Meglepetés hétvégén

a Mama volt! :) Nagy volt az öröm, imádták az egymással töltött napot. Igaz Mamát kicsit megviselte, mint ahogy a képek is mutatják. :)

"Szegény Mama" - mondja Panka, miközben "nyúzza" Őt.

Október 23-i

hosszú hétvége esősre sikeredett.
Így a lakás falai közé szorultunk.
Sok mindenre jutott idő a játékon kívül. Játék+szék szerelésre, továbbá az esküvőnkre kapott pezsgő megkóstolására, Panka közelgő 2. születésnapja alkalmával összekötvén...

Egy szombati napon

így indul a reggel nálunk 5:45-kor :)

Kiscsontváz, Mimi (a katicakislány) és Morzsi

Hétvégén kihasználtuk még a jó időt, motorozni IS voltunk:

Ma, hétfőn reggel a Doktor bácsi megállapította, hogy meggyógyultunk.
A a héten azért itthon marad (hisz úgyis rövid hét, sokkal előrébb nem jutottunk volna a böcsiben). A következő héten is szintén, mert akkor pedig megyünk a Nagyit meglátogatni néhány napra.
Az új tervezett időpont a bölcsödei beszoktatás kezdetére: 2014.11.03.

Őszi falevelek iránti rajongás

Eszik, egyedül

Nincs akadály!!!

Séta közben útba ejtettük a kedvenc kukatárolónkat, ahova MINDIG el kell bújni :)
(a Követség épületéből sokszor jönnek ki, hogy mi folyik idekint...)

Főzünk

Pankával. Hétvégén karfiol leves volt, ebben is szívesen segédkezett. Közbe-közbe falatozott is belőle :)))

Mára még köhög, hapcizik, folyik az orra, így a héten nem megy bölcsibe. Folytatódik a csepegtetés, orrszívás és a vitaminok szedése. Remélhetőleg betegebb nem lesz.

Az eltelt 4 nap bölcsödei látogatás nagy hatással van rá. Hétvégén Mama járt nálunk, de nem tudta messze elvinni mellőlem sétálni (régebben órákat sétáltak kettesben, még a játszótérre sem tudta elcsábítani). Néhány méter után újra és újra haza kellett jönni, hogy Anya tényleg mos-főz-takarít otthon, és nem "szökött meg", nem hagyta itt... :(( A lakásban is kb. 10 mp eltelte után a keresésemre indul azonnal! Addig-addig szólongat, amíg meg nem talál. Ha ez később sikerül csak sírással hívja fel magára a figyelmet. Érzékeny lett a kis Drága NAGYON.

Jaj úgy élvezem én a strandot!!!

A nagy találkozás tegnap

Panka barátjával, Endrével (kezdetektől nagy a barátság közöttük, 2 hét korkülönbség Endre javára). Nagy volt az öröm! :) 2 órán át játszottak, futkostak együtt, Endre állandóan ölelgette Pankát. :)))
Imádni valóak.

Viszont tegnap már sokat hapcizott és elkezdett folyni az orra. Náthás lett. Megfázás vagy bölcsödei "ajándék" még nem tudom. Szeretném, ha nem lenne olyan hosszú lefolyású mint a legutóbbi alkalommal, mert akkor a jövő heti beszoktatás abbamarad.

Félek, hogy utána kezdhetjük elölről az egészet... Nem szeretném.

Panka tegnap ezt fotózta nagy előkészületek közepette. A lába. :))))

4. nap a bölcsödében

Valahogy reménytelibben  indult. Bizakodóbb voltam.

9-kor érkeztünk meg. Köszönés Obelixnek -elmaradhatatlan része a reggelünknek.
9:10-kor adtam át Ildi néninek. Kint várakoztam.
9:12-től 9:45-ig hisztizés, üvöltés, toporzékolás.... határainak feszegetése. "Anyaaaaaa" - hallatszott ki a szobából. Ildi néni 15 perc után kijött hozzám és tájékoztatott a Panka viselkedéséről (amit hallottam is kiszűrődni a csoportból). Kérdezte, hogy bejövök e vagy rábízom még egy kicsit. Úgy döntöttem (előbb-utóbb úgyis ezt kell tennem), hogy hagyom hátha sikerrel jár. Többször rövid időre sikerült is elterelnie a figyelmét, játékkal, olvasással, énekléssel. Néha elcsendesedett, de utána újra és újra rázendített...
A tízórai alma volt 2-3 harapást elvett nélkülem. Ekkor csatlakoztam hozzá, hogy felöltöztessem a levegőzéshez. Amint meglátott elhallgatott, elült az asztalához és megevett 4 cikk almát. :)))

Őszintén bevallom, ma már nem volt olyan mértékű lelkifurdalásom mint az elmúlt napokban. Valahogy könnyebben hallgattam sírását. Pontosabban hisztizését. Mert nem igazi sírás volt, az másmilyen. Inkább ahhoz hasonlíthatnám, mikor itthon megtiltunk neki valamit (amit nem szabad, mert veszélyes) és hisztit kap miatta. Na volt az a bizonyos hang, ami szűrődött az ajtó mögül. Ezért nem féltem, aggódtam miatta mert tudtam, hogy nincs komoly baj. Meglátjuk ez az állapot nálam is kitart e majd. ;)

A kinti játék ideje alatt ügyesen betartotta a szabályokat (nem vette el más játékát, nem akart a fűre lépni stb.). Nem igényelte társaságom a játékhoz, elég volt ha messziről látott. Ez már nagy előre lépés!!! Tegnap ugyanis a hiszti után, nem ment a játék tovább, csak az "ölébe-ölébe-ölébe" hangzott tőle, el kellett jönnünk.
10:45-kor jöttünk el, jókedvűen, amikor a többiek mentek ebédhez készülődni.

Holnap (pénteken) szünet, mert továbbképzés.

Hétfőn 8:30-kor kezdjük az újabb napot. Ekkor (és még néhány napig) még a mai reakció várható. De ezen át kell menni! Ő nehezen szokik be, karakteres kis személyisége (mostanában nagyon akaratos is) többek között ezt is eredményezi nekünk. Meglátjuk...

Természetesen ezekben a nehéz napokban is kapom a hideget-meleget barátoktól, kollégáktól, ismerősöktől. Pl.:
"Nekünk nem sikerült, taknya-nyála egybefolyt úgy üvöltött napokig. Ekkor mondtam az asszonynak itthon maradsz. Majd én többet dolgozom".
"Úgy beszokik majd, hogy haza sem akar menni!"
"Én nem adnám bölcsibe, történjék bármi!"
"Előbb-utóbb meg kell tanulnia a társas közösség szabályait."
Ilyen és ehhez hasonló finomságok, mint a áhított várandósság elérése előtt, a terhesség alatt, a szülés után, MINDIG! Mert az ember ilyen...


Megtudtam, ma, hogy az 1-es csoportban (mellettünk) hányós-hasmenős vírus tombol, így sok a beteg gyerek. Ezúton is köszönöm neked BETTUS, hogy megismertetted velünk a ProGastro KID probiotikumot, amit kezdéstől használunk sikerrel elkerülvén az ilyen betegségeket. A kis vitamin rágótabletta is nagyon bejön Pankának! Nem tudok elég hálás lenni ezekért a tanácsaidért. Puszi!!!

3. nap a bölcsödében

Kellő aggodalommal indul.
Korán keltünk 5:45-kor. Úgy tűnik ez az időpont a napokban beállni látszik (hajnal 4 órától igen nyugtalanul aludt).
7:55-kor indultunk a bölcsödébe. 8:50-kor érkeztünk. Obelix üdvözlése után (ez elmaradhatatlan része a beszoktatásunknak, hisz Ő várjuk minden megérkezésünkkor) a csoportba mentünk. Azonnal játszani kezdett, Ildi néni ügyesen lefoglalta. Én mosdóba tettem látogatást. Amikor visszatértem kicsit megálltam az ajtó előtt, hogy meghallgassam sírás szűrődik e ki bentről. Csend honolt a szobába. Tündi néni jött szólni, hogy ne is menjek be, mert jól eljátszik nélkülem. Kint várakoztam. 2-3 alkalommal hiányolni, sírdogálni kezdett, de sikerült elterelni a figyelmét. A tízórait is megitta (meggylé) pohárból. Fel is tudták öltöztetni, ezzel sem volt gond. A teraszon (kit az udvaron) is ügyesen eljátszott: motorozott, mászókázott, hintázott. Majd egy kis idő eltelte után (kb. összességében 45 perc) vigasztalhatatlan sírásba kezdett. Nem tudni, hogy a kisfiúval szimpatizálva, aki most szokik be második hete (nagyon kevés sikerrel, anyukájával is beszélgettem erről), vagy nélküle is ez lett volna az eredmény. Sírt, sírt, sírt...
Ekkor visszatértem hozzá. Mosolyogva. Ölbe véve, vigasztaltam. Lassan nyugodott meg, nem szeretett volna játszani sem tovább. Apa megérkezett hozzánk és kiérve a bölcsiből, otthon újra a mi régi kislányunk mosolygott vissza ránk!!!

Olyan érzés, mintha 2 különböző gyermek lenne. Teljesen máshogy viselkedik a bölcsödében mint otthon. Gondolom ez majdnem minden gyereknél van így.

Holnap ismét megpróbáljuk nélkülem, hátha újra sikerül nélkülem eltöltenie ez a kis időt. Pénteken szünet lesz (továbbképzés a nevelőknek).

Mivel kicsit nehézkesen megy a beszoktatás (remélem a főnököm is tolerálni fogja még a nehézségemet), így jövő héten is még csak délelőtt leszünk ott, az ebéddel is megpróbálkozunk majd hétvége felé, de ehhez szükséges, hogy nyugodtan eljátszon már a közösségben, és le tudják ültetni ebédelni az asztalhoz. De most ne lépjünk ilyen hétmérfödles lépéseket, egyenlőre a holnapi nap átélése nyugalomban a cél....

2. nap a bölcsödébe

Reménytelibben indult a nap.
Kellően korán keltünk 5:30-kor ébredt Panka, amikor Apa dolgozni indult. A kiságyában 6:30-ig elszórakoztatta magát.
Tegnap a délutáni alvás után, így ébredt (Apa mesélte, én dolgoztam): "Hol voltál? Bölcsibe Anyával." Ezt hajtogatta. :) Tehát foglalkoztatják a történtek.

Tehát reménytelibben vártam a mai napot.
Mivel egy hatalmas Obelix várja a gyerekeket a bejárat mögött, így izgatottan várta az indulást, már 7 órakor útnak indult volna. 9-re volt megbeszélve Ildi nénivel, így korai lett volna az időpont.
7:55-kor indultunk. A bölcsi kb. 1km-re van. 3 féle módon juthatunk el: 1. gyalog, 2. busszal (2 megálló) és gyalog, 3. busszal átszállással és sétával. Mivel nem volt kedve gyalogolni, így busszal mentük. 1 óra alatt érünk oda. A tömött buszon, amire alig férünk fel már az első ajtón, senki nem adta át a helyet a gyerekkel a karomban. Még jó hogy csak 2 megállót mentünk.

9-re értünk. Obelix megölelése után az átöltözés rendben zajlott.
Bementük a csoportba, kevés gyerek volt (6 fő), ez a létszám alig nőtt ottlétünk ideje alatt, sok a beteg.
Kezdődtek a nehézségek. Nem szabad más kezéből a játékot kivenni, vissza kell rakni a játékot, ha már nem játszunk vele, nem mehetünk át a másik szobába stb. "Korlátok" mindenütt, ami otthon nincs ennyire jelen. Hisztizett is Panka emiatt sokat.
Jó hír, hogy a tízórai körte volt, ebből sokat evett (5 cikket). Többé-kevésbé még az asztalnál is megült ez idő alatt.
Az udvaron tízórai után tovább kezdődtek a nehézségek: teraszon  játszunk, nem mehetünk a frissen ültetett, még mindig nem lenyírt fűbe a mászókához és csúszdához, nem szökünk át a másik csoport kertjébe, nem vesszük el más játékát stb. Próbáltam a háttérben maradni és több teret adni Ildi néninek, ekkor a lányom rögtön: "anyához megyünk" felkiáltással indult el felém.
Megtudtam, hogy ma lesz kutyaterápia (fel lehetett iratkozni kb. 20-30 perc 1000 ft). Gondoltam megpróbálom vele. Bementünk rögtön meg is simogatta, puszilgatta az kutyust. De egyszerűen nem volt hajlandó leülni a többi gyerek mellé a szivacsra a kutya köré, hanem egyfolytában ugrált. Hiába minden kérés irányába. Mivel sok gyerek jött (akik fel voltak iratkozva) 5 perc után jobbnak láttam távozni vele (a sok szúró tekintet is ezt sugallta a legjobbnak megoldásnak).
Elköszöntünk Ildi nénitől és ordítással hagytuk el a bölcsödét. A fáradtság, az ugrálástól való megfosztás, a kutyától való eltávolodás... gondolom...

Séta haza 1 óra alatt.  Utána gyors ebéd 11:30-kor.
Ebéd után azonnal elaludt  MÁR 12:15-kor!

15 órakor ébredt, jókedvűen.

Érzéseink vegyesek. Jók és rosszak egyaránt.  Gondozó néni véleménye ma: "Úgy látom szoknia kell a közösséget. Az alkalmazkodást megszokja idővel. Kérdés, hogy a távollétedben hogy boldogunk majd?"  Holnap ezt is kipróbáljuk, az udvaron egyedül hagyom Pankát. Újabb megpróbáltatás.

Vajon jót teszünk ezzel? Nem sérül gyermekem? Be fog tudni szokni egyáltalán?
Válaszokat nem várok, mert ezt nekünk kellene tudni, érezni... de olyan nehéz átélni mindezt.
Őszintén ma is csak  egy hajszál választott el, hogy ne sírjak (amikor ordított a teraszon), de erőt vettem magamon és vigyorogtam arra két gyönyörű szempárra....

1. nap a bölcsödében

fura érzések tömkelege... leginkább így jellemezném.
Zaklatott vagyok és kétségbeesett.
Ma volt az első beszoktatós napunk. Mindhárman együtt mentünk, hogy Apa is tudja a történéseket (hisz Ő többet fog járni érte).
Kevés várakozással indul, a bölcsődevezetőnél papírok kitöltése, aláírása stb. (Étkezési díj: 532.- Ft/nap, gondozási díj: 0.- Ft/nap, jövedelem alapján)
Utána elkerestük a 2. számú csoportot. Átöltözünk, kiválasztottuk a jelét: ZÁSZLÓ.

Majd a csoportban, a gyerekekkel folytattuk, játszottunk. A terem 2 részre van osztva, mint megtudtam azért, mert sokszor előfordul, hogy a 20 gyerek (leginkább a téli, rossz időkben, mikor nincs levegőzés az udvaron) 3 m2-re zsúfolja össze magát. Ennek megelőzése érdekében a csoport 2 részre osztható, melyet egy óriási ajtó választ el egymástól, ezt néha becsukják. Mindkét szobában ugyanazok a játékok vannak, de természetesen a Pankának a másik szobában tetszett meg ez-az. Kicsit hisztizett értük, de megszokja majd, hogy Ő a "saját" szobájában, a "saját" játékaival játszon, mondták a gondozónők. Ilyen gumi lovacska tetszett neki nagyon, ezen sokat lovagolt:

Amikor más ült fel rá, rögtön meg is jegyezte a Kis Drágám (többször is): "Nem a Pankáé!" :)

Indulás előtt nem tízóraiztunk (8 óra még korán volt hozzá), így ellően éhes volt már. Sajnos elég soványka volt nekik a tízórai, tea (igény szerinti mennyiség). Pankának nem igazán ízlett az új íz, főleg cukorral (mi a nélkül fogyasztjuk), még a saját üvegjéből sem. Éhen maradt.
Ezután a jó időre való tekintettel kimentek a levegőre, a teraszra. Felújítás volt a bölcsödében (külső szigetelés + ablakcsere), így a fű kikopott. 3 hete lett elvetve újra (itt tárolták a felújításhoz szükséges anyagokat), így most még nem elég erős és még nincs levágva, sáros is a föld. Nem lehet rajta játszani. Az én gyermekemet természetesen vonzotta az ott álló csúszda, homokozó, fából épült vár. Nem engedtük oda, e miatti nem tetszését ki is nyilvánította (erős hiszti formájában). Nehéz volt a teraszra koordinálni, erős akaratú... igazából ebből adódott a legtöbb "probléma". Így kb. 1,5 órát töltöttünk a kertben, utána indultunk hazafelé...
Holnap újabb nap velem. Reménykedni tudok csak, hogy megszokja majd és netán szeretni is fog járni ... egyszer...

Fotók a vasárnap délutáni sétánkról. Útba ejtettük a kedvenc kis robogóját, melyre felülhetett.
EZ NAGY BOLDOGSÁG mindig! :)))

Pénteki nap várakozással

telt. Vártuk Panka jövendőbeli gondozónőjét, Ildi nénit.

Végül a sokadik egyeztetés eredményeként sem ért ide. Jelen esetben Ő betegedett meg (megfázott), így lemondta, ugyebár betegen nem célszerű családlátogatásra jönni. Ennek igazat is adok. Viszont a bölcsiből telefonált, ahol a háttérben a gyermekek hangja hallatszott...  :(((
Hétfőre beszéltünk meg találkozót már a bölcsödében, hisz kezdjük a beszoktatást (reméljük meggyógyul).

Ennek okán indulhattunk a szokásos délelőtti sétánkra a telefonhívás után:
(Panka legújabb hóbortja a bármilyen korláton való hintázás - sokszor a hajam is égnek áll a mutatványaitól.)