Boldog hosszú hétvége

Összességében szép kis "hosszú hétvégét" töltöttünk együtt a Csabával (azért hosszú mert szombaton és vasárnap is otthon volt, nem dolgozott). Nagyon örültem, boldog voltam.
Sajnos az idő nem volt napsütéses, így szombaton az időnk nagy részét a lakásban töltöttük. Főztem egy finom ebédet, tárkonyos sertésragut savanyú káposztával. Finomra sikerült. Persze a sütemény sem maradhatott el, csíkos tallért sütöttem. Szép délutánunk volt, jót beszélgettünk, kedveskedtünk egymásnak, elmeséltem kineziológiai élményem minden egyes részletét (némelyen nagyon csodálkozott, "felháborodott" - az intim részek említésekor).

Vasárnap reggel együtt ébredtünk (imádtam...) és a Csaba készített nekem reggelit (tükörtojást), nagyon kedves volt tőle (már nem is emlékszem ilyen kényesztetésre Tőle). Mivel ma ebédre voltam hivatalos általa, így szép nyugodtam, kényelmesen megreggelizhettünk (nem kellett azon törnöm a kobakomat, hogy már megint mit főzzek?).
A Sir Lancelot Lovagi Étteremre gondoltunk, de mikor elmentünk az étterem bejárata előtt, mindkettőnkbe kétségek merültek fel. Újonnan tett kineziológiai tudásomból kifolyólag, én említést tettem rá, hogy nem szimpatikus a hely kívülről (ami ugye nem jellemzi a hely belső mivoltát), de munkahelyi ártalomként, rögtön ezt a következtetést vontam le. Csaba is helyeselte érveléseimet.
Így a Mammutba, a Leroy-ba egyeztünk meg. Nem okozott csalódást (kollégám, már többször említést tett rá, hogy egyszer ki kell próbálnunk, nagyon színvonalas és finom, tiszta a konyhája - Ők minden alkalmat ott ünnepelnek).
Hamisítatlan, isteni limonade-t ittunk mindketten. Mivel levest is ettünk a főétel előtt, így a 2 fogás kifogott rajtunk! :-)) (nem vagyunk mi már ehhez a nagy "zabálásokhoz" hozzászokva, így is teljesen dudig ettük magunkat)
Még a hőn áhított, várva-várt desszertről is le kellett mondanunk...
Viszont az megállapítottunk, hogy a hely nem a mi kis pénztárcánkhoz van mércézve... (sajnos)
Az egész nap fénypontja nem is a csodálatos ebéd volt, hanem az, hogy együtt lehettünk, zavartalanul, elvárások nélkül.
Már nagyon vártam a pillanatot, hogy megkérdezzem a Csabától, hogy mit gondol a elmondottakról (kineziológiáról, érzéseimről).
Legnagyobb meglepetést az okozta számomra, mikor elmesélte a velem "szőtt" házasságról álmait. ;-)))