Eredményeim

elkészültek. TSH kicsit alacsony lett? De szépen lecsökkent 3,91-ről mostanra.

TSH: 0,13 (0,27-4,20)
fT3: 3,75 (3,10-6,80)
fT4: 21,37 (12,00-22,00)

Zuzu + Én

... hogy tényleg voltam látogatóba! :)))

Egyveleg

Apuról: orvosi utasításra (előre intézkedett Nővérem) újabb MR, ami kimutatja mi okozza a problémát. Utána 3 hét múlva kontroll (addig szabadságon vannak), ami jó is, mert ma befeküdt 3 hétre a csákvári kórházba utókezelésre. Talán segít neki a gyógyszerek mellett melyet újra szednie kell.
Miután ez már nagyon kétségbeejtő (hogy miért romlott az állapota ily hirtelen), másik orvoshoz is elviszem a műtét előtti és az új MR felvétellel. Utána meglátjuk hogyan tovább.

Lábamról: már jól van. Elmúlt a borogatásnak/pihentetésnek köszönhetően, gyógyulttá nyilvánítom.

Szombaton délután csajos napot tartottunk Nővéremmel. Találkoztunk Szfváron egy kedves kis kávézóba. Éreztük mindketten találkoznunk kell ott és akkor (mert hiába utazom én haza a családomhoz, ott az állandó sok munka mellett nem lehet ezekről a dolgokról beszélgetni).
Hogy miért (ezidáig sem tudom és értem) könnyek között, néhány pohár Sauska rozé társaságában, panaszoltam neki el lelki gondjaimat/bajaimat...
Néhány óra és sok-sok kedves/bátorító szó után sokkal jobban érzetem magam. Nagyon-nagyon köszönöm.
Ott helyben levette a vért tőlem. Kíváncsi vagyok, hogy alakul a TSH.

Hosszú még az elkövetkezendő 2 hét, de utána jön a várva várt 3 nap Hévíz. Bízom, hogy csodás lesz!!! Ott majd jut elég idő egymásra.

Unokabátyám a kis Katával. Látogatásukat későbbre hagyom, ha már lezajlott a látogatási láz..

Várom

a pillanatot ismét, hogy minden rossz "elszálljon" és a jó/kellemes maradjon.

Elleptek a gondok:
1. jobb lábfejem bedagadt, bicegve közlekedem (lábfejem külső részére tudok csak rálépni a fájdalom csökkentéseként)
2. Letti keresztlányom (12 éves) 50.000 Ft-os telefonszámlát generált... eltitkolva mindezt (sok munka-telefonálás, és mégtöbb idegeskedés eredményeként intéződött el 4 nap alatt)
3. Apu nem tud ráállni a bal lábára egyáltalán, mankóval közlekedik. A legszomorúbb, hogy ha nem hívom fel őket, a mai napig nem tudom. Nemhogy nekem, de a nővéremnek sem szólnak. Szombat éjszakai vérvételből kiderült, hogy trombózisa nincs (tipikus tünetei voltak pedig). Csak találgatni tudunk szerda reggelig (akkor jön dokihoz), vajon mi okozza ezt: kiújult a sérv? nyomja valami az ideget, ideggyököt? műtéti hiba történt? a fizikai munka jelei ezek? a kevés torna és úszás? Vagy az egésznek lelki háttere van, és nem tudja elfogadni, hogy Ő már nem fog soha fizikai (szobafestő) munkát végezni?
De akkor miért 4 hónappal a műtét után jelentkeztek ezek a tünetek. Hisz műtét után 2 sőt 3 hónap múlva is jól volt. Mi történhetett?
Nagyon-nagyon aggódom. Kerestem másik gerincsebészt is (hátha műtéti hiba tényleg) és kérek hozzá is időpontot. Több szem többet lát, nem?

Ezekből adódóan el is marad az 1 éves házassági évfordulónk megünneplése. :(
Pedig igazán nem ezt érdemeljük. Hisz ez az egy dolog a mi mindig a legnagyobb rendben volt/van éveken keresztül... a kapcsolatunk, szerelmünk egymás iránt.

Zuzu látogató :)

A szombat délutáni napom szép volt. Délelőtt készülődéssel kezdődött, sütöttem-főztem. Vártam az indulás óráját. Izgatottan keltem útra. De amint megérkeztem, a kedves fogadtatás hatására, minden félelmem elmúlt. Tényleg vártak a Lányok sok-sok szeretettel! :))) Köszönöm Nanikám.
Izuka csodaszép, mosolygós, világító kék szemű, kiegyensúlyozott, egészséges Baba. Számlálhatatlan mennyiségű ruha tulajdonosa :)))

Legcsodálatosabb érzés, amikor karjaimban aludt el, még soha elő nem fordul velem. Kisugárzásom megváltozott és jól érezte magát karjaimban. (Fotó is készült, melyet későbbiekben közzéteszek.) Férjem,Csaba karjaiban szokták magukat érzeni a gyerekek... eddig :))). Még "csak" 6kg a súlya, de nem csoda, hogy kikészül az emberfia a kézben tartásától... érdekes ? alakú testtartást kénytelen felvenni a kézben tartója. Megértem miért kell a csuklószorító és nagyobb korban a csípőn-oldalt tartás.

Sikerült néhány kedves szót is váltanunk egymással, miközben meg lettem vendégelve ízletes, hideg meggylevesre. Kellemes érzés volt nálatok Nanikám, kellemes és feltöltő is egyben. Sikerült sok-sok pozitív energiát/jótanácsot begyűjtenem.
Nem mertem a mostani szemléletmódommal előhozakodni, de miután elmesélte fogantatásának történtet, tudtam, hogy a legjobb helyre jöttem, itt nem találok ellenséges szavakra. Ő is azt vallja: nem mi döntünk mikor válunk szülőkké/nem mi választunk, hanem minket választ valaki/valamikor szüleiül. Ki kell várni anyaság csodáját, történjék bármi. Tovább kell lépni, soha fel nem adni, minden tőlünk telhetőt megtenni.

Elgondolkoztam

tegnap este ismét. Egy idő után, megosztottam gondolataimat urammal is, hogy vajon Ő hogy látja a dolgokat mint "kívülálló".
Neki és a barátnőmnek kell igazat adnom. Túlságosan szeretném a várandósságot, türelmetlenül. Időt kell adni magamnak, még többet és többet. El kéne felejtenem ez a témát egy időre újra...
Mással, de jó/ kellemes dolgokkal kell lefoglalnom magam.
De közben apu gondjaival/állapotával is aggasztom magam (lelkiismeret furdalást érzek - pedig én minden tőlem telhetőt megtettem az ügyében, állapota ismét sokat romlott, mert nem pihen és nem tornázik - amit az orvos előírt neki). Ebből szép nagy mamutom kerekedett.

Barátnőm így fogalmazta meg gondolatait, melyet csak megköszönni tudom, hogy újra és újra felnyitja a szememet Nővéremmel együtt:

"Páfrányon ne is csodálkozz, ha ilyeneken rágod magad a munkahelyen kivül. Annyira jó lenne ha itt lehetnél. Nagyon meg lennél elégedve. Legalábbis eddig. Azért mondják h a hó vége hajtósabb, de nem hiszem h annyira rossz.

Szerintem a fogantatás ügyben is el kéne fogadnod h most ez van, nem azt h nem lehet nektek mert ezt ti is tudjátok h erre már rácáfoltatok. Hanem h most igy vagytok és ha el kell jönni az időnek el fog jönni és persze ezért mindent megtesztek (szerintem eddig is megtettetek) érte. Ezért kéne az agymosás, ne ugy gondolkodj mint eddig."

Próbálok változni / változtatni megígérem. Így holnap el is megyek a Nanihoz babalátogatóba :))). Tegnap bevásároltam néhány apróságot Izukának. Fura, de távolról sem rossz érzés volt ilyen dolgokat kézbe venni, hazavinni.

Barátnőm

2 gyermek szülése, 5 év gyes után kedden dolgozni kezdett. Hihetetlen ami vele történt.
Pár hónapja már küldözgette önéletrajzait inkább kevesebb mint több sikerrel. A 2. interjú már sikert is hozott. Felvették, pénzügyes (közalkalmazott) lesz a Gyermekvédelmi Szervnél. Sajnálja a nyarat melyet már nem tölthet a gyerekekkel, de ezt nem utasíthatta vissza, így a nagyszülőkre marad a felügyeletük, akik már nyugdíjasok (így van idejük segíteni).
Nem sietette, nem is akarta igazán, csak próbálkozott mindenféle görcsölés nélkül és sikerrel is járt. Úgy látszik az életben erre is igaz a görcsölés, akarás nélküli élet sikerességben való megnyilvánulása.
Örülök, hogy dolgozhat, nagyon jót fog tenni neki a munka, az emberek között kikapcsolódás. Az utóbbi időben (legfőképp télen), már igen megtörtnek látszott...

Pihenés

... ami végül, csak szellemi pihenésben nyilvánult meg. Azzal az átkozott kerítéssel elszórakoztunk 3 napot! Az időjárás sem kedvezett esett is, de leginkább a szél fújt nagyon ami jelentősen nehezítette a haladásunkat.
Jót nem tudok írni az ott töltött napokról, panaszkodni pedig nem fogok.

Változatlan, továbbra is jelentős azon a vidéken a szegénység, pénztelenség és az ebből fakadó irigység. Irigykednek megállás nélkül (irigylik az évi 1 nyaralásunkat, - melyért igencsak keményen megdolgozunk, hajtunk egész évben - autónkat, - pedig már 11 éves szegény -, a városi életünket, - ahol "nem kell csinálni semmit"), de elköltözni, állást keresni, dolgozni nem, az smafu. Inkább várják, hogy a sült galamb a szájukba repüljön, és a önkorm. segélyt, mely kemény 25.000 Ft.
Történjék bármi, SOHA NEM SZERETNÉK OTT ÉLNI!!!

Kontroll

időpontot sikerült kapnom 2011.augusztus 22-re. Júliusra rég nem kaptam (még május közepén próbálkoztam), augusztus első 3 hetében pedig szabi van Tűű doki. Így marad a szabi utáni első időpont, amit hétfőn hajnalba személyesen sikerült lefixálnom az asszisztensekkel személyesen (mert ugye a telefon állandóan foglalat).
Úgyhogy aki időpontot szeretne az már - mivel eltelt már 3 nap - véleményem szerint már csak szeptemberre fog kapni.
Tájékoztattak az lányok, hogy az első konzis időpontok hozzá percek alatt, a kontrollra szólók pedig pár óra alatt elfogynak... Szóval elég ramatyul állnak időpontokkal...

Mostanra teljesen jól vagyok. Minden rosszullétem elmúlt.
Természetesen Nanikám ÉN minden reggel ébredés után reggelizem, anélkül el sem indulok sehova. Így betudom a fáradságomnak vagy az időjárásnak... :)))

Holnaptól - csütörtöktől - keddig szabadság. Irány anyós és a kerítésfestés.

Kata baba

mára más sokkal szebb...

Mára

jobban vagyok. Elmúlt a szédülés, fejfájás, hányinger. Újra a régi lettem. :)))
/így nem is hívom a Tűű dokit egyenlőre/

Természetesen azért zajlanak ám körülöttem is az események:
1. Megszületett az unokabátyám, kislány (Willmek Kata): 4260gr, 60cm. Óriási baba, szerencsére mindketten jól vannak.
Elkészült az első sztárfotó róla!
Szívből gratuláltunk Nekik telefonon természetesen és Csaba annyit kérdezett még Tőle: "És még józan vagy?" :))))
/Akaratlanul is belegondoltam abba: először, hogy mi lesz akkor ha én fogok szülni..., csacsi részegre issza majd magát. Másodszor pedig, ugye egyszer mi is megérjük majd ezt?/

2. Unokahúgom 12 hetes várandós, 2. babájukat várják.

3. Főnökömék is a 2. babájukat várják.

4. Volt kollégám, jóbarátom is már 1/2 apuka, felesége 18. hétben jár.

És még sorolhatnám hány ember vesz körül, akik próbálkoznak vagy nem, de "besikerül".
Hiába, erre számíthatok ebben a korban. Előbb-utóbb csak utolér minket is...

Helyzetem

nem változott. Néha jobb a közérzetem, néha újra felerősödnek a "tünetek".
De tegnap estére már undorító, sok-sok pattanás is nőtt a fület tövének környékére és a nyakamra. Rémisztően nézek ki (látván magam a tükörben)!