Miután a vérvétel eredményeim kimutatták, hogy várandós vagyok, így pénteken október 5-én elmentünk a férjemmel UH-ra. 9.15-re kaptunk időpontot. Szakadó esős idő volt, ami a hangulatomhoz, félelmeimhez igazodott. Féltem, mert barnáztam már napok óta. Majd mielőtt a vizsgálatra bementünk volna, elmentem mosdóba és itt már erős vérzést tapasztaltam. Összeomoltam, szótlanul ültem a váróban Csaba mellett. Sírva mondtam el panaszaimat, gondolataimat a UH végző szonográfusnak, Mátyásnak. Aggódva feküdtem fel a vizsgáló asztalra, és állandóan férjem tekintetét keresem. Diagnózis a következő:
"Az uterus fundusaban egy élő 5mm-es embrió látható. Grav.s. 7. Jó szívműködés. A belső méhszáj mögött 10mm-es haematoma látható."
Amikor a szíve lüktetését láttuk a monitoron mindketten sírni kezdtünk, melyet csak fokozni tudott a mellé kihangosított szívhang. Ilyen boldogságot még soha nem éreztünk, ezt bizton állíthatom.
Az UH után a Csaba hazament aludni (éjszakás után volt) én türelemmel vártam a soromat a nőgyógyászomhoz.
Írt fel 3x1 duphastont a barnázásra, hogy segítse a Kicsike beágyazódását! És a héten fekvésre "ítélt", melynek meg is lett az eredménye, hétvégére elmúlt a vérzés és a barnázás.
Így nyugodtan (már amennyire tudunk) várjuk a 2 hét múlva következő ellenörző UH-t!!!!
Nap mint nap eszünkbe jut, hogy hihetetlen ami velünk történik!!!!! A legfélelmetesebb az, hogy a Nővérem az egészet megjósolta előre. Az utóbbi időben boszorkánnyá vált teljes mértékben, minden bejön neki amit mondd és gondol!!!!
Összességében várunk, várakozunk, bizakodunk és beszélgetek a Picurral, hogy velünk maradjon, ha már ez a csoda megtörtént velünk!!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése