... mint oly rég...

... akkor beszéljenek a képek

Esküvői "köszönőlevelek"

Bettus, unokahúgom levelét szeretném megosztani veletek, mely nagyon megható számomra, és soha nem szeretném elfelejteni:
"Szép Jó Reggelt Ifjú Ara!!!! :o))))
Nem akartam sms-t írogatni vasárnap. Túl sok minden kavargott a fejemben, ami nem fért volna bele pár sorba.
Ebben a levélben szeretném megköszönni a meghívást, hogy ott lehettünk életetek egyik legfontosabb eseményén és osztozhattunk örömötökben.
Leírhatatlanul szép voltál, mikor először megláttalak a házasságkötő teremben. Még a könnyeim is kicsordultak.
Egészen más esküvő volt a Tiétek, mint amiken eddig részt vettünk. Nem a húszas évei elején járó két fiatal "csitri" kötött házasságot, hanem két megfontolt, komoly ember, akik együtt már sok-sok boldogságon és keserűségen vannak túl.
A következő megható pillanat akkor jött el számomra, amikor a Jung Petra a nyakadba borult. Érzelmekkel teli, őszinte ölelés volt ez (pedig ha jól tudom, mostanában kicsit eltávolodtatok már egymástól). Annyira elkezdtem sírni, hogy még azt sem vettem észre, hogy az Emma messzire szaladt és éppen jött egy autó. Szerencsére Apu gyorsan utána rohant..
A polgári esküvőre menet beszéltem pár szót Fisi barátnőddel és férjével. Nagyon szimpatikus pár. Picit sajnáltam, hogy a gyermekeiket nem ismerhettem meg :o(((
Emma meglepően jól bírta a szertartásokat, a sok utazást. Elszaladgált a Zsuzsi gyerekeivel.
Még most is elmosolyodom, hogy mennyire megéhezett a vacsorára. Fehérvártól az evangélikus templomig evett az autóban. Egy extra nagy kiszerelésű bolognai spagettis bébiételt+egy almát meghámozva+ 5-6 db sajtos rudat.
El akarták vinni Erzsóéknak a levest, de Ő követelte magának a tálat, így inkább visszafordultak vele a mi asztalunkra. Mertem egy tányérral, amiből 1 kanállal sikerült ennem. Utána még evett pörköltet nokedlivel + maga elé húzta a nokedlis tálat és abból csipegetett üresen.
Elmondhatatlan jó érzés látni, hogy ennyire jó étvágya van és mindezt meg is tudja emészteni. Még most is potyognak a könnyeim ha arra gondolok, milyen nehezen is indult az élete.
Visszatérve a vacsorára....hihetetlen mennyiségű étel volt. Nálam a szarvasgerinc vitte a pálmát barnamártással. Soha nem ettem még ilyen finomat, bármilyen étteremben is voltunk eddig!!!
Azt sajnálom, hogy az esküvő egy részéről lemaradtunk Emma altatása miatt, de nem akartam kínozni feleslegesen, tudtam, hogy másnap még hosszú út áll előttünk.
Visszatérve az altatásból András kért egy kávét a konyhán...úgy jellemezte a hatást, mint ha kicserélték volna.
A zenész eszméletlen jó volt, harmonikázni pedig fantasztikusan tud. Le a kalappal előtte. Jó választás volt!!!!
Sajnálom, hogy hamar el kellett jönnünk...mi még maradtunk volna.
Az esküvő fénypontja volt szerintem az elrablásod utáni "Csaba szóló"!!!! Gyönyörű szépen nótázott a háttérben Apukád segédletével. Eszméletlen szépen énekeltek egy nagyon megható nótát.
Mégegyszer nagyon köszönjük a meghívást. Remélem a "kocsiszolgálattal" meg voltatok elégedve és tetszettek "Emma dalai" az autóban (hallottam, hogy lejátszotta Nektek az András) :o))))
Bocs, ha egy kicsit össze-visszára sikerült ez a levél, de annyi mindent szerettem volna leírni. Éppen azt írtam, ami eszembe jutott.
Legyen szép napod!
Puszi"

2010.06.20. Esküvő után

Az ébredés (szintúgy mit a lefekvés) nem történt egy időben. Barátnőmék, Fisiék és Csaba nővére férjével már korán reggel elmentek és kirándultak egy jó 3 órát az erdőben, míg mi az igazak álmát aludtuk.
Majd miután 11 óra körül magunkhoz tértünk, összekészülődtünk, majd megvolt az első közös hitvesi ebéd a család társaságában.
Sajnos az idő gyorsan elszaladt, így meg kellett kezdeni a csomagolást, pakolás. Kora délután útnak indult mindenki haza.

Kora este megtaláltunk a bevonuló zenénket a neten, és miközben hallgattuk (a sok felgyülemlett érzelem, szerelem, szeretet hatására) potyogtak könnyeim. Annyira csodaszép volt minden, oly jól éreztünk magunkat és vendégeink is, hogy az hihetetlen és csodálatos.
Ezeket az érzelmeket visszajelzésként a szüleimtől és a nővéremtől is megkaptuk.
De ami a legnagyobb meglepetést okozott, hogy a Csaba könnyei is kipotyogtak miközben szólt a zene és mondtam szüleimnek telefonban, hogy "soha életemben nem voltam még ilyen boldog mint tegnap"!!
Hát ilyen érzelmekkel dús volt a mi házasságkötésünk!!!

Befejezésül Nővérem SMS-e a fenti zenénk és telefonhívásunk hatására:
"Soha nem éreztem azt amit most! Beteljesedni szerelmet, ennyi érzelemmel fűszerezve, még sosem láttam."

2010.06.19. A Nagy Nap

Eljött a Nagy Nap, még mindig nem éreztem semmi izgalmat. Nem éreztem semmit (hisz tudtam, hogy életem egyik legjobb döntését hoztam).
Míg a Vendégek aludtak, addig Nővérkém, Adrienn és Én fodrászhoz indultunk 6 órakor (amíg a fodrásznál várakoztunk akkor is csak az járt az eszembe, hogy mennyire nem érzek semmi izgatottságot). Mint megtudtam a Csaba annál inkább.... Ő szabályosan rosszul volt az izgalomtól.
Ez idő alatt szüleim szórakoztatták a vendégeket (anyósomat, Csaba nővérét és családját). Csaba maradt "otthon" egymagában és rápihengetett a délutánra...
Voltak nézelődni a szélkeréknél, a szőlőbe a pincénél (apu büszkesége), Kisgyónba (üdülőövezet a Bakonyban, az erdőben), Nővéreméknél háztűznézőbe majd végül gyermekkorom helyszínén, ahol felnőttem. Így mindannyian együtt értünk vissza a Vadászházba 12 óra körül. Gyors ebéd édeskettesben a Csabával (sült krumpli és burgonyapüré + fasírt), majd öltözködés.
Először a Csaba készült el, majd ezután Nővérem segítségével felöltöztem énis. Minden ami kell: combfix, harisnyatartó, kék harisnyakötő stb.
13.25 körül én is elkészültem, Csaba türelmetlenül állt és várt a földszinten (közben a menyasszonyi autó és a söfőr-András is megérkezett). Az autó csodás volt, szebb mint gondoltuk csak úgy csillogott-villogott. Ahogy megálmodtam, úgy történt a levonulás: Csaba a lépcső alján állt és pedig az emeletről, a magas lépcsőn Őt nézve levonultam. Nagyon megható volt mindkettőnknek. Alig találta a szavakat, "gyönyörű van Szivem" - e szavakkal illetett!
(eközben senki nem láthatott meg, ez volt a kérésem)
Elmentünk fényképeszkedni a Fehérvárcsurgói kastélyba:
Károlyi Kastély
A fényképész, Ödi, nagyon kedves,barátságos. Mint ahogy miis, Ő is kevés rutinnal rendelkezett, mert természetfotós és állatokat fényképez. :)))
Sokszor csalt mosolyt az arcunkra, a fotózás vége felé, pár jäger hatására "lazábbak" is lettünk (erről majd képek is árulkodnak :))) ).
Kb. 1+1/2 óra elteltével indultunk el Szfvárra, hogy még a násznép előtt odaértünk és beosontunk a Hiemer-ház udvarára, ahol várakoztunk a 16 órára. Előtte készítettünk pár fotót az Országalmánál is (ha már egyszer Szfváron kötünk házasságot), ami már nem okozott nagyobb feszültségeket, izgalmakat, hisz nálunk volt a "bízatató". :)))))
Hiemer-ház
Miközben várakoztunk a Hiemer-ház Justitia termében, ekkor kezdett el hevesen dobogni a szívem, ekkor ájultam majdnem el az izgatottságtól, találtam a levegőt oxigén mentesnek...
A vendégek elfoglalták a helyüket, és miután megszólalt a "meglepetés" bevonuló zenénk elindultunk:
Bevonuló zene - Ma minden más (Edda)
A zene nagy meglepetést okozott, a szüleim el voltak ragadtatva a látványtól (ott pillantottak meg először minket), az érzelmektől, a zenétől...
A szertartás, nagyon szép, rövid, letisztult vonalú volt. Nagyon megható volt a beszéd is, melyet az anyakönyvezető mondott, a terem szépsége, a szülők meghatódottsága, egyszóval Minden.
Eljöttek átadni jókívánságaikat Petra barátnőmék Mórról /ezen nagyon meghatódtam és könnyeimmel küzdködtem ismételten/, nagymamám testvére, Nővérkém munkatársai.
A templomi esküvő is, szintén nagyon szép volt, ahogy a Csaba várt az oltárnál állva és apukám kíséretében bevonultam... (ismét mint álmaimban) Leírhatatlan érzések ezek, melyeket nem lehet szavakba önteni.
Miközben mondtam az eskü szövegét, a Csaba szemeibe nézve, könny csillogott bennük, melynek hatására alig tudtam végigmondani az eskümet sírás nélkül. Ilyen érzéseket, érzelmeket még soha nem váltottam ki belőle 10 év alatt...
A vadászházba 18.30 körül értünk vissza. Ismét meglepetés fogadott, Nővéremtől Násznagyot "kaptunk" ajándékba az este további részére (mert ugye mi pénzt nem adunk egymásnak - mert az nem ajándék). Ezen hatódtam meg aztán IGAZÁN!!! Sírva öleltük meg egymást.
A vacsora következett, mely a következőképpen alakult (sajnos mi a sok izgalom hatására, már a levessel jóllaktunk):
Húsleves csigatésztával és főtt hús
Csirkepaprikás és/vagy szarvaspörkölt galuskával
Szarvasgerinc barnamártással+röszitvel
Frissen sültek (gordon blue, rántott cs.comb, májjal töltött karaj, rántott sajt+gomba+karfiol, vegyes köret)
Mindenki oly jóllakott az első 2-3 fogásból, hogy a frissen sültekből nem sok fogyott. Így jól jött hogy megkezdődött a mulatozás hajnalig...

Nagyon meseszépen sikerült minden, csodálatosan éreztük magunkat.
A vacsora előtt (mivel úgy tudtam nem lesz vőfély) beszédet mondtam, melyben megköszöntem szüleimnek+nővéremnek+anyósomnak minden eddigi fáradozásukat és pár szót Csabához férjemhez :))) is szóltam vers formájában /könnyeimmel küzdkötem, de ő is/:

"Boldogságot nem lehet ajándékba kapni,
egyetlen titka van adni, mindig csak adni.
Jó szót bátorítást, mosolyt, hitet
és sok-sok önzetlen tiszta szeretetet.
Megfogom kezed, s megígérem neked,
hogy az élet útján végig elkísérlek.
Boldogok leszünk majd,
mert hisz én szeretlek,
Amíg szívem dobogni fog,
hozzád mindig hű leszek.
Oly sok szépet ígértünk egymásnak,
forrón lángol szerelmünk tüze,
ha mindig ily szép lenne az élet
nem is lenne szükség esküre.
Legyen bármily hosszú is az élet
sírig tartó boldogságot ad,
S bátran nézhetsz az emberek szemébe,
Mindaddig míg betartod szavad."

A vacsora után megkezdődött a mulatozás, a zenész nagyon jól játszott, elégedettek voltunk a muzsikájával. A "kemény mag" reggel 5-ig mulatott, igaz a végére már csak 4-en maradtunk, de csodásan éreztük magunkat.

2010.06.18. Esküvő előtti nap

Esküvői ruhánkkal és sok egyéb "felszereléssel", péntek hajnal 4.45 órakor útnak indultunk a Csaba /férjem :))) / családtagjainak fogadására az M3 autópálya bevezetőjére. Az út onnan már nem tartott sokáig, így 8.30-ra meg is érkeztünk Fehérvárcsurgóra. Eközben még mindig nem voltam izgatott.
Fehérvárcsurgói Vadászház

Amint megérkeztünk (sötét felhősödés közepedte), azonnal ömleni kezdett az eső, úgy mintha soha nem akarna elállni (nagyon féltem, hogy ilyen nap lesz a holnapi is). Ez idő alatt megismerkedett a 2 család egymással, a szállással, a környékkel (de csak bent), míg én a fodrászomhoz indultam. Mikor visszaértem 13 óra környékén, akkor volt a családi ismerkedő ebéd, nem maradtam le róla. A menü pazar volt: borsóleves, + bakonyi szelet +marhapörkölt + szarvaspörkölt + sült csirkecomb kukoricasalátával. Egyszóval volt miből csipegetni, ráadásként szülinapi csokitorta. Így nem ártott, hogy ebéd után elmentünk az erdőbe fogatolni lovaskocsival. Mielőtt elindultunk nagy meglepetés ért. Titokban barátnőmék megjelentek (szombaton vártam csak őket), Nővérem szervezésének köszönhetően. Ez volt ez első nagyon megható pillanat, melyek a napok előre haladtával csak fokozódtak.
Szóval a fogatolás alkalmával rengeteg vadat láttunk közelről (mivel ezzel a kocsival járnak télen etetni, így nem félnek tőle, csendben voltunk és jöttek utánunk): őz, szarvas, vaddisznó - anya, kicsi kis csíkos vadmalacka... sajnos a fényképezőgépet otthon felejtettük. :(((
Csodálatos volt!!!
A délután és az este, pihenéssel és beszélgetéssel telt. Mozi elmaradt, annál fáradtabb voltam, hisz előző este is alig aludtunk a melegtől valamit.
Ami csodálatos hangulatot teremtett estére, hogy begyújtottunk a kandallóba...

Közeleg a nagy nap!

Igen, lassan elérkezik az időm. :)
Ma van az utolsó munkanapom, munkanapunk. Holnaptól kezdődik a pihenés, készülődés (nekünk kettőnknek csak lélekben) otthoniaknak már valóságosabb a sütögetéssel.

Tegnap este legkedvesebb kollégám (főnököm is egyaránt) jött el hozzánk jókívánságait átadni, aminek a végeredménye Nála és a Csabának "csúfos" berúgás lett. Mindezt sikerült elérniük 2 óra alatt (5 dl 52 fokos tarpai szilvapálinkával)!!! :))) A másnap reggeli munkába menetelt nem részletezném... :)))

Otthon ma már folyik a sütemények sütése, anyukám+Nővérem+Gyerekek is már a sütés lázában égnek! Nagyon megható volt, mikor apu hívott:
"Szive, ha látnád, anyu milyen boldogan süt! Még életemben nem láttam ilyen boldognak! Állandóan azt hajtogatja - férjhez adom a kislányomat!"
Ennél nagyobb ajándék nem is kell nekem, már ezekért a boldog pillanatokért megérte mindez...

Esküvői tortadísz

Tegnap voltam a megrendelt esküvői marcipán díszért. Csatolok róla egy képet, csak a menyasszonyka ruhaszíne ekrű lesz nem bordó, amúgy tökéletesen ilyen:


Az egész marcipánból készült (ellentétben a sok üveg, műanyag "csodától"), így a gyerekek örülni fognak neki. :)))

Vigasz

Rohan az idő, telnek - múlnak a napok. 2 hét múlva már mindez csodaszép emlékké válik, hihetetlen. Soha nem gondoltam volna, hogy átélem mindezeket, mert a vágy az esküvőről, menyasszonyi ruháról már kislány korom óta (mint minden nőnek) egyre csak fokozódott.
Az időjárás aggasztott igazából mostanában, de minden jóra fordul és szép időnk lesz.
Már egyre fokozódik az izgalom Mindkettőnkben, továbbá Szüleimben, Nővéremben, az Ő Gyermekeiben és olyan emberekben is, akiről soha nem gondoltam volna. Csodálatos érzés!
Mivel 35 fő lesz "csak" (és hogy anyukámék se unatkozzanak, mert eddig mindent Mi intéztünk Nővéremmel, kivegyék részüket az előkészületekből) házi sütemény lesz otthon sütve. Gondoltam 2-3 an megsütik. De már az összes meghívott Vendég (u.testvérek, nagynénik) segíteni akar és kedveskedni nekem sütemények sütésének segítségével. Úgy döntöttem (anyunak könnyítésként), elfogadjuk, ha már felajánlották!
Már csak 8 napot dolgozom előtte... Juhéééééé!!!!!!!
Záró gondolat:
Egy biztos, hogy jól besütizek (persze lesz édesítővel készített torta, süti is)!
Nem érdekel, degeszre eszem magam, mert már lassan 2 éve nem éreztem a "kipukkanok" érzést. Hátha ez hossza rendbe az inzulinomat!!!!!

Eredmények

Cukor 0' 4,75
Cukor 60' 8,42
Cukor 120' 6,78
Inzulin 0' 3,37
Inzulin 60' 108,00
Inzulin 120' 76,24

Javulás állapítható meg, vércukor eredményeim tökéletesek végre, a 0' inzulin is. De a szervezetem még nem szokta meg az új, gyógyult állapotomat (IR-ről már nincs), így még küzdd ellene és termeli az inzulint. Diéta, meforal 2x1/2 tovább, kontroll 4 hónap múlva (pont akkor lesz már 2 éve, hogy elkezdtem gyógyítani ezen értékeimet).
Kicsit csalódott voltam, arra számítottam, hogy már minden értékem tökéletes lesz!!! De nem vagyok egyszerű eset, mondhatni bonyolultnak inkább. Most még kért a drnő 4 hónap türelmet - lombikozás előtt, és akkorra már minden érték normalizálódni fog (ismerősen csengett a szöveg, hisz múlt hónapban is ezt reméltük...). A remény a spontán teherbe esésre nagy, így próbálkozunk tovább kitartóan. Nem fog gondot okozni, hisz hamarosan esküvő, nyár, nászút. Gyorsan el fog telni ez a 4 hónap is.

Kicsit "összetörve", lehangolva indultam haza a Tisztelendő Asszonnyal való találkozóra.
Sikerült 1 óra alatt mindent leegyeztetnünk. Nagyon kedves volt és megértő, többek között amiért a szokásossal ellentétben egyedül jelentem meg (Csaba nélkül) a megbeszélésen. Hihetetlenül barátságos volt, ami sokat oldott a kicsit feszengő hangulatomon. Szépen feljegyzeteltem mindent és majd kioktatom a hallottakról a "majdnemuramat". :)))
Végül (mint ahogy megálmodtam) a bevonulás azt a formáját választottam, amikor Csaba vár az oltárnál és apukám orgonazene kíséretében kísér oda hozzá.
De ez már egy másik történt...

Várakozás

Megvolt hétfőn reggel a terhelés. A 2 óra gyorsan elrepült. Közben megismerhettem Mónit (Babit), nagyon örülök neki. Kevés időnk volt, de kellemesen elbeszélgettünk, meseszép, formás pocija van már. :)))
Eredményeimet csütörtökön 10.30-kor tudom meg.
Szabadságot kértem, így utána hazautazom és leegyeztetem a Tisztelendő Asszonnyal a templomi esküvőnk részleteit. Hosszú és utazással teli nap lesz.