1. nap a bölcsödében

fura érzések tömkelege... leginkább így jellemezném.
Zaklatott vagyok és kétségbeesett.
Ma volt az első beszoktatós napunk. Mindhárman együtt mentünk, hogy Apa is tudja a történéseket (hisz Ő többet fog járni érte).
Kevés várakozással indul, a bölcsődevezetőnél papírok kitöltése, aláírása stb. (Étkezési díj: 532.- Ft/nap, gondozási díj: 0.- Ft/nap, jövedelem alapján)
Utána elkerestük a 2. számú csoportot. Átöltözünk, kiválasztottuk a jelét: ZÁSZLÓ.

Majd a csoportban, a gyerekekkel folytattuk, játszottunk. A terem 2 részre van osztva, mint megtudtam azért, mert sokszor előfordul, hogy a 20 gyerek (leginkább a téli, rossz időkben, mikor nincs levegőzés az udvaron) 3 m2-re zsúfolja össze magát. Ennek megelőzése érdekében a csoport 2 részre osztható, melyet egy óriási ajtó választ el egymástól, ezt néha becsukják. Mindkét szobában ugyanazok a játékok vannak, de természetesen a Pankának a másik szobában tetszett meg ez-az. Kicsit hisztizett értük, de megszokja majd, hogy Ő a "saját" szobájában, a "saját" játékaival játszon, mondták a gondozónők. Ilyen gumi lovacska tetszett neki nagyon, ezen sokat lovagolt:

Amikor más ült fel rá, rögtön meg is jegyezte a Kis Drágám (többször is): "Nem a Pankáé!" :)

Indulás előtt nem tízóraiztunk (8 óra még korán volt hozzá), így ellően éhes volt már. Sajnos elég soványka volt nekik a tízórai, tea (igény szerinti mennyiség). Pankának nem igazán ízlett az új íz, főleg cukorral (mi a nélkül fogyasztjuk), még a saját üvegjéből sem. Éhen maradt.
Ezután a jó időre való tekintettel kimentek a levegőre, a teraszra. Felújítás volt a bölcsödében (külső szigetelés + ablakcsere), így a fű kikopott. 3 hete lett elvetve újra (itt tárolták a felújításhoz szükséges anyagokat), így most még nem elég erős és még nincs levágva, sáros is a föld. Nem lehet rajta játszani. Az én gyermekemet természetesen vonzotta az ott álló csúszda, homokozó, fából épült vár. Nem engedtük oda, e miatti nem tetszését ki is nyilvánította (erős hiszti formájában). Nehéz volt a teraszra koordinálni, erős akaratú... igazából ebből adódott a legtöbb "probléma". Így kb. 1,5 órát töltöttünk a kertben, utána indultunk hazafelé...
Holnap újabb nap velem. Reménykedni tudok csak, hogy megszokja majd és netán szeretni is fog járni ... egyszer...

Fotók a vasárnap délutáni sétánkról. Útba ejtettük a kedvenc kis robogóját, melyre felülhetett.
EZ NAGY BOLDOGSÁG mindig! :)))