem a Csabának 4 szeletet a kedvencéből, a rumos csokisból. :-))) (büszke vagyok magamra, megálltam, hogy én nem ettem belőle!!)
Mivel Ő időhöz volt kötve (20 órára haza kellett érnie vacsira, fürdetésre), így kevés idő jutott igazán jó beszélgetésre.
Szóba került a család, szülők, régi gyerekkori élmények (melyek nyomot hagytak bennünk) és persze az élet nehéz oldala is. A mindennapi spórolás, nehézségek. Szomorú, de arra kényszerül a mai világban az ember, hogy az akciós, leárazott termékeket keresse, mert szűkös a "pénztárca". Inkább megvonják Ők is maguktól a gyümölcsöket és egyéb mindennapi élelmiszereket, hogy a gyerekeknek jusson. Hová vezet ez a világ???? Elgondolkodtató és elszomorító is egyben...
Érdekesség az volt is, hogy mostanában Őt is (mint engem is) a szeretet foglalkoztatja igazán!!! Meséltem neki a könyvről amit olvastam, ajánlottam neki is segítségként a gondolatai rendezéséhez.
Nagyon kedves meglepetés ajándékot kaptam tőle:
"Suttogó titkai I." c. könyvet,
+ "szerencsehozó" terhességi tesztet (Ő vette a 2. terhessége kimutatásakor)!
Bízik abban, hogy nálam is kipróbálásra kerül a sor lejáratáig (2010. 11 hó).
Miután elbúcsúztunk egymástól, smsben meg is beszéltünk, hogy ez a találkozó ismétlésre szorul!!! Így igaz.

Kineziológia

Ma végre rászántam magam és felhívtam a Raniko által ajánlott kineziológust, és egyeztettem egy időpontot hozzá:
2009.11.12. 17.45
XI. kerület, Viola u. 9-11. (Lottózó mellett ;-))) )
Alkalmanként 7.000.- Ft

Kedvesnek tűnt a telefonba (Mónikának hívják). Nagyon-nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi fog kiderülni a gyerekkorommal és minden mással - lelkemmel - kapcsolatban...
Húúúú, de izgatott vagyok!!!!!!

Jó hír

Egész nap esik az eső, ami a kedvemre is rányomja a bélyegét.
A nap fénypontja, a Bettus levele, melyet könnyes szemmel olvasta, hogy végre a kis Emmácskának az egészségével minden rendben van gyógyszerek nélkül:

"Erről jut eszembe, hogy mennyire lebecsülöm néha Emma eszét!!! Bársonyoson egyszer említettem csak neki, hogy Ribizlinek hívják Andrásék kutyáját. Hintáztunk néhány nappal ezelőtt és meséltem neki, hogy ribizlit fogunk ültetni, hogy szemezgethessen róla néhány év múlva....erre elkezdett "ugatni". Ennyire megmaradt benne, hogy a ribizli az a bársonyosi kutya neve. Mindig emlegetem neki, ha megyünk ki, hogy jól fel kell öltözni, mert fúj a szél. Bevált ez a módszer, mert így hagyja, hogy felöltöztessem. Míg én ráadom a ruhákat addig Ő utánozza a szelet a szájával és fújja a nyálát. A minap a TV-ben látott egy zászlót amit lobogtatott a szél, Emma elkezdett nagyokat fújni. Csak tudnám, hogy honnan tudta, hogy azt a zászlót a szél lengeti. Örök rejtély marad!!! Na, de nem untatlak tovább. Gondoltam megosztok néhány szösszenetet Emma mostani ténykedéséből. Szóval egy a lényeg...lekopogom, már nem szedjük a gyógyszert és mégis kitűnően van!!! Ja, és inni is iszik már. Beszereztünk egy műanyag csacsis poharat...ez a kedvenc állata. Ennek a hangját tanulta meg legelőször utánozni. Ebből a pohárból még a víz is ízlik neki :o))) Végre iszik!!! "

Gyuri bácsi gyógymód

Arra gondoltam, hogy az IR-re megpróbálom a bükki füvesember (Gyuri bácsi ) diabetess teáját. Szerencsére megkérdeztem a lányokat a babaneten, Amina jótanáccsal látott el (Ő már utánajárt náluk, hogy erre a betegségre mi a megfelelő):

"I. Inzulinrezisztencia
Inzulinrezisztenciánál ne kezdje el inni a Diabess teát. Helyette az inzulinháztartás karbantartására igyon meg egy-két csésze erdei szederlevél teát minden nap éhgyomorra. "

A héten befejezzük a Babaváró csomag utolsó részét, hagyok egy kis szünetet és akkor elkezdem ezt a gyógymódot is.

Tünet

Arra lettem figyelmes a napokban, hogy pattanásosodik a homlokom és a nyakam.
Nem tudom mire vélni igazán, Csaba szerint az új gyógyszer (én kételkedem ebben), szerintem viszont a sok stressz ami az utóbbi időben ért. Remélem múlni fog, úgy nézek ki ismét mint egy tinédzser. :-((
Nővérem tanácsára, most már igazán meg kellene találnom azt a szatyrot, ami "önbizalommal" van tele, és kiüríthetném, betankolhatnék magamnak belőle! Nagyon üresnek érzem a "szeretettankomat" mostanában, ez kétségtelen....

A Amina (babanetről) remélem ebben a protokollban sikerrel jár, és minden szerencsésen fog alakulni! Nagyon-nagyon drukkolok neki!!! Sokat gondolok rá, és követem a vele történteket intenzíven.

Ma este kicsit hűvösebb volt már, de a futást nem hagytam ki. Jól felöltöztem sálat is tettem a nyakamba, nem fáztam.

Vasárnapi pihenő

Miután végigaludtam az éjszakát és meglehetősen kipihentnek éreztem magam elkezdtem a szokásos vasárnapi főzőcskémet.
A menü, amit összeállítottam:
- frankfurti leves
- rakott cukkini
- cukkinifasírt
- túrós pogácsa.
Finomra sikerült minden, még dicséretet is kaptam érte a Csabától (nekem is nagyon ízlett).
Délután, legkedvesebb kollégám, áthozta a SONY tv-t amit kaptam tőle (kifizetni nem engedte, így almát és pálinkát adtam neki cserébe). Igaz nem LCD tv, de jó nagy sík képernyős, melynek anyukámék örülni fognak, mert az övék már nem húzza sokáig.
A délután többi részét pihenéssel töltöttük a jó meleg szobában. Csak ne repült volna el az idő olyan gyorsan!!! Sokat beszélgettünk Csabával és nem gondoltam volna, hogy ennyire megegyezik a gondolatunk, hogy:
- amit elértünk, azt csak magunknak köszönhetünk,
- senki másra nagyon nem számíthatunk csak EGYMÁSRA,
- "kiközösítettek" vagyunk mindkét családból,
- sok érdeklődést nem mutat senki betegségünk, egészségünk iránt (kivéve NŐVÉREM és Nagyim).

Annyira más neveltetést kaptak szüleink (érzelemmenteset), melyet ugyanúgy adtak tovább nekünk, hogy most ennyi idő után érzem csak mindannak hiányát.
Megígértem, hogy az én gyermekeim soha de soha nem fogják érzeni ez az űrt, amit én érzek és rengeteg szeretetet kapnak majd tőlem (minden formában ami csak létezik).
Hát ilyeneken és ehhez hasonló dolgokon töröm a kis koponyámat, amikor a munkám engedi (és néha annak rovására is...).


Nagyon nehéz dolgok ezek, és kimondva még szívszaggatóak!!!

Szombati munka

Reggel korán keltem, mint hétköznapokon. Nem tudtam aludni. Elég hűvös, hideg reggelre ébredtünk. Jó melegen fel is öltöztem, mert kerékpárral mentem be dolgozni. 8 órára be is értem, de előtte otthon együtt megreggeliztünk a Csabával.
Sok volt még a munka a gyárban, én vártam a 2 autót Olaszországból, közben előkészítettem egy Magyar Építős árajánlatot kollégámnak. Vártam - várakoztam.
Többször beszéltem a Tóth-tal telefonon, miközben az áru felrakodását felügyeltem (kisebb műhelyi segítséggel fűszerezve). Mikor a 2. kiszállítás is elindult és már nem volt mit intéznem, elindultam haza délután 15-kor.
Nagyon-nagyon elfáradtam mire hazaértem , és ennyire még soha életemben nem izzadtam le (pedig nem ma kezdtem a kerékpározást, mozgást), szinte csavarni lehetett 3 réteg ruhából a vizet... érdekes.
Hazaérésem után egy 1. autó 16 órakor érkezett meg a 2. pedig 17 órakor. Sikerült telefonon otthonról eligazítani a kollégáimat, mely árukat kell még a SOTE-ba szállítani. Így végül nap végére 18 órára nyugodtam meg igazán, hogy minden beérkezett és minden rendben kijutott és beszerelésre került.
Csak azt sajnáltam igazán, hogy este egyedül maradtam, mert a Csaba ment dolgozni.

Másnap reggel 1 SMS várt, főnökömtől (Mikitől, akié volt a SOTE projekt kivitelezése) este írta 22 órakor:
"Kész vagyunk! Köszönöm a szép munkát és a jó hozzáállást!"

Mondanom sem kell, hogy jól estek szavai, mert tényleg mindent megtettem az ügy sikerének érdekében!!!!