Elhatároztam

saját kezembe veszem a sorsom irányítását. Meggyógyítom lelkemet, és anyává válok. Ennek elérésez az 1. lépés a KIT torna volt. Ott hallottam dr. Lux Elviráról. A név nem hagyott nyugvást gondolataimnak és kutakodni kezdtem utána.
Ajánlom nektek is a következő oldalakat:

"A léleknek nincsenek ősz hajszálai" - Lux Elvira válaszol

Lux Elvira szexuálpszichológus szerint...

továbbá, amely sorok még megragadtak:

Cogito, ergo sum.

Mai napon megrendeltem könyvét: "Anyának születtem?" és a "Női szerepek a szexuálpszichológus szemével" címmel.

Intim Torna

KRISTON intim torna n vettem rész a hétvégén szombaton (8.30-15.00) és vasárnap (8.30-17.00).
A tréning nagy élményekhez (későbbiekhez remélhetőleg változásokhoz) segített hozzá.
Az első nap jórészt a női test rejtélyeiről, csodálatos működéséről szólt, melyeket különböző történetekkel is igazolt, alátámasztott. Második nap tanutuk meg az izmok összetett erősítéséhez szükséges gyakorlatokat (ERŐSÍTŐ, KIS TURBÓ, TURBÓ, MASNI stb...)
A torna különösen fontos és hasznos:
- ha nőgyógyászati, urológiai, emésztőszervi funkciózavaraid vannak ( IR, PCOS, pajzsmirigy, endometriózis, polip, mióma, ciszta, gyulladás, menstruációs rendellenesség stb.)

- szeretnél felkészülni a szülésre

- ha a szexualitásod kívánod izgalmasabbá tenni

- szülés után szeretnél újra lányosan fiatalos lenni a gátadon
- ha a menstruációt nehezen éled meg
- a változókorra készülsz.

A nap vége felé a 3-as alsó arcizmunkkal ismerkedtünk meg.
Másnap már a nap
Nagy összefüggést véltem felfedezni a kineziológia irányelveivel. Sokat tanultam, tapasztaltam. Igazából leírhatatlan élményeket éltem át, mely sokmindent világossá tett és felnyitott a szememet (barátnőm visszajelzéseiben is egyaránt, aki elkísért).
Rájöttem testem tökéletesen működik.
Elmondása szerint mindenkinek van egy "Mammut"ja, amitől fél. Csak mindenkinek meg kell keresni mi az, ami kiváltja belőle a "Mammut életérzést".
Összességében a tanfolyam végére rájöttem mi az én mammutom:
- félek, hogy nem fogunk tudni megélni 1 fizetésből (anyagi biztonság megszűnése),
- félek a meglévő, szuper munkahelyem elvesztésétől.
(B.nőm őszintén kimondta véleményét róla: "Te meg döntsd el pénz kell vagy gyerek???"

Ezek az én mammutjaim, melyek a gondolataimba fészkelték magukat, kényszerítve testemet a gyermekáldás megakadályozására (mivel "inog a fészkem" ezáltal, így gátolva vagyok az anyává válásban).
Feladat: elűzni mammutjaimat!!! És erősíteni alhasi izmaimat, kiépíteni alhasi védelmemet.
Jelige: VÁLTOZOL VAGY ELVÁLTOZOL!

Lányok csak ajánlani tudom MINDENKINEK, fantasztikus volt, igazából szavakkal leírhatatlan!
Aki megteheti és időt tud rá szakítani menjen el. Nekem SOKAT SEGÍTETT!!!

A tornát végzem minden nap reggel és este kitartóan, mert akarok erő izmokat leérni!!! Ehhez kitartó munka kell, igaz kicsit döcögősen megy még, de majd belerázódom. :)))

Névnapi mosolyfakasztó

Hétvégén, amikor a névnapi ajándékom után "nyomoztunk" (férjem kérésére, nekem minden porcikám ellenkezik a "plázázással"), az alábbi kedves szituációt éltük meg:
Az egyik bevásárló központ emeletén róttuk a köröket, amikor szembe jött velünk egy pár. A nőnek édes pocakja volt (kb. 7-8 hónapos kismama lehetett, kb. 35-40 év körüli) - természetesen azonnal megakadt rajtuk a szemem -, a férfi hátulról óvta és védelmezte, akin már élete teljének jelei mutatkoztak: ősz haj, csillogó - büszke tekintet stb.
Erre én a következő szavakkal illetem uramat: "Látod Szivem, Te is így fogsz kinézni mire nekem ekkora pocakom lesz!" Jót kuncoktunkt mindketten a történeten, mely bearanyozta adventi első hétvégénket :)))

Újabb "sokk"...

Hosszú töprengés után végül úgy döntöttem, nem mondom le időpontomat és elmegyek Dr. Fülöp Vilmos főorvos Úrhoz. Otthon eltitkoltam, mert megállapodtunk Csabával, hogy várunk és nem sietünk hátha újra bekövetkezik a csoda.

Döbbenetek sorozata ért, melyek azóta is "sokk" hatása alatt tartanak.
Nanikám, köszönök neked ezúton is MINDENT! Gondolatban felkészültem, ne lepődjek meg "semmin". 15:30-ra volt időpontom, 1. voltam a listán. Megérkeztem 15:25-re, de még sehol senki. Már épp távozni akartam (15:45) mikor felismerni véltem a drurat, egy egyszerű kinézetű, öltözetű, hátizsákos ember személyében. Ő engedett be a rendelőbe, asszisztens anyukája még nem volt sehol. A rendelést 16:30-kor kezdte velem. Kb. 45 percet töltöttem bent nála.
Elmondtam "élettörténetemet", kérdéseire válaszolva rengeteg vizsgálat felírásának kezdett neki.
Az 1. döbbenet akkor ért, amikor kijelentette: "Nem csoda hogy ilyen TSH, cukor + inzulin értékekkel elvetélt!!!" Szinte alig jutottam szóhoz utána. Elmondta, hogy a MM drnőt azonnal felejtsem el, a kezelési módszerével együtt (1 perc alatt suttba dobtuk 2 év kemény munkáját...). Ajánlott 2 orvost a TSH beállítására: Dr. Tűű és Dr. Alföldi Sándor (Tétényi úti kórházban).
A 2. döbbenet: "1/2 év pihenő, teherbeesés elkerülése, intenzív védekezéssel!!!" - nem gyógyszeres, hanem hagyományos módon - hormonértékek módosulási veszélye miatt. Ugyanis spontán vetélésnél 1/2 év kell mire kipiheni a szervezet a történteket! ( itt ismét ellentmondásba kerültünk a műszeres befejezést végző orvos elvével: "nem kell várni, azonnal teherbe lehet esni")
A 3. és végső döbbenet: a rengeteg vizsgálat - köztük újra HSG is (hiába voltam felkészülve Nanikám általad, de ez eszméletlen tortúra lesz végigcsinálni, fogalmam se lesz hogy tudom véghez vinni - úgy érzem képtelen vagyok rá, össze kell szednem magam...)

Főorvos úr kedves volt, minden vizsgálatot elmondott többször alaposan, mit hol kell, tudok elvégeztetni. Kb. 5-6 hónap mire minden eredmény a birtokomban lesz. A vizsgálatokról holnap írok egy pontos, kidolgozott listát.

Miután hazaértem, Csaba döbbenten hallgatta végig a "mondókámat". Oly annyira ledöbbentette az egész, hogy utána este végig nem szólt hozzám, csak annyit: "Most már egy orvosnak sem hiszek! Hiába volt a 2 év küzdelem, kezelés, vizsgálat a MM-be! Félrekezelt ott is a doki, pedig keményen fizettünk érte."
Hiába próbáltam beszélni már vele, nem nagyon volt partner benne. Így elkezdtem mindenféle agyament dolgon töpprengeni: "Azt hiszed, hogy én direkt akartam így? Direkt kezeltettem félre magam a MM-be? Mi lesz, ha soha nem lehet gyerekem, soha nem fogok tudni szülni? Hogy fogom megcsináltatni ezt a rengeteg vizsgálatot? Mikor lesz már ennek az egész tortúrának vége? stb..."

Kineziológus

Mónika ismét jó "szolgálatot" tett lelkemnek.
A kezelés menete 3 részből állt:
1. Oldás,
2. Elengedés,
3. Erősítés.

1. Első lépésként felmérte érzelmi, lelki állapotomat, mely során fény derült szomorúságom okára, félelmemre és egyéb aggodalmamra. Ezt követően oldást végzett masszírozással és energia átadással, melyekhez a színeket is segítségül vette.
Ezután jött a legmegrázóbb rész, meditációs gyakorlat formájában (mely az elvesztett magzatom elengedéséről szólt).

2. Kényelmes fotelba ültem, és elkezdődött a meditáció:
Lépcsőházba képzeltem magam. Kerestem egy ajtót, ahonnan felfelé és lefelé is lépcsők vezettek. Elindultam a lefelé vezető úton (szépen, lassan...). Elérkeztem a -1 szintre, beléptem a folyosóra, ajtók nyíltak, ahol a barátaim laknak, akik szeretnek. Velük nincs dolgom.
Mentem tovább lefelé. -2 szinten, a férfiak voltak akikkel valaha kapcsolatom volt (szerelmek, szeretők). Velük sincs dolgom.
Tovább mentem lefelé. -3 szintre értem. Itt is folyosó van ajtókkal, ahol a Testvérem van és a Gyermekem. A gyermekem ajtaja nyitva van, megkerestem az ajtót. Beléptem rajta. Napsárga színű szoba volt, fehér kisággyal, melyben aludt gyermekem. Kisfiú. Odaléptem az ágyához, karomba vettem, majd a közelében lévő fotelba ültünk. Ekkor a következő szavakat intéztem hozzá: "Köszönöm, hogy ilyen sok örömet, boldogságot hoztál éltünkbe. Soha nem voltunk még apukáddal ilyen boldogok, ilyen csillogás a szemében még nem láttam életében. Örülünk, hogy minket választottál és hogy megismerhettünk téged. A szíved dobogásának hangja volt a legszebb ajándék eddigi életünkben." (potyogó könnyekkel folytattam a beszédemet, melyet már a Mónika mondott, hogy mondanom kell)
"Köszönöm, hogy minket választottál szüleidül. Köszönöm, hogy anyává tettél, mégha csak kis időre is és megtapasztalhattam eme csodálatos érzést. Köszönöm, hogy "utat csináltál", felkészítettél a testvérkéd fogadására. Elengedlek, mert neked most menned kell, oda ahonnan érkeztél."
Majd ezután kerestem egy ajtót, melynek lépcsői egy homokos tengerpartra vezettek. Ez a lelkem tengerpartja volt. Naplemente volt, a homok melegen sütötte talpamat. Megkerestem a csónakot, mely a partot mosta. Beletettem a kisfiamat, búcsúzásként a következő szavakat intéztem hozzá: " Vigyázz magadra drága kisfiam, küldd a testvérkédet hozzánk!"
Fájó szívvel, talán egyfajta megkönnyebbülést érezve, toltam el a parttól a fény felé, oda ahonnan jött újra azzá vált...

3. Erősítéskor a következő mondatokat kellett ismételnem, és megerősíteni magamban:
"Ki tudom hordani végig a terhességet!" majd "Képes vagyok felnevelni biztonságban gyermekemet!"

Kimerülten, de jó érzéssel, kedvvel ért véget a terápia. Úgy érzem (és ez a legfontosabb), hogy sikerült Őt elengednem, minden fájdalmammal együtt.

A továbbiakban a következőkről beszélgettünk ezek kapcsán, mely nagyon érdekesnek, igaznak bizonyult számomra.
A fájdalomnak (legyen bármilyen pl. lelki, anyagi, egészségügyi, munkával kapcsolatos) 5 szakasza van:
1. tényközlés, felismerés
2. szabadkozás
3. tagadás
4. düh
5. szomorúság
Ezek a szakaszok egyéntől függően váltakozhatnak, felcserélődhetnek, ismétlődhetnek is akár. De ami lényeg, hogy időben nem tarthatnak évekig, mert az már betegséggé tornyosul. A "legegészségesebb" időszak kb. 3-4-5 hónap időtartam.
Esetemben tehát, ha ezek a fájdalom szakaszok ismétlődnek még, akkor az baj, hisz alig 4 hete történt a baba elvesztése. Ha szomorúság, ha sírás tör rám, akkor engedni kell és nem elfojtani...
Nagyon jó és szemléletes példát is mondott a probléma megoldásra a Mónika.
Rajzzal szemléltethető igazán:Ha probléma van előtted, amit túl közelről szemlélsz, akkor a megoldást nem látod tőle, ugyanis a látószöged nem alkalmas rá. Csak ha távolabb mész, és megpróbálod kívülről szemlélni a probléma forrását, mert akkor a megoldás is láthatóvá válik.

Összességében nagyon jó, hasznos volt a nála eltöltött 2 óra. "Megállapodtunk", hogy az elkövetkezendő hónapokban (amíg kettesben vagyunk...) csak egymásnak szentelünk minden időt a Csabával, boldogságban, szeretetben. Élvezzük a nyugalmat, egymás társaságát és minden ami jólesik. :))) Hisz a nyugalom és szerelem most a legnagyobb, legerősebb köztünk!!!

Döntés, segítség kell

Unokahúgom sorai indítottak el bennem valamit, idézném:
"Szándékosan nem kérdeztem eddig, hogy vagy...gondolom "nyaggatnak" ezzel a kérdéssel elegen :o((( Inkább azt kérdezem, hogy nem gondoltál-e arra, hogy a történtek feldolgozásához szakmai segítséget kérsz? Aggódom, hogy magadban tartod az érzéseidet, fájdalmadat és a felgyülemlett feszültség egyszer csak kitör belőled és "összeroppansz". Meddig lehet ennyi kudarccal egyedül (persze Csabával együtt) megbírkózni? Nem tudom...
Erőt, kitartást kívánok hozzá."
Aztán a mai nap megtudtam hogy unokabátyáméknál jön a várva várt baba május 25-én. E hír hallatán majd elsírtam magam, rájöttem nem dolgoztam még fel a velem történteket...
/Előzmény: amikor még énis várandós voltam, derült ki, hogy lehet nekik is sikerült. De mikor velünk megtörtént a tragédia, szörnyű de azt kívántam, nekik se sikerüljön... :((( /

Tehát, összességében beismerem, segítség kell. Kineziológushoz fordulok november 17-én. Rákérdezek, hogy menjek e 25-én Fülöp dokihoz további vizsgálatokra, vagy várjak még, teljesen elbizonytalanodtam, nem érzem elég erősnek magamat a vizsgálatokhoz (úgyhiszem)...

Az elmúlt napokban, hetekben semmi változás nem történt legalábbis lelkiekben...
Továbbra sem érzek semmit, sem fájdalmat, sem örömet, sem semmit. Csodálkozom magamon, milyen erős vagyok (példaként a Csaba áll előttem, aki az első perctől az és a jó oldaláról nézi a történteket) nem sírok, nem nyavalygok, sőt még én vigasztalom családtagjaim kis részét, akik tudnak a történtekről. Fura, de normális ez így?
Így utóbbi időben lefoglaltam magam a rengeteg munkával az irodában és otthon a költözéssel az új lakásba (festés, takarítás, átcuccolás, újabb takarítás stb.). Tehát nem telnek eseménytelenül napjaim, csak "üresen"...

Természetesen kapom a biztató sms-ek és levelek tömkelegét, de néha már megőrítenek a "jótanácsok". Vajon meddig fog ez az időszak, ez az érzelemmentesség tartani?
Milyen akadályt gördít elénk még az élet? Meddig lehet ez ép ésszel feldogozni?

(Vajon tolerálni tudom mások várandósságát ezekután? És a "mikor lesz már gyereketek"? "Meddig vártok még?" kérdésekre mi lesz a reakcióm? Vajon a következő várandósság is így végződik? stb. stb. stb.)

Endokrinológusnál

Nem kívánta egyetlen porcikám sem, de elmentem, tegnap a drnőhöz a meglepő, nem mindennapi leleteimmel. Felkészülvén a legrosszabbra (mert ugye a baj csőstül jön).

Meglepődve hallgattam, hogy a cukor eredményeim jónak mondhatóak. Hisz már nem történik meg a terhelés után a hirtelen, értékhatár alá történő értékesés. A 120' -nek a 7,7 megfelelő (újdonság volt számomra). Az éhgyomri inzulinom is tökéletes, a többivel pedig az akkor még fennálló várandóság miatt nem kell foglalkozni (így is tettünk). De mivel (történtek miatt) az inzulin értékek nagyon megemelkedtek (de csak rövid ideje, 2-3 hónapja), így a lehető legrövidebb idő alatt kell lejjebb vinni. Így hosszas tanakodás után (Tűű dr-ral való konzultáció után) és mivel már az Avadamet ki lett vonva a forgalomból (már csak a patikai készletek elérhetőek), egy új csodagyógyszer került felírásra: COMPETACT.
Erős, nagy mennyiségben napi 2x850mg kell szedni, mert csak így várható javulás (jellemzői = az avadamenével), de mivel úgyis várni kell a missed ab miatt pár hónapot, így belementem a gyógyszeres kezelésbe.
Bízom abban, hogy jó eredményeket érek el a 3 hónap múlva történő kontrollra.

2. UH ....

Ma reggel minden álmunk össztört:

"Az uterus fundusaban 22 mm-es petezsák látható. A petezsákban, 5mm-es embryo árnyék látható, mely életjelenséget nem mutat.
A petezsákot nagymennyiségű haematoma veszi körül.
Vel: MISSED AB."

Hívom Fülöp doktort és megbeszéljük a továbbiakat...

Vérvétel

Rég írtam, igazából nem volt hozzá kedvem, erőm, hangulatom...

Közben eredményeim az eddigi legrosszabbak:
Cukor 0 perc 4,89
Cukor 60 perc 9,49
Cukor 120 perc 7,77
Inzulin 0 perc 4,42
Inzulin 60 perc 119,60
Inzulin 120 perc 92,31

1. UH + vizsgálat

Miután a vérvétel eredményeim kimutatták, hogy várandós vagyok, így pénteken október 5-én elmentünk a férjemmel UH-ra. 9.15-re kaptunk időpontot. Szakadó esős idő volt, ami a hangulatomhoz, félelmeimhez igazodott. Féltem, mert barnáztam már napok óta. Majd mielőtt a vizsgálatra bementünk volna, elmentem mosdóba és itt már erős vérzést tapasztaltam. Összeomoltam, szótlanul ültem a váróban Csaba mellett. Sírva mondtam el panaszaimat, gondolataimat a UH végző szonográfusnak, Mátyásnak. Aggódva feküdtem fel a vizsgáló asztalra, és állandóan férjem tekintetét keresem. Diagnózis a következő:
"Az uterus fundusaban egy élő 5mm-es embrió látható. Grav.s. 7. Jó szívműködés. A belső méhszáj mögött 10mm-es haematoma látható."
Amikor a szíve lüktetését láttuk a monitoron mindketten sírni kezdtünk, melyet csak fokozni tudott a mellé kihangosított szívhang. Ilyen boldogságot még soha nem éreztünk, ezt bizton állíthatom.
Az UH után a Csaba hazament aludni (éjszakás után volt) én türelemmel vártam a soromat a nőgyógyászomhoz.
Írt fel 3x1 duphastont a barnázásra, hogy segítse a Kicsike beágyazódását! És a héten fekvésre "ítélt", melynek meg is lett az eredménye, hétvégére elmúlt a vérzés és a barnázás.
Így nyugodtan (már amennyire tudunk) várjuk a 2 hét múlva következő ellenörző UH-t!!!!

Nap mint nap eszünkbe jut, hogy hihetetlen ami velünk történik!!!!! A legfélelmetesebb az, hogy a Nővérem az egészet megjósolta előre. Az utóbbi időben boszorkánnyá vált teljes mértékben, minden bejön neki amit mondd és gondol!!!!

Összességében várunk, várakozunk, bizakodunk és beszélgetek a Picurral, hogy velünk maradjon, ha már ez a csoda megtörtént velünk!!!!!

Csodák márpedig vannak...

2010.09.20-én hajnal reggel ("szerencsehozó" tesztemmel, barátnőmtől kaptam) majd 2010.09.21-én (megerősítésként újabbal) CSODA igazolódott be! Képekben:












Mindkét alkalommal néhány perc várakozással ellentétben, azonnal megjelent a 2 csík, megmásíthatatlanul. :)))
A fentiekből felbuzdulva, elmentem pénteken Szfvárra (Nővérkémhez), vért vettünk és leadtuk a vizeletmintámat is. Készítettem neki egy kis ajándékcsomagot még itthon, becsomagoltam neki a 2. teszemet, majd átadtam neki szerény ajándékként. A hatás nem maradt el, hisz tudtam hogy rajtunk kettőnkön kívül Ő az, aki igazán örülni fog a zebracsíkomnak. :)))
Vizelet eredménye 1 óra múlva meg is lett: HCG 2114
4 nap múlva a vérvétel is beigazolta HCG 2325

Azóta a Csaba arcán állandó és felhőtlen mosoly van!!! Még soha nem láttam ilyennek, mint ahogy még én sem éreztem hasonlókat. Leírhatatlanul boldogok vagyunk és a mai napig hihetetlen, hogy mindez velünk történik!!!!

Jövőbeli vizsgálatok

Az október elejére tervezett epekő műtét a Csabának elmarad, mondván későn szóltam neki és ő még nincs felkészülve rá (ha a szabadságunk előtt megmondtam volna neki, akkor el sem mentünk volna sehova,így titokban tartottam): fél az altatástól és hogy szívritmus zavart vált ki nála a hasüregbe töltött CO2. Így sok rábeszélés, érv felsorakoztatása után végre beleegyezett, hogy ki kell venni és januárra kaptunk időpontot (jobb késő mint soha). Egyrészről igaz, hogy sok ember leéli tünetmentesen vele az életét, másrészről ott a mások oldal. Nővérem (foglalkozásából eredően) sok szörnyűséget is látott már miatta, így nincs más, meg kell műteni és ki kell venni a köveket!!!!
Kicsit végre megnyugodtam, hogy januárban túl leszünk rajta!
A jó hír viszont, hogy a máriatövis olaj szépen a májfunkciós értékeket (GOT, GPT, Gamma-GT ) a harmadára csökkentette!!!!

Októberben megyek 2 éves kontrollra a MM-be, de már T. drhoz (így döntöttem), sajnos megrendült a bizalmam a drnővel szemben. :((( Nehéz eset vagyok, de bízom, hogy sikerül megoldást találnunk az eredményem javítására.
November 25-re, a nevem napjára, kaptam időpontot Fülöp drhoz (köszönöm Nanikám ezúton is mégegyszer) 15.30-ra. Szeretném (magunk megnyugtatása érdekében) kivizsgálni az esetleges felmerülő problémákat. Ezt a kis idő melyet erre áldozok már igazán csekélynek bizonyul.
Közben elmegyek majd egy hétvégi Kriston Intim Torna tanfolyamra, mely segít majd minden bizonnyal.
Tervezem még a következő ciklusomban 2-4 és 15-16 napi + PM vérvételt Szfváron. És még ami jön közben mindezekhez!!!

Nászút + egyéb időtöltések a 2 hét alatt

Hétfőn, aug. 23-án, elutaztunk Egerbe. Szép város nagyon, a szállás- extra apartman kifogástalan volt, sarok pezsgőfürdős kád volt. Nagyon élveztük. :)))
Első nap délutánja az Egri Várban és környékén telt:









Városnézésen közben csodás pékséget találtunk, isteni szendvicsekkel, kávéval, Szépasszony-völgybe menet.





Sajnos az egerszalóki fürdőbe is elmentünk, amit azóta is bánunk (méregdrága minden - nem túlzás). Nagyobb az ismertsége, marketingje, mint amit nyújt valójában. A puszta közepén van egy 4**** szálloda, ennek medencéit lehet igénybe venni. Busszal érkeztünk, hogy majd jókat sörözgetünk (elmaradt :((( ), de még buszmegálló váró sincs, az út szélén megáll a busz, oszt kész... (szóval sz@r)

A marcipán múzeum, KOPCSIK MARCIPÁNIA, fantasztikus, eszményi!!! Található egy szoba, melynek minden egyes darabkája marcipánból készült a padlótól a plafonig a berendezéseken keresztül. Hihetetlen, emberfeletti munkáról tanúskodik az összes kiállított tárgy, műalkotás. Néhány alkotás képekben:














Elmentünk pár napra Szoboszlóra is fürödni, mert a Csaba csak ott tudja igazán jól érezni magát, kikapcsolódni, a sok medencébe lubickolva. Nem volt már tumultus, hisz augusztus vége volt már. Sajnos az időjátád nem volt a legkedvezőbb. :(((
Így esténként koktélozgattunk:









Időjárást figyelembe véve hazamentünk 'anyóslátogatóba' Mándokra. Ott töltöttünk 5 napot, amiből sokszor esett, így sok időt töltöttünk hasztalanul (amihez már nem vagyunk szokva). Nem való már nekünk az az élet egyáltalán. :((( Már alig vártuk, hogy hazaérjük.
Összességében jól szórakoztunk, kikapcsolódtunk, pihentünk. Ránkfért. De jövőre 2x megyünk 1 hétre. :)))

Aug. 20. hétvége (előnyaralás)

Aug. 20-a hétvégéjén nálunk voltak a gyerekek (Letti+Nimród) "nyaralni" 3 napra.
Jártunk a Tropicariumba,













utána rakparton a népi játékok furfangosságaival ismerkedtünk,











majd este pedig tűzijátékot néztük a várból. A várakozás pillanatait örökítettük meg, mely több mint 2 órát ölelt fel (egyhelyben!!!):




Másnap sem telt eseménytelenül (már négyesben, Csabával): környék játszótereinek felfedezése, Normafa - gyermekvasút stb.). Jól sikerült, élvezték, ügyesen viselkedtek.
Nem volt semmi gond velük, aranyosak voltak!!! Olyan érzésem volt néha, mintha a saját gyerekeim lettek volna!
A végén már (vasárnap) azért éreztem rosszul magam, mert a Nővérkém és az anyu egyfolytában az kérdezgették "Nagyon kikészítettek a gyerekek? Biztos elfáradtál!". Nem túlzok, nem volt semmi baj velük egyáltalán (addig amíg meglátták anyuékat mikor jöttek értük)!!! :))))

Visszatérés

Újra munkával telnek napjaink mától!!!
(...hamarosan írom a részleteket, ha utolérem magam az irodában)

Szabadság és a jövő...

Gyorsan és sok munkával telnek a napok. Egyre ingerlékenyebbek, fáradtabbak vagyunk mindketten, Csaba is én is. Ennek köszönhetően vegyesek az érzelmek, hozzáállások!!!
Hamarosan eljön a várva-várt szabadságunk ideje augusztus 23. Egerbe töltjük a nászútunkat, majd után még pár napra ellátogatunk Csaba által szervezett "meglepetés helyre".

Természetesen sokat gondolkozom az őszi folytatáson is. Sokminden áll előttünk. Többek között a legfontosabb (számomra legaggasztóbb - pedig "rutinműtét") a férjem epekő műtétje. Kezdek ideges lenni (pedig rólam mintázhatnák a nyugalom szobrát), még jó h. Ő nem tudja még. Akkor lemondana minden programot és végigaggódná az októberi időpontig a nappalokat-éjszakákat.

A következő gyógymódokat terveztem be őszre (míg uram gyógyulgat), célunk eléréséhez:
- KIT (Kriston Intim Torna) tanfolyam
- természetgyógyász nőgyógyász felkeresése
- Cickafark ülőfürdő

Nagyon bízom, hogy segíteni fog!!! Vágyom rá nagyon... néha türelemmel, néha türelmetlenül

Aggódás

Az elmúlt napokban nagyon "elszóltam" magam.
Ujjongva meséltem, hogy Emmácska milyen jól van (hisz közel 1 éve nem volt már beteg). Így ennek tudatában sokként ért, hogy újra Pestre kerültek az Üllői útra, a klinikára. Ismét belázasodott és a máj értékek az "egekbe szöktek". :((( Nagyon aggódtunk, lelkiismeret furdalás gyötört, amiért "elszóltam" magam...
Minden alkalommal felháborít az egészségügyi ellátás. A vidéki kórház említésre sem méltó (pedig Megyei!!! - Szfváron), hozzá sem mertek nyúlni a kicsihez: "Várunk reggelig aztán majd meglátjuk..." hajtogatták, 39 fokos láz és fájdalom mellett. Így nem volt kérdés, újra irány Pest, ahol műtötték pár hónaposan. Itt azonnal infúziót kapott, gyulladáscsökkentőt és a megfelelő antibiotikumot. Másnapra jobban is lett, lement a láza.Másnap már az étvágya is megjött és ivott elég folyadékot, így csak reggel és este járnak infúzióra a kórházba, amúgy a Ronald házban töltik idejük nagy részét (csodálatos hogy van ez a lehetőség a vidékről bekerülő szülőknek).
Vasárnap meglátogattak és elmentünk a Normafához és a Erzsébet kilátóhoz kirándulni. Persze előtte hintázni kellett mert az a minden neki mostanában (a kis kezén látszik még a lekötözött branül is):


Remélhetőleg hét közepe felé hazamehetnek... és otthon folytatódik az antibiotikum kúra (gyógyszeresen), fokozatos csökkentéssel (mint szokott). Természetesen megfelelő mennyiségű probiotikum ellensúlyozásként.

Kérdések és nem létező válaszok

Hétfő, 2010.07.26-án megszületett férjem (fura, idegen érzés még mindig e szó használata) unokahúgának (26 évesen) első kisfia.
Ezen esemény sok kérdés fogalmazott meg mindannyiunkban, bennem is.
Ők Szabolcs megyében laknak egy kis faluban, így nem "csoda" az iskolázottság utáni munkanélküliség. Soha nem dolgozott sehol, éldegélnek segélyekből (ami számomra elfogadhatatlan, mert aki dolgozni akar, az tud is). Megismerkedett néhány éve élettársával, albérletbe költöztek (mivel egyik szülőnél sem volt már hely számukra). Eközben elkezdődött a gyermek utáni vágyuk (talán őszintén, talán irigységből húga kisfia miatt).
A fogantatás sokáig váratott magára. A lány ugyanis tipikus PCOS szindrómás. Próbáltam tanácsaimmal ellátni (tapasztalataim alapján), de "süket" fülekre leltem. De ha mégse így lett volna, úgysem lett volna pénz rá, hogy kivizsgáltassa magát. Így vártak, vártak, próbálkoztak.
Villámcsapásként ért a hír, hogy babát várnak. Egyszerűen nem hittem el nagyon sokáig, hetekig...
Az állapotosság még a 8. hónapban sem látszott meg rajta, akár még el is titkolhatta volna a terhességet, ha akarta volna.
Mindeközben a 8 hónap alatt nem intéztek semmit (nem is igazán volt miből, hisz mindketten önkormányzati segélyből éldegélnek). Tudom és sajnálom is őket, de ez az Ő életük. El sem tudták képzelni, hogy egy gyermek milyen előkészületekkel és később nehézségekkel jár.
Megszületett a pici fiúcska 3 héttel korábban a vártnál. Mivel nem volt fogadott orvosa sem, így a magzatvíz elfolyása után, több mint 1 nappal császározták csak meg Őt. A Pici tüdőgyulladást kapott, és azonnal intenzív ellátásra szorult az anyjától 50 km-re lévő megyei kórházban. Ennyit számít a fogadott orvos és a pénz (főleg a vidéki kórházakban...). A Pici már nincs életveszélyben nem javul és nem is romlik az állapota.
A következő dolgok döbbentettek meg igazán:
- Mikor elszállították anyja 1 napig nem is érdeklődött felőle (szerencséjük, hogy unokatestvére ott dolgozik a gyerekintenzíven). Ez nagy felháborodást is keltett az osztályon a nővérek és az orvosok körében egyaránt (mert ez Magyarország).
- Az anyja nevét kapta, mert az Önkorm-nál nem intézték el az apasági nyilatkozatot.
- Nincs kiságy, babakocsi, cumisüvegek stb. (vajon miből fogják megfinanszírozni???)
- Attól, hogy anyósom kis nyugdíjából kérnek kölcsön, hát ettől teljesen "lehidaltam".
- Senki sem megy be meglátogatni sem az anyát, sem a babát (szülők, testvérek, az apa!!)
- Miből fognak havonta megélni albérletben segélyből??
- Mi lesz ha a Pici beteges lesz és orvos, gyógyszer kell???

Mindezeken Csabával aggódunk, töprengünk! Miért így történnek a dolgok az életben? Miért kell ezeket átélnünk? Miért nem gondolkoznak ez az emberek ilyen fontos döntések meghozatala előtt? Miért???

Hétvége

Az elmúlt hétvége a gyerekek jegyében telt.

Lunk Emma (Uhúgom kislánya) - kicsattan az egészségtől végre, a sok betegeskedésnek már nyoma sincsen:







Kertész Emma (főnököm kislánya) - meseszép mint mindig (még soha nem láttam ilyen szőke kislányt):

















Réka és Nimród (Barátnőm gyermekei) - a vidéki élet velük is csodát művel:


















Végül, nem utolsó sorban a 2 Gungl fiú, András és Ákos (Unővérem fiai):















Szó mi szó, körbe vagyok véve a kis Tündérkékkel. :)))

Múlik az idő

Múlik az idő szépen lassan, már 1 hónap is eltelt az esküvőnk óta.
Talán most már elkezd a lelkem, eszem mással is foglalkozni (de nem könnyű, elkészült a 300db fotó, melyet együtt rendezgettünk...).
Bárcsak ne kellene visszarázódni a régi, megszokott szürke hétköznapi életbe!

Hazudnék, ha azt állítanám, hogy azóta nem történt semmi életünkbe, de valahogy most nincs kedvem írni róla. Túl vagyunk a festésen és takarításon (anyósomnál) + kismama látogatáson (ugye már ha ott voltunk, muszáj volt). Persze a "jókívánságok egész hada" sem kerülhetett el minket... (ha eszembe jutnak a "jótanácsok"- idióta kérdések, még a gyomrom is görcsbe rándul tőlük, így inkább hallgattam és hallgatok most is). Túl vagyunk rajta és kész!

Voltunk barátnőméknél Szárligeten (Réka 4 éves, Nimród 2) az elmúlt hétvégén, de nem úgy alakult, ahogy gondoltam volna (feszült a gyereknevelés nehézségei miatt - megértem). Ezt ő is érezte, és a következő SMS-t kaptam tőle:
"Köszi, hogy voltatok, jól esett. Mostanság nem tudok veled olyan jól beszélgetni. Bosszant a babanélküliség és ezen agyalok. Annyi sok dolgon gondolkoztam már hogy miként tudnék segíteni. Ha valami lehetőség van szólj bátran és bocsi hogy mindig ez a témám, bánt hogy még nem sikerült."

Megvolt a Csaba névnapja és az én születésnapom is 16-án. Ünneplés? Hát az elmaradt... reméljük most vasárnap sikerült megünnepelni 1 napos kirándulással (Balatonfüreden, ha az idő engedi).

... még mindig az esküvőnk "homályában"

Drága Andi (Amina), ezúton is köszönöm ezeket a csodás alkotásokat, melyekből közzé teszem néhány kedvencemet:

... még néhány kép

Drága Nővérkémnek és az Ő Legkedvesebb Kolléganőinek (akik gyűjtötték nekünk a rózsaszirmokat rendületlenül, hálás leszek nekik érte örökké):

Nővérkém megható levele, mely örökké a legszebb emlékeim egyikévé vált (nem is találtam rá a szavakat, hogy is köszönhetném meg mindezt neki...). Tehát:

"Drága Tesókám és Drága Csabusom!
Itt ülök hallgatom azt a bizonyos dalt, szemem tele könnyekkel, rám rontottak az emlékek és az érzelmek! Sokat törtem a fejem miként tudnám kifejezni azt amit irántatok érzek és amit ÉN kívánok nektek! A NAGY NAP előtt nem találtam a szavakat hiába próbáltam, hiába keresgéltem! Most a zene és az emlékek a segítségemre vannak! Nálam őszintébben senki nem szeret benneteket és senki nem olyan boldog mint most ÉN!! A TI házasságkötésetek volt a TI szerelmetek beteljesedése! Egy varázslat volt az egész, egy tündérmese!! Nagyon boldog vagyok , hogy részesei lehettünk ennek a csodás eseménynek, ami úgy gondolom fordulópont is az életetekben!!
Valóra vált egy álmotok, amit közösen értetek el és váltottatok valóra!!!!
Most következhet az újabb csoda, amire oly régóta várunk!!Letisztult a kapcsolatotok, beteljesedett! Csodaszép emlékekkel indulhattok neki a további utatoknak, amely úton én végig elkísérlek benneteket! Minden bukkanón és lejtőn ott leszek veletek! Érzem, hogy hamarosan kiválaszt benneteket szüleinek az a kis lélek vagy lelkek, aki itt bolyong a nagy világban és keresi a szüleit!!!! Megnyugodtatok, boldogok vagytok és nagyon kedvesek! Minden kis lélek ilyen szülőket kereshet magának, csak kevés az ilyen ember! Nektek is sokat kellet tennetek, hosszú volt az út míg idáig elértetek! Életetek új szakaszához értünk, amit már bölcsebben tudunk folytatni!
Drága KIS LELKECSKÉK nektek üzenem,hogy ez a két csodálatos emberke nagyon vár benneteket!Vágyunk rá, hogy köztünk legyetek! Pannika és Csabika nagyon várunk benneteket!!
Ma még utolára meghallgatom azt a bizonyos dalt,abbahagyom a pityergést és hálát adok az égieknek azért,hogy mellénk álltak Június 19.- én!!!!! SZERETLEK BENNETEKET! "

... mint oly rég...

... akkor beszéljenek a képek

Esküvői "köszönőlevelek"

Bettus, unokahúgom levelét szeretném megosztani veletek, mely nagyon megható számomra, és soha nem szeretném elfelejteni:
"Szép Jó Reggelt Ifjú Ara!!!! :o))))
Nem akartam sms-t írogatni vasárnap. Túl sok minden kavargott a fejemben, ami nem fért volna bele pár sorba.
Ebben a levélben szeretném megköszönni a meghívást, hogy ott lehettünk életetek egyik legfontosabb eseményén és osztozhattunk örömötökben.
Leírhatatlanul szép voltál, mikor először megláttalak a házasságkötő teremben. Még a könnyeim is kicsordultak.
Egészen más esküvő volt a Tiétek, mint amiken eddig részt vettünk. Nem a húszas évei elején járó két fiatal "csitri" kötött házasságot, hanem két megfontolt, komoly ember, akik együtt már sok-sok boldogságon és keserűségen vannak túl.
A következő megható pillanat akkor jött el számomra, amikor a Jung Petra a nyakadba borult. Érzelmekkel teli, őszinte ölelés volt ez (pedig ha jól tudom, mostanában kicsit eltávolodtatok már egymástól). Annyira elkezdtem sírni, hogy még azt sem vettem észre, hogy az Emma messzire szaladt és éppen jött egy autó. Szerencsére Apu gyorsan utána rohant..
A polgári esküvőre menet beszéltem pár szót Fisi barátnőddel és férjével. Nagyon szimpatikus pár. Picit sajnáltam, hogy a gyermekeiket nem ismerhettem meg :o(((
Emma meglepően jól bírta a szertartásokat, a sok utazást. Elszaladgált a Zsuzsi gyerekeivel.
Még most is elmosolyodom, hogy mennyire megéhezett a vacsorára. Fehérvártól az evangélikus templomig evett az autóban. Egy extra nagy kiszerelésű bolognai spagettis bébiételt+egy almát meghámozva+ 5-6 db sajtos rudat.
El akarták vinni Erzsóéknak a levest, de Ő követelte magának a tálat, így inkább visszafordultak vele a mi asztalunkra. Mertem egy tányérral, amiből 1 kanállal sikerült ennem. Utána még evett pörköltet nokedlivel + maga elé húzta a nokedlis tálat és abból csipegetett üresen.
Elmondhatatlan jó érzés látni, hogy ennyire jó étvágya van és mindezt meg is tudja emészteni. Még most is potyognak a könnyeim ha arra gondolok, milyen nehezen is indult az élete.
Visszatérve a vacsorára....hihetetlen mennyiségű étel volt. Nálam a szarvasgerinc vitte a pálmát barnamártással. Soha nem ettem még ilyen finomat, bármilyen étteremben is voltunk eddig!!!
Azt sajnálom, hogy az esküvő egy részéről lemaradtunk Emma altatása miatt, de nem akartam kínozni feleslegesen, tudtam, hogy másnap még hosszú út áll előttünk.
Visszatérve az altatásból András kért egy kávét a konyhán...úgy jellemezte a hatást, mint ha kicserélték volna.
A zenész eszméletlen jó volt, harmonikázni pedig fantasztikusan tud. Le a kalappal előtte. Jó választás volt!!!!
Sajnálom, hogy hamar el kellett jönnünk...mi még maradtunk volna.
Az esküvő fénypontja volt szerintem az elrablásod utáni "Csaba szóló"!!!! Gyönyörű szépen nótázott a háttérben Apukád segédletével. Eszméletlen szépen énekeltek egy nagyon megható nótát.
Mégegyszer nagyon köszönjük a meghívást. Remélem a "kocsiszolgálattal" meg voltatok elégedve és tetszettek "Emma dalai" az autóban (hallottam, hogy lejátszotta Nektek az András) :o))))
Bocs, ha egy kicsit össze-visszára sikerült ez a levél, de annyi mindent szerettem volna leírni. Éppen azt írtam, ami eszembe jutott.
Legyen szép napod!
Puszi"

2010.06.20. Esküvő után

Az ébredés (szintúgy mit a lefekvés) nem történt egy időben. Barátnőmék, Fisiék és Csaba nővére férjével már korán reggel elmentek és kirándultak egy jó 3 órát az erdőben, míg mi az igazak álmát aludtuk.
Majd miután 11 óra körül magunkhoz tértünk, összekészülődtünk, majd megvolt az első közös hitvesi ebéd a család társaságában.
Sajnos az idő gyorsan elszaladt, így meg kellett kezdeni a csomagolást, pakolás. Kora délután útnak indult mindenki haza.

Kora este megtaláltunk a bevonuló zenénket a neten, és miközben hallgattuk (a sok felgyülemlett érzelem, szerelem, szeretet hatására) potyogtak könnyeim. Annyira csodaszép volt minden, oly jól éreztünk magunkat és vendégeink is, hogy az hihetetlen és csodálatos.
Ezeket az érzelmeket visszajelzésként a szüleimtől és a nővéremtől is megkaptuk.
De ami a legnagyobb meglepetést okozott, hogy a Csaba könnyei is kipotyogtak miközben szólt a zene és mondtam szüleimnek telefonban, hogy "soha életemben nem voltam még ilyen boldog mint tegnap"!!
Hát ilyen érzelmekkel dús volt a mi házasságkötésünk!!!

Befejezésül Nővérem SMS-e a fenti zenénk és telefonhívásunk hatására:
"Soha nem éreztem azt amit most! Beteljesedni szerelmet, ennyi érzelemmel fűszerezve, még sosem láttam."

2010.06.19. A Nagy Nap

Eljött a Nagy Nap, még mindig nem éreztem semmi izgalmat. Nem éreztem semmit (hisz tudtam, hogy életem egyik legjobb döntését hoztam).
Míg a Vendégek aludtak, addig Nővérkém, Adrienn és Én fodrászhoz indultunk 6 órakor (amíg a fodrásznál várakoztunk akkor is csak az járt az eszembe, hogy mennyire nem érzek semmi izgatottságot). Mint megtudtam a Csaba annál inkább.... Ő szabályosan rosszul volt az izgalomtól.
Ez idő alatt szüleim szórakoztatták a vendégeket (anyósomat, Csaba nővérét és családját). Csaba maradt "otthon" egymagában és rápihengetett a délutánra...
Voltak nézelődni a szélkeréknél, a szőlőbe a pincénél (apu büszkesége), Kisgyónba (üdülőövezet a Bakonyban, az erdőben), Nővéreméknél háztűznézőbe majd végül gyermekkorom helyszínén, ahol felnőttem. Így mindannyian együtt értünk vissza a Vadászházba 12 óra körül. Gyors ebéd édeskettesben a Csabával (sült krumpli és burgonyapüré + fasírt), majd öltözködés.
Először a Csaba készült el, majd ezután Nővérem segítségével felöltöztem énis. Minden ami kell: combfix, harisnyatartó, kék harisnyakötő stb.
13.25 körül én is elkészültem, Csaba türelmetlenül állt és várt a földszinten (közben a menyasszonyi autó és a söfőr-András is megérkezett). Az autó csodás volt, szebb mint gondoltuk csak úgy csillogott-villogott. Ahogy megálmodtam, úgy történt a levonulás: Csaba a lépcső alján állt és pedig az emeletről, a magas lépcsőn Őt nézve levonultam. Nagyon megható volt mindkettőnknek. Alig találta a szavakat, "gyönyörű van Szivem" - e szavakkal illetett!
(eközben senki nem láthatott meg, ez volt a kérésem)
Elmentünk fényképeszkedni a Fehérvárcsurgói kastélyba:
Károlyi Kastély
A fényképész, Ödi, nagyon kedves,barátságos. Mint ahogy miis, Ő is kevés rutinnal rendelkezett, mert természetfotós és állatokat fényképez. :)))
Sokszor csalt mosolyt az arcunkra, a fotózás vége felé, pár jäger hatására "lazábbak" is lettünk (erről majd képek is árulkodnak :))) ).
Kb. 1+1/2 óra elteltével indultunk el Szfvárra, hogy még a násznép előtt odaértünk és beosontunk a Hiemer-ház udvarára, ahol várakoztunk a 16 órára. Előtte készítettünk pár fotót az Országalmánál is (ha már egyszer Szfváron kötünk házasságot), ami már nem okozott nagyobb feszültségeket, izgalmakat, hisz nálunk volt a "bízatató". :)))))
Hiemer-ház
Miközben várakoztunk a Hiemer-ház Justitia termében, ekkor kezdett el hevesen dobogni a szívem, ekkor ájultam majdnem el az izgatottságtól, találtam a levegőt oxigén mentesnek...
A vendégek elfoglalták a helyüket, és miután megszólalt a "meglepetés" bevonuló zenénk elindultunk:
Bevonuló zene - Ma minden más (Edda)
A zene nagy meglepetést okozott, a szüleim el voltak ragadtatva a látványtól (ott pillantottak meg először minket), az érzelmektől, a zenétől...
A szertartás, nagyon szép, rövid, letisztult vonalú volt. Nagyon megható volt a beszéd is, melyet az anyakönyvezető mondott, a terem szépsége, a szülők meghatódottsága, egyszóval Minden.
Eljöttek átadni jókívánságaikat Petra barátnőmék Mórról /ezen nagyon meghatódtam és könnyeimmel küzdködtem ismételten/, nagymamám testvére, Nővérkém munkatársai.
A templomi esküvő is, szintén nagyon szép volt, ahogy a Csaba várt az oltárnál állva és apukám kíséretében bevonultam... (ismét mint álmaimban) Leírhatatlan érzések ezek, melyeket nem lehet szavakba önteni.
Miközben mondtam az eskü szövegét, a Csaba szemeibe nézve, könny csillogott bennük, melynek hatására alig tudtam végigmondani az eskümet sírás nélkül. Ilyen érzéseket, érzelmeket még soha nem váltottam ki belőle 10 év alatt...
A vadászházba 18.30 körül értünk vissza. Ismét meglepetés fogadott, Nővéremtől Násznagyot "kaptunk" ajándékba az este további részére (mert ugye mi pénzt nem adunk egymásnak - mert az nem ajándék). Ezen hatódtam meg aztán IGAZÁN!!! Sírva öleltük meg egymást.
A vacsora következett, mely a következőképpen alakult (sajnos mi a sok izgalom hatására, már a levessel jóllaktunk):
Húsleves csigatésztával és főtt hús
Csirkepaprikás és/vagy szarvaspörkölt galuskával
Szarvasgerinc barnamártással+röszitvel
Frissen sültek (gordon blue, rántott cs.comb, májjal töltött karaj, rántott sajt+gomba+karfiol, vegyes köret)
Mindenki oly jóllakott az első 2-3 fogásból, hogy a frissen sültekből nem sok fogyott. Így jól jött hogy megkezdődött a mulatozás hajnalig...

Nagyon meseszépen sikerült minden, csodálatosan éreztük magunkat.
A vacsora előtt (mivel úgy tudtam nem lesz vőfély) beszédet mondtam, melyben megköszöntem szüleimnek+nővéremnek+anyósomnak minden eddigi fáradozásukat és pár szót Csabához férjemhez :))) is szóltam vers formájában /könnyeimmel küzdkötem, de ő is/:

"Boldogságot nem lehet ajándékba kapni,
egyetlen titka van adni, mindig csak adni.
Jó szót bátorítást, mosolyt, hitet
és sok-sok önzetlen tiszta szeretetet.
Megfogom kezed, s megígérem neked,
hogy az élet útján végig elkísérlek.
Boldogok leszünk majd,
mert hisz én szeretlek,
Amíg szívem dobogni fog,
hozzád mindig hű leszek.
Oly sok szépet ígértünk egymásnak,
forrón lángol szerelmünk tüze,
ha mindig ily szép lenne az élet
nem is lenne szükség esküre.
Legyen bármily hosszú is az élet
sírig tartó boldogságot ad,
S bátran nézhetsz az emberek szemébe,
Mindaddig míg betartod szavad."

A vacsora után megkezdődött a mulatozás, a zenész nagyon jól játszott, elégedettek voltunk a muzsikájával. A "kemény mag" reggel 5-ig mulatott, igaz a végére már csak 4-en maradtunk, de csodásan éreztük magunkat.

2010.06.18. Esküvő előtti nap

Esküvői ruhánkkal és sok egyéb "felszereléssel", péntek hajnal 4.45 órakor útnak indultunk a Csaba /férjem :))) / családtagjainak fogadására az M3 autópálya bevezetőjére. Az út onnan már nem tartott sokáig, így 8.30-ra meg is érkeztünk Fehérvárcsurgóra. Eközben még mindig nem voltam izgatott.
Fehérvárcsurgói Vadászház

Amint megérkeztünk (sötét felhősödés közepedte), azonnal ömleni kezdett az eső, úgy mintha soha nem akarna elállni (nagyon féltem, hogy ilyen nap lesz a holnapi is). Ez idő alatt megismerkedett a 2 család egymással, a szállással, a környékkel (de csak bent), míg én a fodrászomhoz indultam. Mikor visszaértem 13 óra környékén, akkor volt a családi ismerkedő ebéd, nem maradtam le róla. A menü pazar volt: borsóleves, + bakonyi szelet +marhapörkölt + szarvaspörkölt + sült csirkecomb kukoricasalátával. Egyszóval volt miből csipegetni, ráadásként szülinapi csokitorta. Így nem ártott, hogy ebéd után elmentünk az erdőbe fogatolni lovaskocsival. Mielőtt elindultunk nagy meglepetés ért. Titokban barátnőmék megjelentek (szombaton vártam csak őket), Nővérem szervezésének köszönhetően. Ez volt ez első nagyon megható pillanat, melyek a napok előre haladtával csak fokozódtak.
Szóval a fogatolás alkalmával rengeteg vadat láttunk közelről (mivel ezzel a kocsival járnak télen etetni, így nem félnek tőle, csendben voltunk és jöttek utánunk): őz, szarvas, vaddisznó - anya, kicsi kis csíkos vadmalacka... sajnos a fényképezőgépet otthon felejtettük. :(((
Csodálatos volt!!!
A délután és az este, pihenéssel és beszélgetéssel telt. Mozi elmaradt, annál fáradtabb voltam, hisz előző este is alig aludtunk a melegtől valamit.
Ami csodálatos hangulatot teremtett estére, hogy begyújtottunk a kandallóba...

Közeleg a nagy nap!

Igen, lassan elérkezik az időm. :)
Ma van az utolsó munkanapom, munkanapunk. Holnaptól kezdődik a pihenés, készülődés (nekünk kettőnknek csak lélekben) otthoniaknak már valóságosabb a sütögetéssel.

Tegnap este legkedvesebb kollégám (főnököm is egyaránt) jött el hozzánk jókívánságait átadni, aminek a végeredménye Nála és a Csabának "csúfos" berúgás lett. Mindezt sikerült elérniük 2 óra alatt (5 dl 52 fokos tarpai szilvapálinkával)!!! :))) A másnap reggeli munkába menetelt nem részletezném... :)))

Otthon ma már folyik a sütemények sütése, anyukám+Nővérem+Gyerekek is már a sütés lázában égnek! Nagyon megható volt, mikor apu hívott:
"Szive, ha látnád, anyu milyen boldogan süt! Még életemben nem láttam ilyen boldognak! Állandóan azt hajtogatja - férjhez adom a kislányomat!"
Ennél nagyobb ajándék nem is kell nekem, már ezekért a boldog pillanatokért megérte mindez...

Esküvői tortadísz

Tegnap voltam a megrendelt esküvői marcipán díszért. Csatolok róla egy képet, csak a menyasszonyka ruhaszíne ekrű lesz nem bordó, amúgy tökéletesen ilyen:


Az egész marcipánból készült (ellentétben a sok üveg, műanyag "csodától"), így a gyerekek örülni fognak neki. :)))

Vigasz

Rohan az idő, telnek - múlnak a napok. 2 hét múlva már mindez csodaszép emlékké válik, hihetetlen. Soha nem gondoltam volna, hogy átélem mindezeket, mert a vágy az esküvőről, menyasszonyi ruháról már kislány korom óta (mint minden nőnek) egyre csak fokozódott.
Az időjárás aggasztott igazából mostanában, de minden jóra fordul és szép időnk lesz.
Már egyre fokozódik az izgalom Mindkettőnkben, továbbá Szüleimben, Nővéremben, az Ő Gyermekeiben és olyan emberekben is, akiről soha nem gondoltam volna. Csodálatos érzés!
Mivel 35 fő lesz "csak" (és hogy anyukámék se unatkozzanak, mert eddig mindent Mi intéztünk Nővéremmel, kivegyék részüket az előkészületekből) házi sütemény lesz otthon sütve. Gondoltam 2-3 an megsütik. De már az összes meghívott Vendég (u.testvérek, nagynénik) segíteni akar és kedveskedni nekem sütemények sütésének segítségével. Úgy döntöttem (anyunak könnyítésként), elfogadjuk, ha már felajánlották!
Már csak 8 napot dolgozom előtte... Juhéééééé!!!!!!!
Záró gondolat:
Egy biztos, hogy jól besütizek (persze lesz édesítővel készített torta, süti is)!
Nem érdekel, degeszre eszem magam, mert már lassan 2 éve nem éreztem a "kipukkanok" érzést. Hátha ez hossza rendbe az inzulinomat!!!!!

Eredmények

Cukor 0' 4,75
Cukor 60' 8,42
Cukor 120' 6,78
Inzulin 0' 3,37
Inzulin 60' 108,00
Inzulin 120' 76,24

Javulás állapítható meg, vércukor eredményeim tökéletesek végre, a 0' inzulin is. De a szervezetem még nem szokta meg az új, gyógyult állapotomat (IR-ről már nincs), így még küzdd ellene és termeli az inzulint. Diéta, meforal 2x1/2 tovább, kontroll 4 hónap múlva (pont akkor lesz már 2 éve, hogy elkezdtem gyógyítani ezen értékeimet).
Kicsit csalódott voltam, arra számítottam, hogy már minden értékem tökéletes lesz!!! De nem vagyok egyszerű eset, mondhatni bonyolultnak inkább. Most még kért a drnő 4 hónap türelmet - lombikozás előtt, és akkorra már minden érték normalizálódni fog (ismerősen csengett a szöveg, hisz múlt hónapban is ezt reméltük...). A remény a spontán teherbe esésre nagy, így próbálkozunk tovább kitartóan. Nem fog gondot okozni, hisz hamarosan esküvő, nyár, nászút. Gyorsan el fog telni ez a 4 hónap is.

Kicsit "összetörve", lehangolva indultam haza a Tisztelendő Asszonnyal való találkozóra.
Sikerült 1 óra alatt mindent leegyeztetnünk. Nagyon kedves volt és megértő, többek között amiért a szokásossal ellentétben egyedül jelentem meg (Csaba nélkül) a megbeszélésen. Hihetetlenül barátságos volt, ami sokat oldott a kicsit feszengő hangulatomon. Szépen feljegyzeteltem mindent és majd kioktatom a hallottakról a "majdnemuramat". :)))
Végül (mint ahogy megálmodtam) a bevonulás azt a formáját választottam, amikor Csaba vár az oltárnál és apukám orgonazene kíséretében kísér oda hozzá.
De ez már egy másik történt...

Várakozás

Megvolt hétfőn reggel a terhelés. A 2 óra gyorsan elrepült. Közben megismerhettem Mónit (Babit), nagyon örülök neki. Kevés időnk volt, de kellemesen elbeszélgettünk, meseszép, formás pocija van már. :)))
Eredményeimet csütörtökön 10.30-kor tudom meg.
Szabadságot kértem, így utána hazautazom és leegyeztetem a Tisztelendő Asszonnyal a templomi esküvőnk részleteit. Hosszú és utazással teli nap lesz.

Babanet

Kedves Drága Alle!
Nagyon sokat gondoltam Rád a napokban. Baba, Nani után TE vagy az, aki igazán megérdemli a örömet, boldogságot, SIKERT. Oly sok szenvedés és megpróbáltatás után, ez a stimu sikerül. Tudom és érzem. Imádkoztam értetek, hogy minden a legnagyobb rendben legyen!!!
Ölellek! Nagyon drukkolok!

Esküvő, mi más...

A hétköznapi munka mellett mindkettőnk napjai, főleg hétvégéi Csabával az esküvő előkészületeivel telnek. A sok rossz és iszonyatos időjárás után, most már épp ideje szép dolgokra is gondolni és tervezni életünk eddigi "legszebb" napját, mert csak addig lesz az míg gyermekünk meg nem születik...
Részletei:
Sikerült megegyezésre jutnunk Csabával, lesz templomi esküvőnk is (mint kiderült evangélikus vallásom nem tiltja a többszöri házasságkötést ).
Esküvői virágok, torta is pontosítva lett még egyszer, véglegesen.
Tegnap egyeztettük a főszakáccsal 3 nap (péntek-szombat-vasárnap) ételeit - óráit, menüit, létszámát.
Lesz egy 22 éves koszorúslányom is (Csaba u.húga) a keresztlányom, Lettike (11 éves) mellé.
Amit feltétlenül meg kell említenem, tegnap voltam menyasszonyi ruha próbán. Egyedül mentem, hisz Csabával nem mehetek (hiszek a babonákban), Nővérkém pedig dolgozott. Ezt nem kívánom senkinek!!! Mármint hogy egyedül menjen, kísérő - testvér, barát nélkül. Álltam a nagy tükrök kereszttűzében, lábamnál 3 varrónő térdepelt és könnyes szemmel, aggódva azon tűnődtem, vajon lesz ebből olyan szép ruha mint hittem???
Hiányoztak a bátorító szavak, dicséretek. Miután észrevették rajtam kétségbeesésem, próbáltak jobb kedvere deríteni, mely a próba végére (1,5 óra) sikerült is. Közben megtudtam a ruha rajtam lesz először, miután lefoglaltam a kiállításon, utána már nem adták oda másnak, így most teljesen az én alakomhoz igazítják.
A ruha csodálatos, a nyaklánc, a boleró is tökéletesen illik hozzá . Egyszóval olyan még mindig mint rég áhított álmaimban!!!

Holnap, 31-én kora reggel MM kontroll. Terhelés. Nincs kedvem!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
A pm eredményeim tökéletesek, ezt múlt hónapban megcsináltattam Szfváron:
TSH 2,22
fT4 15,76
fT3 3,18

Babanet hírek

Végre ma beteljesült egy álom! Nanitól a következő sms-t kaptam:
"4mm-s a baba, jó embrionális szívműködés. még nem fogtam fel."
Ezúton is szívből gratulálok a rég áhított EGYSZEMKÉHEZ!!!

További híreim Alle-ról szólnak, most neki szól minden drukkom, remélem hasonló jó hírekre számíthatunk 1 hónap múlva! :)))

Ítéletidő

Pénteken ebéd után, besokallva a hét történéseiből, leléptem a melóhelyről és haza mentünk Csernyére. Rögtön bele is fogtak (apu+Csaba) bejárati ajtót cserélni. Apu már a régi retró parkettás ajtót kiszedte, előző nap, így a beállítás maradt péntek délutánra. Mivel egészben kellett kivésni a régit (mert a szomszéd mami megvette), így irgalmatlan nehéz és nagy porral járó munka lett belőle. Ebből kifolyólag szombaton 9-től 15-ig hárman, (Anya, Csaba + Én) megállás nélkül takarítottuk a házat. Nagyon elfáradtunk a nap végére, de minden csillogott - villogott. Most is beláttam, mekkora kincs az én "majdnemuram" mert végig takarított vele, nem kis odaadással!!! (nem mindennapi férfi, ez ismét bebizonyosodott)
A vihar nálunk is nagy felfordulást okozott. A patak kiöntött vize és a hegyekről lezúduló eső, a főút nagy részét járhatatlanná tette. Az árok megteltek iszappal és az úttesten is kb. 20cm rakódott le. Félelmetes volt. Az egész kertünk (pedig házak között van) víz alatt állt, olyan volt mint egy hatalmas tó... Apu sem látott még ilyet, mióta ott lakunk, sőt mióta megszületett!
Népszava írása:
"A jégveréssel párosuló hatalmas felhőszakadás után siralmas képet mutatott a község leginkább károsodott része: a hömpölygő áradat által a hegyoldalakról lemosott sár és kő 25-30 centiméter vastagon borította be az utakat. Eltömte az árkokat, átereszeket, több házban bokáig állt a víz, a kertekben pedig vastagon állt az iszap. A megáradt Gaja-patak is kilépett a medréből, és öntötte el a falut."

A "legszebb" a mai napon, hogy a Nővéremék, gyerekekkel esküvőre mentek. Hát ilyen esküvője ne legyen senkinek! Hálálkodtunk egész nap, hogy átraktuk az időpontot júniusra, akkor jó idő lesz! Napsütéses, meleg nyári nap! Meg van beszélve.

Nagyimtól azt is megtudtam hétvégén (villámlátogatásom alkalmával), hogy a mi vallásunk, az evangélikus, nem tiltja a többszöri templomi házasságkötést (a katolikussal ellentétben). Így felcsillant a remény, hogy lesz templomi esküvőnk. A héten utánajár Nagyikám, hogy van e valami feltétele. Remélem nem lesz, mert a Csaba elzárkózik előle (pl. gyónás, házassági tanácsadás stb. mint az Ő vallásukban). Bízom abban, hogy nem szükséges semmi előtte, és a bakonycsernyei Evangélikus Templomba is házasságot köthetünk Isten színe előtt!!!!

Aggódás + munka

Megterhelt napjaim vannak.
Nem elég a nyomasztó időjárási "bolondság". Ezt tetőzi még a mérhetetlenül sok munka fűszerezve egy kis idegbetegséggel, agresszivitással. Kezd néha úrrá lenni rajta, az előző melóhelyem okozta feszültség, idegesség...
Továbbá tegnap mikor hazaértem, nagyon rossz állapotban találtam Csabát. Titkolta előlem, egész délelőtt (éjszakás után) mérhetetlen fájdalmai voltak a gyomorszája környékén (sajnos 2x hányt is), csak délután 15 után szűnt meg neki. Aggódom. Nem tudjuk mi okozhatta, mert ugyanazt ettük reggelire és nálam nem jelentkezett semmilyen tünet. Eddig is tudtam, hogy nagyon kényes gyomra van, de most már örökké aggódhatok. Hiába minden odafigyelés, kezelés, gyógyszer úgy látszik minden kiszámíthatatlan...

Meglepetés ruha

Hétvégén összeállítottuk a pontos vendéglistát, 35-en leszünk összesen (+ a zenész és + a fotós).
Így most már leadhatjuk a vacsoravendégek számát.
Miután már több alkalommal néztem éjfél utánra ruhát sikertelenül, így szombaton délelőtt Csabával nyakunkba vettük a várost és "beszerzőkörútra" indultunk (ez nálunk nagy "szó", nem szeretünk vagyis ut@lunk "plázázni").
A már általam kiszemelt ruhadarabok, Csabánál nem jártak sikerrel: "Ezek nem alkalmi ruhák, hanem hétköznapi utcai ruhák. Nem veheted fel ezeket!"
Már évek óta nézegettem a ART'Z MODELL kirakatában látható ruhakölteményeket. Az Árkádban hihetetlen akcióra bukkantunk. Az utolsó darabok, méretek 50% kedvezménnyel vásárolhatóak meg, így nagyon jó áron meseszép ruhám lett! :))) /Csaba kitartásának köszönhetően.../

Eredmény

Pótolom elmaradásomat...

A csütörtöki napunk elég rohanósra, idegesre sikeredett.
A vizsgálatra (UH-ra) sikerült pontosan érkeznünk. Az adatok rögzítésekor már bent is maradt a Csaba, mert megérkezett az orvos közben. Megnézte eddigi leleteit, és megcsinálta az UH-t. Sok újdonságot nem mondott (ezt eddig is tudtuk), "ahhoz képest ami történt, szépen helyreállt a szívműködés". Ez nem valami sok. Mivel a háziorvos ráírta a beutalóra a Holter vizsgálatot, így azt is meg kell majd csináltatni. Tehát adott 2 új időpontot, 1-et terheléses EKG-ra (esküvő előtti napon), 1-et pedig a Holter vizsgálatra. Mivel a 2 időpont májusra és júniusra esik így nem fogja tudni elvégeztetni, mert nem kap szabadnapot (nyári szabadságolások miatt), így őszre fog csúszni valószínű.
Igaza van, hogy ez így nem valami jó (célszerű). Amióta a drnő, aki kezdetektől kezelte, külföldi munkát vállalt, nem igazán találtunk egy megbízható kardiológust, akihez visszajárhatnánk kontrollra, és így nem igazán "törődik" velünk odaadással. Így most eldöntöttem, keresek itt Pesten egy jó orvost, akiben 100%-ban megbízhatunk.

Vizsgálatok

Holnap délután Csabával megyünk szív UH-ra. Voltunk Füreden kontrollon, ott nem volt "csak" EKG (tökéletes eredményt mutatott), így a háziorvos megnyugtatására (na jó a miénkre is) elmegyünk holnap UH-ra. Remélem minden a legnagyobb rendben van.

Eközben elhalasztottam a Csaba epekő műtétjét is (szept.9. volt), mert előtte héten jövünk meg nászútról (még nem tudom hova megyünk), és nem valószínű hogy elmentünk volna nászútra, ha tudatom vele a műtéti időpontot...

Tegnap bejelentkeztem kedvenc vizsgálatomra június elejére :))) (tuti jó eredmények lesznek, mert néha már a napi 2x1/1 met is olyannyira leviszi a cukromat, hogy csak szédölgök...)

Babanet

Nanikám, nagyon-nagyon drukkolok nektek. Nem telik el olyan nap, hogy ne jutnátok eszembe!!! Veled együtt számolom a napokat!!!

Hétköznapok

Most már kezd nagyon szorítani az időpont közelsége. Kezdek aggódni, hogy minden jól sikerüljön, megpróbálok nem sokat "agyalni" rajta, hisz rég éreztem magam ilyen felhőtlenül boldognak. Néha már félek is, hogy meddig lehet ezt így, "büntetlenül"?

Ezért nem is lepődtem meg azon ami ma történt. Nővéremet hívtam (ráéreztem), sajnos a Nimróddal még mindig gondok vannak az iskolában (1. osztályos, hiperaktív), most már a tanulással nincs gond, de újra bekiabál, verekszik, bandázik az osztály legrosszabb fiúival. Szegény nagyon kétségbe van esve, teljesen tanácstalan mit tehetne... (bár tudnék segíteni valahogy)

Utána anyu hívott, ma pénteken, hogy az apu rosszul lett szerdán. Persze elhallgatták előttem és Nővérem elől is. Végülis? "csak" a gyerekei vagyunk. "Nem akartuk, hogy aggódj"- szöveg a kedvencem anyutól. Rosszul lett, verejtékezés, szédülés stb. Kiderült, hogy magas a vérnyomása, EKG nem mutatott ki eltérést, teljes kivizsgálásra és ultrahangra küldték.
Nagyon kíváncsi vagyok, hogy végigcsinálja e? (rögtön a nagypapa jutott eszembe, milyen korán meghalt) Apu még csak 60 éves lesz, vigyáznia kellene magára és élvezni a nemrég elkezdett nyugdíjas éveit...
(dühös vagyok, hogy eltitkolnak előlünk mindent, de nem tudok tenni semmi, ilyenek és már megváltozni nem fognak, így marad az aggódás) :-(((

Esküvői egyveleg

Péntekre sikerült szabadságot kapnom. Így sok teendőnket elintéztük (jóslatok ellenére) Nővéremmel:

- behajtási és parkolási engedélyek,
- szertartás részleteinek pontosítása, lefixálása
- Hiemel-ház "szemrevételezése" kívül-belül
- Esküvői csokor és egyéb virágok megrendelése
- esküvői frizura + smink próba
- menyasszonyi torta megrendelése
- és megvan a valami "új, régi, kölcsön és kék" is

Reméltem, hogy mindent sikerül elintézni, de voltak kételyek. Adódtak kisebb fennakadások, de azokat hamar elhárítottuk és haladtunk a kiválasztott cél felé.

Pénteki napon még a Bettus és Emmácska meglátogatása is sikerült, ahol süteménnyel vártak minket (nagyon finom tk. lisztes, édesítős, gyümölcsös kevert tészta), ami isteni finom volt. Mivel véletlenszerűen pont 12 órára értünk oda így be is illett ebédként. :o)))

Mindezeket összegezve, gyorsan és végre napsütésesen telt a hétvégém. Csak a Csaba nélkül :-((( Ő otthon-otthon volt (anyósnak kerti és egyéb munkálatok segítése miatt + a meghívókat is kézbesítette)... Volt mit csinálni 6 napon keresztül egyfolytában, de soha semmi sem elég (mindig elégedetlen és semmi dícséret) - állandó probléma ...