Karácsony 2009

December 24.

Első karácsonyi ajándékom a Bettusól:



Szépen, boldogságban, békességben telt a szentesténk. Szépen feldíszítettük a fenyőfánkat (ezüstfenyő - gyökeres- mert e nélkül nem ünnep az ünnep számunkra), majd átadtunk egymásnak az ajándékokat. Boldogok voltuk, élveztük egymás társaságát és hogy vagyunk egymásnak.
Meg akartuk örökíteni e boldog pillanatokat, de szomorúan tapasztaltuk, hogy a fényképezőgépünk (2 éves) töltéskor hibát jelez, és nem lehet bekapcsolni. Így nem tudtunk képeket készíteni.
Felhívtuk telefonon családtagjainkat (szüleinket, testvéreinek), majd élveztük a karácsony szépségét, meghittségét.

December 25.

Kétszeres ünnep volt számunkra a 25-e, egyrészt mert a Csaba nem ment dolgozni (több éve nem volt már ilyen karácsonyunk), másrészt mert karácsony volt.
Mivel tegnap igen jelentős mennyiségű ételt készítettem, így ma nem kellett a konyhába töltenem a délelőtt nagyrészét. Sajnos egész nap esett az eső, így az összes hó elolvadt, pedig pár nappal ezelőtt még reménykedünk a fehér karácsonyba, de ez már teljesen eloszlott.
Ebéd után kimerészkedünk sétálni, megdöbbenésünkre senkivel nem találkoztunk. :))))
Kicsit el is kezdett újra esni, de Csaba "unszolására" folytattuk utunkat, melynek hatására a 60 perc sétából 45 percet szakadó esőbe tettünk meg (természetesen esernyő nélkül), még jó, hogy nem volt hideg, így nem fáztunk meg "csak" bőrig áztunk. Mindennél jobban értékeltük a forró fürdőt hazaértünkkor.
(Próbálom, mindent megteszek azért, hogy a Csabának emlékezetesség és szeretetben gazdaggá varázsoljam ezeket a napokat, mert gyermekkorában nem volt benne része. Ezért is alakult ki az benne sajnos - próbálok változtatni rajta - hogy nem vágyik a családjával tölteni ezeket a napokat. Mert számára nem sokat jelentettek régen e napok.
Nagyon-nagyon örültem, amikor elmondta, milyen sokat jelentek neki és nem tudná nélkülem elképzelni az életét. Úgy érzem, csak sikerült akkor amire vágytam, boldoggá tennem a karácsonyát!!!)

December 26-27.

Reggel (Csaba elment dolgozni) hazautaztam szüleimhez, nővéremhez és nagyimhoz. Nem volt otthon addig ajándékbontás míg haza nem értem. Tényleg ünnep volt, ugyanis anya lejött elém a buszmegállóba, nagyon jól esett.
Sajnos a Letti (keresztlányom) sem tudott velünk lenni, mert "apás hétvége"-re esett sor éppen. Sírva ugyan, de elment (sírt mert nem találkozhatott velem, 10 éves a drága). Megviselt engem is, de erőt vettem magamon és nem mutattam fájdalmamat, belegondolván, Nővérkém mennyire szenvedhet ebben a helyzetben, pillanatban...

E két nap nagy részét a Nővéremmel, családjával és Nagyimmal töltöttem.
Minden csodás volt, természetesen nem maradhatott ki a beszélgetéseinkből a házasság, lakásvásárlás, gyerek téma....
Őszintén szólva (Nővérem is beismerte) a végére már kicsit kiborultam, és kezdem visszatérni régi, rossz önmagamhoz (amit kikezeltem ugyebár), de nem hagytam elhatalmasodni magam felett. Rég volt ilyen alkalom, hogy ennyit időt tölthettem velük, rengeteget beszélgettünk és természetesen társasjátékoztunk is a gyerekekkel.
Az ebédek is nagy családi körben zajlottak, melyet együtt főztünk meg. Csak a Letti és a Csaba hiányzott nagyon az asztal körül.....

Karácsonyi készülődés

Ünnepi menü elkészítése mára a napokban megkezdődött, süteményem már készen van (rakott mézes - recept megtalálható a fórumon lányok). Így ma reggel már csak az ételek elkészítésével kellett foglalatoskodnom, míg a Csaba az igazak álmát aludta (reggel jött meg a munkából).
Az ünnepi menünk 2 főre:
- Húsleves gazdagon
- Pulykasült almával - naranccsal öltve, baconnal tűzdelve (4 kg bébipulykából)
köret: tojásos sárgarépa saláta, kukorica saláta, savanyúkáposzta saláta , édeskömény-saláta és bulbur.
- Desszert - rakott mézes

Céges karácsony

Kedd volt az utolsó munkanap számomra ebben az esztendőben. Így a karácsonyi készülődés nem kellett hogy a rohanásról szóljon idén.
Kedden este főnököm, Miki (3 közül az egyik) meghívott pár kollégámmal együtt a Mammut-ba bowlingozni. Mivel a gyári munkások már hétfőn sem dolgoztak, így jó ürügy volt a tulajdonosnak, hogy ne legyen karácsonyi vacsora szervezve, mondván "ugysem lenne aki eljönne, még jó hogy nem szerveztem semmi"!
Így váratlanul ért, mikor meghívott minket (irodai dolgozokat és szervizeseket). Első órában még ott volt a tulaj, de fáradtságra hivatkozva hamar lelépett, a másik főnök - a kigyúrt macsó - elhozta magával a tökéletes macáját és megvacsoráztak, mondván " 2 napja nem ettem már semmit". Erről ennyit.
Nagyon jól alakult az este (5-en maradtunk csak végül). Most bowlingoztam először (tanítgattak is a fiúk, több kevesebb sikerrel), így ötünk közül általában én "kullogtam" a sor végén. De nagyon élveztem.
Az este előre haladtával, egyre fokozodott ("söröződött és borozódott") a hangulat. Egyedüli nőként a csapatban, kezdett egyhangúvá válni...
A vacsora 21 óra környékén pont jól jött (kicsit "megölte" - az ő szavaikkal élve - a bulit).
Ekkor mindenkire rájött az őszinteségi roham.
Főnököm, Miki újra előjött a gyerek témával miszerint: " Nem akartalk megbántani, tisztázzuk az elején (elmondta van 5x). Nekem van egy ismerősöm (büféjém vezetője), akinek a jelenlegi barátnője 8 évig nem tudott teherbe estni az extől, de amint vele összejött rá 2 hónap múlva teherbe is esett. Tehát lehet hogy a spermával van a baj nálatok is (nálunk nem - mondtam, de ő továbbra is erősködött). El kellene gondolkoznotok a donorspermával, ez nem azt jelenti, hogy kefélj félre (szépen megfogalmazta ismég), hanem hogy másik spermadonor kell keresni. Hisz ha ennyi ideje együtt vagytok és szeretitek egymást, akkor ez nem okozhat problémát. Ezért ajánlottam fel a Kálmán (apósa) segítségét. Mert az szeretném, ha nektem is részetek lehetne a gyermekáldás örömében"....stb., stb.....
Ilyen és ehhez hasonló beszélgetésekben volt részem az este folyamán.

Természetesen 2 régi, megbízható kollégám is sok reménnyel kecsektetett a 2010. évre való tekintettel munka és pénzügyileg ("legalább ebbe ne szenvedj hiány" - mondták).

Úgyhogy alig vártam a végén, hogy hazajöjjek és végre a Csaba mellé feküdhessek az ágyikóba.

Büszkeség - gratuláció

Csodálatos hírt kaptam ma a Nővéremtől (Szfváron dolgozik, ált. női és ffi sebészeten felváltva).
Pénteken volt az év végi karácsonyi ünnepség Szfváron egy étterembe (elfelejtettem hol, de nem is ez a lényeg most), sajnos Ő éjszakai műszakra volt beosztva a női seb.-re, így nem tudott ott lenni. De az a szokás, hogy az éppen dolgozóknak, kiszállítják a vacsorát. Nagyon kedves gesztusnak tartom (legalább ennyi kijár nekik 1 évben egyszer, ha már a túlórájukat sem fizetik ki, nemhogy jutalom...). De hát ennyi telik a mai világban az egészségügy dolgozóinak "felvirágoztatására"!!!
Szóval épp a szokásos feladataikat végezték, amikor gratulációs telefonhívást kapott. Nem tudta mire vélni, merthát az nem derült ki a gratulációt kívánó szavaiból. Majd felvilágosították, hogy:
NŐVÉRKÉM LETT AZ ÉV NŐVÉRÉNEK MEGVÁLASZTVA 2009-ben!!!!
Ezt a díjat a nővérek és az orvosok együtt szavazzák meg, így ennél nagyobb elismerést, kitűntetést, megtiszteletést nem kaphat ebben a szakmában . Nagyon büszke vagyok rá (melyet tudtára is adtam), és boldog hogy osztozhattam ebben a nagy örömben, ami érte ŐT!

Szóval eztúon is mégegyszer sokadszor gratulálok, megérdemelted ez a kitüntetést, NAGYON BÜSZKE VAGYOK RÁD drága NŐVÉRKÉM!!!!! (örökké az is maradok, büszke hogy a testvéred lehetek)

Hétköznapok

Most már esténként is nagyon hideg van -7 / -10 fok között, így nem járhatok futni. Így otthon kezdtem el tornázni. Capoeira Aerobic-ot választottam (Czanik Balázs ajánlásával), az 1. alkalommal meglehetősen nagy izomlázat eredményezett, de azóta már bírom :)))) Tettszik a stílus, a torna folyamatok, mozgás forma, olyan izmokat mozgat meg, melyre szükségem van (comb, fenék, hát, derék). A formás fenekemmel és lábaimmal ellensúlyozom pici ciciimet. :)))
(nem adom fel, tornázom, diétázom - néha "bűnözéssel" - jó eredményeket akarok és kész)
Nem könnyű a nehéz napok (sok a munka) után még ebbe is energiát fektetni, össze kell szedni minden energiámat, erőmet!!!

Szombaton a gyerekeknek voltam ajándék beszerző körúton. Lego lett a kiválasztott (Nővérem által) a társasjátékkal ellentétben. Így elmentem a kollégám által ajánlott Régió játékországba, Délinél lévő Lego boltba, továbbá még 2 játékboltba, mindenhol sikertelenül jártam.
Így jutott eszembe, hogy az Arénába vettem nekik nemrég, neki is iramodtam. Mivel nem dolgoztam egész nap, így a délután el tudtam intézni. Keletihez érvén hullni kezdett a hó (nem kicsit, nagyon :-))) ), beszereztem a vödrös lego-t (ebből az építenek amit szeretnének, az öltetek szabnak csak határ, imádták azt ami nekünk volt a Nővéremmel), mire kijöttem (nem időztem sokat mert rengetegen voltak és utálok vásárolni) 20 cm hó esett.
Nagyon örültem, imádom a havat és a havas tájat, ahogy ropog a talpam alatt a hó.....
(Ja, és beugrottam a Keletinél a kedvenc, Kokodil cipőboltomba és megleptem magam egy féláras csizmával)
Találkát beszéltünk meg a Csabával a Moszkván, sokat vártam rá, de nem voltam elég türelmes és 19 órakor elindultam haza, mivel nem járt a 155 busz így a BGY-től gyalog caplattam a csomagjaimmal a hegyre. 1 órába telt míg hazaértem!!! Nem sokkal utánam érkezett meg a Csaba, együtt olvadoztunk a forróvízbe....

Első hó

Ma leesett az első hó nálunk. Igaz csak 1-2mm, de hófehér volt minden reggel.

Hétvégi fáradalmak

Szombati nap (Csaba alvás nélkül természetesen...) hazamentünk szüleimhez.
Első sorban elvittük a TV-t, és beüzemeltük (ha már egyszer megszereztem - igaz használtan), másodsorban pedig értékpapírunkat kell újrakötni. Igaz nem volt otthon senki (anya dolgozott, apu disznóvágáson volt), így miután a Csaba pihent 1 órácskát (kitakarítottam a nappalit és anyuék hálóját), felmentünk ebédre a Nagyihoz. Isteni gulyáslevest főzött és sütött is nekem. Graham lisztből kakaós csigát és mákos kalácsot. Szegényre anya úgy ráijesztett (vagy elfelejtette szegénykém), hogy alig mert az édesítőszerből tenni bele, így utánédesítésre szorult! De ez a legkevesebb. Isteni finom lett a tésztája.
Nagyon jó volt vele tölteni 1-2 órácskát, beszélgetni, élvezni egymás társaságát. Ő is örült nekünk. Igaz mostanában nem unatkozik, merthát így disznóvágásos időszakban, már füstöli a kolbászunkat. :)) (most szombaton meg már érkezik a Tesómék adagja...)

Meglátogatott a Bettus az Emmácskával. Nagyon megleptek. Örültem, Emmácska kevésbé, mivel nem járt még anyáéknál, így sírással indított. De utána már feloldódott, odasétált (megtanult járni végre, ügyesen) a könyvespolchoz és lerámolta párszor!!!

Délután jöttünk vissza, beugrottunk Fisiékhez. Vittünk nekik 2 szatyor ruhát a gyerekeknek és kóstolót. Nagyon meglepődtek és még ennél is jobban örültek nekünk!
Későn értünk haza, jól bevacsoráztunk, nem sok idő kellett és már aludtunk is mindketten....

Másnap vasárnap, jött a Tesóm a gyerekekkel (Lettivel és Nimróddal).
Mivel elnéztem a papíron a dátumot (nem 13-án hanem 15-én jár le), így nem kellett postára menni, megleptük őket a Népligeti Buszállomáson a Csabával. :)) Nagyon boldog voltam, hogy ezt a napot is a Csabával tölthettem. Rég volt ilyen alkalom, hogy így együtt lehetünk mindannyian (töltődött is a "szeretet üzemanyagtartályom" :))) ).
Először a Kossuth térre mentünk a Mikulásházba. Mivel 9.45-re odaértünk (elkezdett havazni eközben), így nem kellett sokat várni, és az 1. csoporttal be tudtunk menni. Nagy élmény volt nekik (nekünk felnőtteknek is, hisz még mi sem voltunk ott), kedvesek voltak a krampuszok, a Mikulás. Kedvesen, meghitten van berendezve belül a házikó. Verset mondtak a gyerekek és énekeltek, amiért 1db szaloncukrot kaptak (nagyon nagylelkű volt a Miniszterelnöki Hivatal...).
Íme egy emlék Róluk (Letti félig takarásban sajnos - bal oldalon, mellette Nimród a Mikulás bal lábán) :


Utána a Vörösmarty térre mentünk. Ez volt az első igazán hideg nap (réteges öltözöttség sem sokat segített), így nem időztünk sokat, mert a gyerekek nagyon dideregtek. Csak a Csaba volt a tisztes kivétel, ugyanis őt Nővérkém meghívta egy isteni illatú (megszaglásztam) forralt borra. :)))
Volt egy kis báb előadás,amíg végigdideregtük, addig száradtak a karácsonyfa díszek a foglalkoztató kuckóba, melyet saját kezüleg készített a Nimród + Letti.
Mivel több szabadtéri program nem nagyon volt, és éhesek is lettünk az ebéd volt a következő állomás. Ami persze nagy sikert aratott.
Miután megebédeltünk a jó melegben, ránk is tört a fáradtság rendesen. :))
Összeszedvén minden erőnket, bementünk egy játékboltba, hogy "mit hozzon a Jézuska". Olyan szörnyen idióta (bocsánat a kifejezésért) játékok vannak mostanság, hogy az borzasztó. Ugye ami a Minimaxon látható, azért a gyerekek meg vannak habarodva (legyen akármilyen értelmetlenről is szó). Nem is tudtam megjegyezni a társas nevét (amit 5x is elismételtek), de nem is fontos, mert az tuti nem lesz, eldöntöttük. Semmi kreativítás, logika, ész nem kell ahhoz, így értelmetlennek találtuk mindhárman.
Vidéki gyerekek lévén (sok metrózás után) villamossal folytattuk utunkat a Fehérvári út felé. Hideg lévén, az új bevásárlóközpontban lyukadtunk ki a gyerekek miatt. Amíg mi a Nővérkémmel vettünk elemózsiát a haza útra, addig bábszínházzal, mézeskalács sütéssel és lufifigurák (oroszlán + virág) készítésével szórakoztak.
Gyorsan elrohant az idő, hamar elérkezett az indulás ideje 16.30.
Hazáig el is aludtak mind a ketten, Nővérem elmondása szerint. Majd otthon részletes élménybeszámolót tartottak apának és a nagyiéknak.

Kineziológia 3.

Eljött a 3. alkalom a kineziológus Mónikánál.
Amint beléptem az ajtón (munka után 17.45-kor), rögtön dicséretet kaptam Tőle, miszerint csak úgy csillogott a szemem a boldogságtól. Igen, mostanában jól érzem magam, nincs semmi baj körülöttem velem, és nem is csinálok magamnak... (mert mi emberek képesek vagyunk "csinálni", ha túl unalmas, egyhangú az életünk).
Először is arról beszélgettünk, hogy haladok a Csabával "házasság ügyben". Eldicsekedtem, hogy nagyon jól, már majdnem minden nap szóba kerül (pozitív hangvételben), amit soha nem gondoltam volna, van egy kis elintéznivaló (irat beszerzése), de most már nem hagyom kicsúszni a kezem közül a dolgokat és véghezviszem amit szeretnék.
Eközben megtudtam, hogy a férfiaknak az ösztöne a "magjuk" több helyre való szétszórása (ez egy kicsit furcsán hangzott nekem is), a nőknek pedig "mag" (vagyis gyermek) felnevelése. Ez a nagy különbség a férfi és nő között már a kezdetektől fogva.
Sok férfi felteszi a kérdést: Miért olyan fontos az a darab papír? (házassági any. kiv.)
Nem maga a papír a fontos, hanem ami mögötte van: a BIZTONSÁG, mint lelki, érzelmi és anyagi. Az esküvőnek is (mint minden szertartásnak) fontos szerepe van az életünkben, hogy megadjuk egymásnak a tiszteletet, csinosan felöltözünk, elmegyünk az anyakönyvezetőhöz, kimondjuk egymásnak a fogadalmainak (mégha nem is lesz örökké...), hűségünket jóban-rosszban stb. Fontos és emlékezetes is egyben!

Néhány fontos gondolat (mely kezdi kialakítani az új életemet, és felnőtté válni):
- mindenki a saját életéért felelős (saját életének kovácsa)
- mi magunk alakítjuk életünket
- amit gondolatainkba (agyunkba) elfogadunk (akár jó vagy rossz), az életünk aköré fog rendeződni (pl. ha elhatározom, hogy jó anya leszek, az élet megteremti nekem hogy bebizonyíthassam)
- a múlttal nem kell foglalkozni, el kell engedni tudni azt, csak a jelen és a jövő számít (alakíthatjuk magunknak)
- a nőiességet (őszintén, még a gyengém egyike) meg kell élni, élvezni kell
- ki kell mondani érzéseinket, vágyainkat kedvesünk előtt
- kezünkbe kell venni a férfiak irányítását (ha szükséges)
- mindennek megvan a maga oka
- rossz dolgokhoz, gondolatokhoz nem ragaszkodunk, hanem "eldobjuk" stb.

Érdekes dologra is fény derült. Megemlítettem, hogy még mindig a régi munkahelyemmel és a főnökömmel álmodom (5 és 1/2 évig gyötört lelkileg, teljesen kikészültem, azóta gyűlölöm amit tett velem...). Eddig a napig. Ugyanis megtudtam a Mónikától (amire soha nem gondoltam volna, nem tudtam): a szeretet és a gyűlölet ugyanúgy energiát vesz el tőlünk. Úgy szemléltethető igazán, hogy a szeretet és a gyűlölet egy pálcán van elhelyezve, a pálca egyik végén a szeretet a másik végén a gyűlölet. Bárhol "fogjuk" is meg a botot, kapcsolat van a 2 személy között, ezáltal energiát von el tőlünk.
Tehát meg kellett szüntetni a régi főnököm és köztem lévő (általam táplált) gyűlöletet. Egy érdekes gyakorlattal tettük mindezt, mely nem hittem volna, hogy beválik, de már pár nappal a kezelés után is érzem, hogy nem érzek semmit iránta (na ez elég érdekesre sikeredett).
Gyakorlat: el kellett képzelnem magamat és őt egy helyen (volt irodánkba képzeltem), ahol kettőnk között szemetes konténer volt, ide hangos szavakkal bele kellett dobálnom a sok negatív érzelmez amit éreztem iránta (megaláztatás, agresszió, félelem, alkoholizmus, irgalmatlan dohányfüst, stressz, folytonos elégedetlenség, lekicsinylés stb...), majd lezárni a konténer tetejét. Miután ez megtörtént a konténer mellé állni és egy képzeletbeli ollóval elvágni a köztünk lévő szálakat (kapcsokat), miközben hangosan kimondani mit vágtam el. Természetesen ekkor már könnyedén elképzeltem, ahogy kétségbe esik, mi lesz velem nélküle... (mint ahogy lehetett is mikor elhagytam 5és1/2 év kitartó munka után - leghosszabb ember 2 évig bírta mellette). És utána szépen otthagytam...
Hihetetlennek tűnt akkor, de hiszem hogy segített (meglátjuk, hogy álmodom e majd ezekután is erről), bízom benne.
5 és 1/2 év szenvedés, melyért csak magamat hibáztathatom. Ott hagyhattam volna azt a munkahelyet, de mint a kezelés alatt kiderült azért nem tettem, hogy megismerhessem a számomra azóta fontos embereket (Fisi, Petra, Losi, AGY, Gábor stb.) és kapcsolatokat építsek ki (köztük az új szuper munkahelyemet is). Ez volt nekem ott a küldetésem.
Tehát csak rajtam múlt, mint ahogy fent írtam is róla.
Az itt okozott sok stressz, boldogtalanság, helytelen táplálkozás, cigifüst jelentősen hozzájárul a meddőségemhez (ebben biztos vagyok).
Régen a háborúk idején a nők szervezetében leállt a peteérés, agyunk érezte a veszélyt és parancsot adott testünknek a végrehajtásban. Az agy nem tud különbséget tenni a háború és a stressz között. Tehát az én agyam háborúnak élte meg az előző munkahelyem okozta körülményeket, ezért megakadályozta a teherbeesést.
Ugyanis nem volt meg:
- lelki nyugalom
- kiegyensúlyozottság, biztonságérzet (stresszmentes élet)
- rendszeres táplálkozás.
Úgyhogy most már igazán rámférne egy kis szerencse e téren!!!

Végszóként pár gondolat:
érzelemmentes gyermekkorom miatt több szeretetre, kényeztetésre, gyengédségre vágyom, melyet a Csaba és Nővérem adhat meg számomra.
Saját kis életemmel, jövőbeli családommal kell foglalkoznom és mindent megtenni hogy boldogok legyünk mindannyian.

Kicsit hosszúra sikerült, néha kicsit zavaros is, de így péntek este ennyi futotta tőlem.

Ámulat

Legkedvesebb kollégám (budapesti jómódú családból származó) megkért, hogy segítsek a feleségének karácsonyi ajándékot vásárolni (mert már nem tud neki meglepetést okozni és most nagyon szeretne, így 20 év után). "Kisfiával" (17 éves, 198cm :-))) ), kinéztek egy RobertoCavalli fekete színű, fényes gumicsizmát az Andrássy úton tegnap. De biztatnom kellett, hogy "jó döntés lesz, nagyon örülni fog neki stb...". Ezért felajánlottam, hogy elkísérem és felpróbálom, elmondom véleményem (persze a felesége és én - ég és föld vagyunk). Szóval ezt az egészet azért írtam le, mert életemben először most volt rajtam 90.000 forintos gumicsizma, hangsúlyozom még1x GUMICSIZMA!!!! :-)))))))
Amit én enyhe túlzásnak tartok egy gumicsizmáért! De nem vagyunk egyformák, van aki megteheti ezt, és van aki nem. Vidéki születésű lányként, egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy miért jó valakinek egész nap gumicsizmában lenni (persze tudom ez a divat mostanság), hisz én tudom mennyire befülled benne a láb és még sorolhatnám hátrányait.
Majd elfelejtettem, adtak hozzá fényesítő sprayt 2.000.-Ft-ért. Ugye milyen jó?
Szóval erről ennyit.

Télapó!!!

Szombat hajnalban (1 nappal korábban) ébresztett a Télapó (Csaba ;-)) ) hozzánk!
Kelljek, mert meghozta a fenyőfát karácsonyra, egy gyökeres ezüstfenyőt + cseréppel.
Nagyon meghatódtam, kedves meglepetés volt Tőle.
Így délután (miután kialudta magát) el is ültettük és kiraktuk a teraszra. Ott fog szépségesen virítani!!

"Békebeli" hamburger

Ma kaptam a főnökömtől, Mikitől (30 éves mint én), aki büfét nyitott KÖKI építkezésen egy igazi, hamisítatlan "békebeli" házi készítésű pufizsemlés hamburger (amilyet még a MC D. időszak előtt ehettünk nagyon régen), úgyhogy nap fénypontjaként adtam a diétámnak...
Nagyon finom volt, visszaidézte a régi szép emlékeket, ízeket! ;-))

Kicsit részletesebben:
Feleségének van egy közétkeztetéssel foglalkozó cége (napi 5000 adagot főznek), főnökömnek ugyebár van a "mi" cégünk, így nem volt nehéz feladat neki.
Egyik cég adja (főzi, süti, előkészíti) a meleg ételeket, saját készítésű pékáruból szendvicseket (melyek kifogástalanok, és isteni finomak - teszteltem már azokat is...), személyzetet, másik pedig a berendezéseket, gépeket és a szükséges javításokat.
Befektetés nélküli tiszta haszon!!! Akárhogy is szépítjük a dolgokat. "Egyik zsebemből a másikba rakom a pénzt" - fogalmazott.
De rossz szavam nem lehet rá kitüntetett figyelembe részesít Ő is (végülis egy "vidékről" származunk, ezt sokszor emlegetvén is) és a többiek is.

Szívmelengető érzések

A sok stressz a munkahelyen nagyon megvisel és elszomorít. A kollégáktől való megválás (gyártásból 5fő, irodából 2fő), még több munkát eredményez számomra is, de a mai világba ez nem meglepő. A helyzet egyre feszültebb és kiélezettebb...

Más.

Ma miután végre sikerült a Nővérkémnek elolvasni a házassági terveinkről szóló levelemet, a következő szívhez szóló e-mail kaptam tőle:
"Itt ülők könnyes szemmel a leveled elolvasása után!Természetes hogy ott lennék,számomra ez leirhatatlan érzés!Persze ha Csabusom sem bánná!Remélem azt Ő is érzi.hogy nálam jobban senki nem szeret benneteket!!!!Én bármire képes vagyok értetek!Azt is megértettem volna ha csak ketten szeretnétek menni:de ez igy csodálatos!!!!Anyáéktól ne tartsatok ,meg fogják érteni!Biztos lesznek kérdéseik,de nem olyan maradiak !!!!A lényeg megértetni velük,hogy fontosak nekünk,hiszen ők a szüleink!!!!!De ez a ti álmotok,vágyatok! Ti ezt ilyennek álmodtátok meg!!!!!Tudod:::::ÁLMODTAM EGY VILÁGOT MAGAMNAK ITT ÁLLOK A KAPUJA ELŐTT!!!! Rajta Tesókám fogjátok meg egymás kezét és lépjetek be a kapun TI KETTEN!!!!!! "

Elgondolkoztam azon (mint már sokszor), milyen sokat jelent Ő nekem az életben, amit nem tudnék nélküle elképzelni, elviselni. Ő számomra egy nagyon nagy kincs.
Szívből sajnálom azokat az embereket, akiknek nem adatott meg, hogy testvérük születhessen és megismerhessék, átélhessék az önzetlen testvéri szeretetet.
Ebből kifolyólag számomra teljes mértékben elképzelhetetlen, hogy 1 gyermekünk legyen.

Valóság

Reményeim ma reggelre szerte foszlottak a gyógyulásomról, mára a hangom is elment... (de nem nyavalygok tovább, egyszer csak meggyógyulok). Semmi ez a tegnap történtekhez képest.

István (U.bátyám) és a Judit elvesztette a babát. Becsléseink szerint már kb. 10-11 hétben lehetett. Múlt héten a Judit nagyon megázott a buszra várva, vacogó fogakkal ért haza és felfázott. Talán ez volt a baj. Bár eléggé stresszelnek és pörögnek is mostanság... (Wellness - szauna, szoli, kozmetika stb. - kialakítása miatt)