Kineziológia 3.

Eljött a 3. alkalom a kineziológus Mónikánál.
Amint beléptem az ajtón (munka után 17.45-kor), rögtön dicséretet kaptam Tőle, miszerint csak úgy csillogott a szemem a boldogságtól. Igen, mostanában jól érzem magam, nincs semmi baj körülöttem velem, és nem is csinálok magamnak... (mert mi emberek képesek vagyunk "csinálni", ha túl unalmas, egyhangú az életünk).
Először is arról beszélgettünk, hogy haladok a Csabával "házasság ügyben". Eldicsekedtem, hogy nagyon jól, már majdnem minden nap szóba kerül (pozitív hangvételben), amit soha nem gondoltam volna, van egy kis elintéznivaló (irat beszerzése), de most már nem hagyom kicsúszni a kezem közül a dolgokat és véghezviszem amit szeretnék.
Eközben megtudtam, hogy a férfiaknak az ösztöne a "magjuk" több helyre való szétszórása (ez egy kicsit furcsán hangzott nekem is), a nőknek pedig "mag" (vagyis gyermek) felnevelése. Ez a nagy különbség a férfi és nő között már a kezdetektől fogva.
Sok férfi felteszi a kérdést: Miért olyan fontos az a darab papír? (házassági any. kiv.)
Nem maga a papír a fontos, hanem ami mögötte van: a BIZTONSÁG, mint lelki, érzelmi és anyagi. Az esküvőnek is (mint minden szertartásnak) fontos szerepe van az életünkben, hogy megadjuk egymásnak a tiszteletet, csinosan felöltözünk, elmegyünk az anyakönyvezetőhöz, kimondjuk egymásnak a fogadalmainak (mégha nem is lesz örökké...), hűségünket jóban-rosszban stb. Fontos és emlékezetes is egyben!

Néhány fontos gondolat (mely kezdi kialakítani az új életemet, és felnőtté válni):
- mindenki a saját életéért felelős (saját életének kovácsa)
- mi magunk alakítjuk életünket
- amit gondolatainkba (agyunkba) elfogadunk (akár jó vagy rossz), az életünk aköré fog rendeződni (pl. ha elhatározom, hogy jó anya leszek, az élet megteremti nekem hogy bebizonyíthassam)
- a múlttal nem kell foglalkozni, el kell engedni tudni azt, csak a jelen és a jövő számít (alakíthatjuk magunknak)
- a nőiességet (őszintén, még a gyengém egyike) meg kell élni, élvezni kell
- ki kell mondani érzéseinket, vágyainkat kedvesünk előtt
- kezünkbe kell venni a férfiak irányítását (ha szükséges)
- mindennek megvan a maga oka
- rossz dolgokhoz, gondolatokhoz nem ragaszkodunk, hanem "eldobjuk" stb.

Érdekes dologra is fény derült. Megemlítettem, hogy még mindig a régi munkahelyemmel és a főnökömmel álmodom (5 és 1/2 évig gyötört lelkileg, teljesen kikészültem, azóta gyűlölöm amit tett velem...). Eddig a napig. Ugyanis megtudtam a Mónikától (amire soha nem gondoltam volna, nem tudtam): a szeretet és a gyűlölet ugyanúgy energiát vesz el tőlünk. Úgy szemléltethető igazán, hogy a szeretet és a gyűlölet egy pálcán van elhelyezve, a pálca egyik végén a szeretet a másik végén a gyűlölet. Bárhol "fogjuk" is meg a botot, kapcsolat van a 2 személy között, ezáltal energiát von el tőlünk.
Tehát meg kellett szüntetni a régi főnököm és köztem lévő (általam táplált) gyűlöletet. Egy érdekes gyakorlattal tettük mindezt, mely nem hittem volna, hogy beválik, de már pár nappal a kezelés után is érzem, hogy nem érzek semmit iránta (na ez elég érdekesre sikeredett).
Gyakorlat: el kellett képzelnem magamat és őt egy helyen (volt irodánkba képzeltem), ahol kettőnk között szemetes konténer volt, ide hangos szavakkal bele kellett dobálnom a sok negatív érzelmez amit éreztem iránta (megaláztatás, agresszió, félelem, alkoholizmus, irgalmatlan dohányfüst, stressz, folytonos elégedetlenség, lekicsinylés stb...), majd lezárni a konténer tetejét. Miután ez megtörtént a konténer mellé állni és egy képzeletbeli ollóval elvágni a köztünk lévő szálakat (kapcsokat), miközben hangosan kimondani mit vágtam el. Természetesen ekkor már könnyedén elképzeltem, ahogy kétségbe esik, mi lesz velem nélküle... (mint ahogy lehetett is mikor elhagytam 5és1/2 év kitartó munka után - leghosszabb ember 2 évig bírta mellette). És utána szépen otthagytam...
Hihetetlennek tűnt akkor, de hiszem hogy segített (meglátjuk, hogy álmodom e majd ezekután is erről), bízom benne.
5 és 1/2 év szenvedés, melyért csak magamat hibáztathatom. Ott hagyhattam volna azt a munkahelyet, de mint a kezelés alatt kiderült azért nem tettem, hogy megismerhessem a számomra azóta fontos embereket (Fisi, Petra, Losi, AGY, Gábor stb.) és kapcsolatokat építsek ki (köztük az új szuper munkahelyemet is). Ez volt nekem ott a küldetésem.
Tehát csak rajtam múlt, mint ahogy fent írtam is róla.
Az itt okozott sok stressz, boldogtalanság, helytelen táplálkozás, cigifüst jelentősen hozzájárul a meddőségemhez (ebben biztos vagyok).
Régen a háborúk idején a nők szervezetében leállt a peteérés, agyunk érezte a veszélyt és parancsot adott testünknek a végrehajtásban. Az agy nem tud különbséget tenni a háború és a stressz között. Tehát az én agyam háborúnak élte meg az előző munkahelyem okozta körülményeket, ezért megakadályozta a teherbeesést.
Ugyanis nem volt meg:
- lelki nyugalom
- kiegyensúlyozottság, biztonságérzet (stresszmentes élet)
- rendszeres táplálkozás.
Úgyhogy most már igazán rámférne egy kis szerencse e téren!!!

Végszóként pár gondolat:
érzelemmentes gyermekkorom miatt több szeretetre, kényeztetésre, gyengédségre vágyom, melyet a Csaba és Nővérem adhat meg számomra.
Saját kis életemmel, jövőbeli családommal kell foglalkoznom és mindent megtenni hogy boldogok legyünk mindannyian.

Kicsit hosszúra sikerült, néha kicsit zavaros is, de így péntek este ennyi futotta tőlem.