Múlik az idő

Múlik az idő szépen lassan, már 1 hónap is eltelt az esküvőnk óta.
Talán most már elkezd a lelkem, eszem mással is foglalkozni (de nem könnyű, elkészült a 300db fotó, melyet együtt rendezgettünk...).
Bárcsak ne kellene visszarázódni a régi, megszokott szürke hétköznapi életbe!

Hazudnék, ha azt állítanám, hogy azóta nem történt semmi életünkbe, de valahogy most nincs kedvem írni róla. Túl vagyunk a festésen és takarításon (anyósomnál) + kismama látogatáson (ugye már ha ott voltunk, muszáj volt). Persze a "jókívánságok egész hada" sem kerülhetett el minket... (ha eszembe jutnak a "jótanácsok"- idióta kérdések, még a gyomrom is görcsbe rándul tőlük, így inkább hallgattam és hallgatok most is). Túl vagyunk rajta és kész!

Voltunk barátnőméknél Szárligeten (Réka 4 éves, Nimród 2) az elmúlt hétvégén, de nem úgy alakult, ahogy gondoltam volna (feszült a gyereknevelés nehézségei miatt - megértem). Ezt ő is érezte, és a következő SMS-t kaptam tőle:
"Köszi, hogy voltatok, jól esett. Mostanság nem tudok veled olyan jól beszélgetni. Bosszant a babanélküliség és ezen agyalok. Annyi sok dolgon gondolkoztam már hogy miként tudnék segíteni. Ha valami lehetőség van szólj bátran és bocsi hogy mindig ez a témám, bánt hogy még nem sikerült."

Megvolt a Csaba névnapja és az én születésnapom is 16-án. Ünneplés? Hát az elmaradt... reméljük most vasárnap sikerült megünnepelni 1 napos kirándulással (Balatonfüreden, ha az idő engedi).