Szabadság aug. 24-től

szept. 6-ig! További szép (remélhetőleg) nyári  napokat kívánunk Nektek is! Jelentkezem. Puszi

"Gyurmalány"

Ezekben az esős napokban is....

Piacon

jártunk. Szőlőt eszünk :)) /izgalmas, ahogy kigurul az óriás szőlőszem a szájából/
Utazni mostanában így utazunk. ;) Próbáljátok ki :o)

Orvosi hírek

Anyukám holnap (pénteken) hazamehet a kórházból. Enyhítettek a fájdalmán. Azt hogy meddig fog ez az állapot tartani (mármint a fájdalom mentesség) az bizonytalan. Bármikor előjöhet újra. Pihenni kellene (legalábbis nem oly rengeteg fizikai munkát végzeni, mint Ő szokott), de ez számára kivitelezhetetlen. Ő ebbe született, nőtt fel és ezen 57 évesen nem gondolom, hogy változtatni tudna.

Anyósom szintén mehet haza. 19-én, kedden. 3+1/3 hónap kórházi ellátás után. Egyenlőre a lányához (egyedül él Papa rég meghalt). Az orvosok szerint még kb. 3 hónapnak kell még eltelnie NAPONTA SOK TORNÁVAL, mire el tudja majd látni magát (úgy-ahogy). Most Új élet kezdődik számára. Ez nagyon nehéz lesz Mindenkinek.

Tegnap még jó idő volt, nyár így sokat voltunk kint (mai nappal ellentétben).
A szomorú, hogy vége a nyárnak és szinte nem is volt élvezhető huzamosabb ideig a jó idő.

Tegnap este Luluka igen hamar álomba szenderült a kis ágyikójában (...igen még a rácsosba).

Hétvége Mamával

Eltávozást kapott a kórházból. Enyhítettek a fájdalmán, így volt ereje, kedve meglátogatni bennünket.

A vasárnap délelőtti időjárás tökéletes volt egy kis kiránduláshoz. Fogaskerekű + gyermekvasút (egyik kedvenc időtöltése). Kellően elfáradt a kis Virágszál, így aludt 3 órát délben.

21 hónap 6 nap úton a szobatisztaság felé

Panka élete első bilibe kakilása reggel :)))

Huncutkodtunk, hogy nézne ki, ha kendős időkben élnénk :))

Jó idő volt szombaton,

KINCS ennek minden pillanata!!!

Mindig valami új...

sajnos nem jó értelemben.
Ma Anyukám jött volna terv szerint Pankára vigyázni. Viszont hétfőn erős hátfájásra, majd láb (csípőtől a lábujjig végig) fájdalomra panaszkodott. Sírt mikor érdeklődtünk hogyléte felől, nap mint nap. Ebből azonnal tudunk, hogy nem kis fájdalomról van szó (hisz az én Anyukám mindent kibír...).
Ezek hatására intézkedni kezdtünk. Mert természetesen a háziorvos beutalta a ortopédiára, szept. 5-re. :((( (erről inkább nem is írok továbbiakat)
Nővérem vastagbéltükrözésre (extra sürgős, kapcsolatokkal aug. 15.) viszi, mert mint megtudtam az kisugározhat a tumor a hátára (...).
Én mást vonalon indultam meg. Én csípőjét műtő orvos keresésére indultam (itt a szabadságolások közepén). Hátha el tudom érni. A magánrendelésén tájékoztattak, hogy szabadságon van szept. 4-ig (segítőkészek voltak, problémám elmondása után megadták a mobilszámát). Megpróbáltam az Ortopédiai Klinikán elérni. Szerencsémre még dolgozott a héten és jövő héten pár napot. Így sms-t írtam a professzornak, és válaszul azt üzente, hogy holnap (tehát ma) keressük fel délelőtt a klinikán.
Szüleim reggel 8-ra érkeztek meg, aggódva vártam őket hozzánk haza. 11:30-re értek ide (Anyum bottal, nagyon rossz érzés volt így látni). A csípőjének nincs baja, azzal minden rendben van. Viszont ami a fájdalmat okozza, az a kezdődő gerincsérv. :( Tehát ugyanarra az útra lépett, mint Apukám. Ugyanaz vár rá mint Apura? Gerincműtét? Erre most még nem tudjuk a választ. Hétfőn befekszik az OK-ra kezelésre (fájdalomcsillapító infúziók gondolom), ez ideiglenes megoldás. Utána kezdhetjük az utat, amit Apuval végigcsináltunk...
Egyszóval, elkeserítő. Most már ennek soha nem lesz vége? Tényleg igaza van a Nővéremnek: "Ebben a korban már megkezdődik az idővel a harc!" (58 évesen...)