Kérdések és nem létező válaszok

Hétfő, 2010.07.26-án megszületett férjem (fura, idegen érzés még mindig e szó használata) unokahúgának (26 évesen) első kisfia.
Ezen esemény sok kérdés fogalmazott meg mindannyiunkban, bennem is.
Ők Szabolcs megyében laknak egy kis faluban, így nem "csoda" az iskolázottság utáni munkanélküliség. Soha nem dolgozott sehol, éldegélnek segélyekből (ami számomra elfogadhatatlan, mert aki dolgozni akar, az tud is). Megismerkedett néhány éve élettársával, albérletbe költöztek (mivel egyik szülőnél sem volt már hely számukra). Eközben elkezdődött a gyermek utáni vágyuk (talán őszintén, talán irigységből húga kisfia miatt).
A fogantatás sokáig váratott magára. A lány ugyanis tipikus PCOS szindrómás. Próbáltam tanácsaimmal ellátni (tapasztalataim alapján), de "süket" fülekre leltem. De ha mégse így lett volna, úgysem lett volna pénz rá, hogy kivizsgáltassa magát. Így vártak, vártak, próbálkoztak.
Villámcsapásként ért a hír, hogy babát várnak. Egyszerűen nem hittem el nagyon sokáig, hetekig...
Az állapotosság még a 8. hónapban sem látszott meg rajta, akár még el is titkolhatta volna a terhességet, ha akarta volna.
Mindeközben a 8 hónap alatt nem intéztek semmit (nem is igazán volt miből, hisz mindketten önkormányzati segélyből éldegélnek). Tudom és sajnálom is őket, de ez az Ő életük. El sem tudták képzelni, hogy egy gyermek milyen előkészületekkel és később nehézségekkel jár.
Megszületett a pici fiúcska 3 héttel korábban a vártnál. Mivel nem volt fogadott orvosa sem, így a magzatvíz elfolyása után, több mint 1 nappal császározták csak meg Őt. A Pici tüdőgyulladást kapott, és azonnal intenzív ellátásra szorult az anyjától 50 km-re lévő megyei kórházban. Ennyit számít a fogadott orvos és a pénz (főleg a vidéki kórházakban...). A Pici már nincs életveszélyben nem javul és nem is romlik az állapota.
A következő dolgok döbbentettek meg igazán:
- Mikor elszállították anyja 1 napig nem is érdeklődött felőle (szerencséjük, hogy unokatestvére ott dolgozik a gyerekintenzíven). Ez nagy felháborodást is keltett az osztályon a nővérek és az orvosok körében egyaránt (mert ez Magyarország).
- Az anyja nevét kapta, mert az Önkorm-nál nem intézték el az apasági nyilatkozatot.
- Nincs kiságy, babakocsi, cumisüvegek stb. (vajon miből fogják megfinanszírozni???)
- Attól, hogy anyósom kis nyugdíjából kérnek kölcsön, hát ettől teljesen "lehidaltam".
- Senki sem megy be meglátogatni sem az anyát, sem a babát (szülők, testvérek, az apa!!)
- Miből fognak havonta megélni albérletben segélyből??
- Mi lesz ha a Pici beteges lesz és orvos, gyógyszer kell???

Mindezeken Csabával aggódunk, töprengünk! Miért így történnek a dolgok az életben? Miért kell ezeket átélnünk? Miért nem gondolkoznak ez az emberek ilyen fontos döntések meghozatala előtt? Miért???