Valahogy reménytelibben indult. Bizakodóbb voltam.
9-kor érkeztünk meg. Köszönés Obelixnek -elmaradhatatlan része a reggelünknek.
9:10-kor adtam át Ildi néninek. Kint várakoztam.
9:12-től 9:45-ig hisztizés, üvöltés, toporzékolás.... határainak feszegetése. "Anyaaaaaa" - hallatszott ki a szobából. Ildi néni 15 perc után kijött hozzám és tájékoztatott a Panka viselkedéséről (amit hallottam is kiszűrődni a csoportból). Kérdezte, hogy bejövök e vagy rábízom még egy kicsit. Úgy döntöttem (előbb-utóbb úgyis ezt kell tennem), hogy hagyom hátha sikerrel jár. Többször rövid időre sikerült is elterelnie a figyelmét, játékkal, olvasással, énekléssel. Néha elcsendesedett, de utána újra és újra rázendített...
A tízórai alma volt 2-3 harapást elvett nélkülem. Ekkor csatlakoztam hozzá, hogy felöltöztessem a levegőzéshez. Amint meglátott elhallgatott, elült az asztalához és megevett 4 cikk almát. :)))
Őszintén bevallom, ma már nem volt olyan mértékű lelkifurdalásom mint az elmúlt napokban. Valahogy könnyebben hallgattam sírását. Pontosabban hisztizését. Mert nem igazi sírás volt, az másmilyen. Inkább ahhoz hasonlíthatnám, mikor itthon megtiltunk neki valamit (amit nem szabad, mert veszélyes) és hisztit kap miatta. Na volt az a bizonyos hang, ami szűrődött az ajtó mögül. Ezért nem féltem, aggódtam miatta mert tudtam, hogy nincs komoly baj. Meglátjuk ez az állapot nálam is kitart e majd. ;)
A kinti játék ideje alatt ügyesen betartotta a szabályokat (nem vette el más játékát, nem akart a fűre lépni stb.). Nem igényelte társaságom a játékhoz, elég volt ha messziről látott. Ez már nagy előre lépés!!! Tegnap ugyanis a hiszti után, nem ment a játék tovább, csak az "ölébe-ölébe-ölébe" hangzott tőle, el kellett jönnünk.
10:45-kor jöttünk el, jókedvűen, amikor a többiek mentek ebédhez készülődni.
Holnap (pénteken) szünet, mert továbbképzés.
Hétfőn 8:30-kor kezdjük az újabb napot. Ekkor (és még néhány napig) még a mai reakció várható. De ezen át kell menni! Ő nehezen szokik be, karakteres kis személyisége (mostanában nagyon akaratos is) többek között ezt is eredményezi nekünk. Meglátjuk...
Természetesen ezekben a nehéz napokban is kapom a hideget-meleget barátoktól, kollégáktól, ismerősöktől. Pl.:
"Nekünk nem sikerült, taknya-nyála egybefolyt úgy üvöltött napokig. Ekkor mondtam az asszonynak itthon maradsz. Majd én többet dolgozom".
"Úgy beszokik majd, hogy haza sem akar menni!"
"Én nem adnám bölcsibe, történjék bármi!"
"Előbb-utóbb meg kell tanulnia a társas közösség szabályait."
Ilyen és ehhez hasonló finomságok, mint a áhított várandósság elérése előtt, a terhesség alatt, a szülés után, MINDIG! Mert az ember ilyen...
Megtudtam, ma, hogy az 1-es csoportban (mellettünk) hányós-hasmenős vírus tombol, így sok a beteg gyerek. Ezúton is köszönöm neked BETTUS, hogy megismertetted velünk a ProGastro KID probiotikumot, amit kezdéstől használunk sikerrel elkerülvén az ilyen betegségeket. A kis vitamin rágótabletta is nagyon bejön Pankának! Nem tudok elég hálás lenni ezekért a tanácsaidért. Puszi!!!
Minden gyerek más, de szerintem Panka jól veszi az akadályt. Endrével meg tüneményesek együtt :))
VálaszTörlésA jótanácsokat engedd el a füled mellett (ez is olyan, mint a lombikos, meg örökbefogadós "jótanácsok") A döntés joga és felelőssége a tiétek. Nálatok jobban senki sem akar jót Pankának és senki sem tartja jobban szem előtt az érdekeit, ez az egy biztos :)
Kell a közösség, sok olyasmit megtanulnak, amit otthon nem lehet. Sajnos persze a betegeskedés együtt jár a közösséggel, de ez így lesz később is, iskolában, munkahelyen is...nem lehet inkubátorban élni.