Aggódás

Az elmúlt napokban nagyon "elszóltam" magam.
Ujjongva meséltem, hogy Emmácska milyen jól van (hisz közel 1 éve nem volt már beteg). Így ennek tudatában sokként ért, hogy újra Pestre kerültek az Üllői útra, a klinikára. Ismét belázasodott és a máj értékek az "egekbe szöktek". :((( Nagyon aggódtunk, lelkiismeret furdalás gyötört, amiért "elszóltam" magam...
Minden alkalommal felháborít az egészségügyi ellátás. A vidéki kórház említésre sem méltó (pedig Megyei!!! - Szfváron), hozzá sem mertek nyúlni a kicsihez: "Várunk reggelig aztán majd meglátjuk..." hajtogatták, 39 fokos láz és fájdalom mellett. Így nem volt kérdés, újra irány Pest, ahol műtötték pár hónaposan. Itt azonnal infúziót kapott, gyulladáscsökkentőt és a megfelelő antibiotikumot. Másnapra jobban is lett, lement a láza.Másnap már az étvágya is megjött és ivott elég folyadékot, így csak reggel és este járnak infúzióra a kórházba, amúgy a Ronald házban töltik idejük nagy részét (csodálatos hogy van ez a lehetőség a vidékről bekerülő szülőknek).
Vasárnap meglátogattak és elmentünk a Normafához és a Erzsébet kilátóhoz kirándulni. Persze előtte hintázni kellett mert az a minden neki mostanában (a kis kezén látszik még a lekötözött branül is):


Remélhetőleg hét közepe felé hazamehetnek... és otthon folytatódik az antibiotikum kúra (gyógyszeresen), fokozatos csökkentéssel (mint szokott). Természetesen megfelelő mennyiségű probiotikum ellensúlyozásként.