Karácsony 2009

December 24.

Első karácsonyi ajándékom a Bettusól:



Szépen, boldogságban, békességben telt a szentesténk. Szépen feldíszítettük a fenyőfánkat (ezüstfenyő - gyökeres- mert e nélkül nem ünnep az ünnep számunkra), majd átadtunk egymásnak az ajándékokat. Boldogok voltuk, élveztük egymás társaságát és hogy vagyunk egymásnak.
Meg akartuk örökíteni e boldog pillanatokat, de szomorúan tapasztaltuk, hogy a fényképezőgépünk (2 éves) töltéskor hibát jelez, és nem lehet bekapcsolni. Így nem tudtunk képeket készíteni.
Felhívtuk telefonon családtagjainkat (szüleinket, testvéreinek), majd élveztük a karácsony szépségét, meghittségét.

December 25.

Kétszeres ünnep volt számunkra a 25-e, egyrészt mert a Csaba nem ment dolgozni (több éve nem volt már ilyen karácsonyunk), másrészt mert karácsony volt.
Mivel tegnap igen jelentős mennyiségű ételt készítettem, így ma nem kellett a konyhába töltenem a délelőtt nagyrészét. Sajnos egész nap esett az eső, így az összes hó elolvadt, pedig pár nappal ezelőtt még reménykedünk a fehér karácsonyba, de ez már teljesen eloszlott.
Ebéd után kimerészkedünk sétálni, megdöbbenésünkre senkivel nem találkoztunk. :))))
Kicsit el is kezdett újra esni, de Csaba "unszolására" folytattuk utunkat, melynek hatására a 60 perc sétából 45 percet szakadó esőbe tettünk meg (természetesen esernyő nélkül), még jó, hogy nem volt hideg, így nem fáztunk meg "csak" bőrig áztunk. Mindennél jobban értékeltük a forró fürdőt hazaértünkkor.
(Próbálom, mindent megteszek azért, hogy a Csabának emlékezetesség és szeretetben gazdaggá varázsoljam ezeket a napokat, mert gyermekkorában nem volt benne része. Ezért is alakult ki az benne sajnos - próbálok változtatni rajta - hogy nem vágyik a családjával tölteni ezeket a napokat. Mert számára nem sokat jelentettek régen e napok.
Nagyon-nagyon örültem, amikor elmondta, milyen sokat jelentek neki és nem tudná nélkülem elképzelni az életét. Úgy érzem, csak sikerült akkor amire vágytam, boldoggá tennem a karácsonyát!!!)

December 26-27.

Reggel (Csaba elment dolgozni) hazautaztam szüleimhez, nővéremhez és nagyimhoz. Nem volt otthon addig ajándékbontás míg haza nem értem. Tényleg ünnep volt, ugyanis anya lejött elém a buszmegállóba, nagyon jól esett.
Sajnos a Letti (keresztlányom) sem tudott velünk lenni, mert "apás hétvége"-re esett sor éppen. Sírva ugyan, de elment (sírt mert nem találkozhatott velem, 10 éves a drága). Megviselt engem is, de erőt vettem magamon és nem mutattam fájdalmamat, belegondolván, Nővérkém mennyire szenvedhet ebben a helyzetben, pillanatban...

E két nap nagy részét a Nővéremmel, családjával és Nagyimmal töltöttem.
Minden csodás volt, természetesen nem maradhatott ki a beszélgetéseinkből a házasság, lakásvásárlás, gyerek téma....
Őszintén szólva (Nővérem is beismerte) a végére már kicsit kiborultam, és kezdem visszatérni régi, rossz önmagamhoz (amit kikezeltem ugyebár), de nem hagytam elhatalmasodni magam felett. Rég volt ilyen alkalom, hogy ennyit időt tölthettem velük, rengeteget beszélgettünk és természetesen társasjátékoztunk is a gyerekekkel.
Az ebédek is nagy családi körben zajlottak, melyet együtt főztünk meg. Csak a Letti és a Csaba hiányzott nagyon az asztal körül.....