CSODA

Pénteken még nem volt biztos, de mára beigazolódott Babaimádó spontán babás lett a sok kudarc és szenvedés után! Ez egy igazi csoda!!!
"Köszi a drukkokat!
HCG: 210" - üzenetet kaptuk TŐLE ma délelőtt. ;-))

Szép emlékként és bíztatásként bemásolom (remélem nem lesz baj belőle) a Babanetről rövid kis "élettörténetét", hogy legyen mi erőt adjon NEKÜNK. Íme az előzmények:

"Szóval 13 éve szeretnék kisbabát. Hosszú volt idáig az út. Orvostól orvosig, kapcsolatból kapcsolatba.
Majd ismét orvostól orvosig. Voltak erős melléfogások is.
Sokminden történt, de igazi előrelépést akkor éreztem, amikor benyitottunk a kaális orvosom ajtaján.
Megkezdődtek a kivizsgálások. Szinte minden jó volt. (Kis LH/FSH probléma). A májammal probléma volt, így alá kellett írnom egy nyilatkozatot, hogy a saját felelősségem, ha a kezelésből probléma lenne.
A Kaáliban került sor az első igazi lépésre: inszemináció.
Az 1.inszemináció méhenkívüli, a 2. biokémiai terhességet eredményezett. petevezetéktől meg kellett válni a méhenkívüli miatt.
Óriási elkeseredést éreztem.
Majd elkezdődtek a lombikos kezelések.
Ezek egy része eredménytelen, másrésze biokémiai.
4 stimuláción és 5 beültetésen vagyunk túl. Endokrinológiai vizsgálat eredménye: IR+PCOS. Erre gyógyszert szedek, diétázom.
TSH magas, gyógyszert szedek rá.
Túl vagyunk genetikai kivizsgáláson, több laparoszkópos diagnosztikai műtéten, hysteroscopián, immunológiai kivizsgáláson, pszichológuson, stb....Már magam sem tudom, min. Sok vitamint, gyógyteát kipróbáltunk.
Nemrég totális kivizsgálás alá vetettük a férjem és az andrológus eléggé elkeserített minket.
Eddig az volt "rendben " vagyunk mindketten, most meg még ez is. Nem túl jó az eredmény, de a Kaális orvosom szerint megpróbálhatjuk amit szeretnénk:az inszeminációt.
Az a gond, már a lombikban sem hiszek. 2 inszeminációból 2-szer voltam terhes (még ha rossz eredménynel is), 5 ET-ből pedig egy igazolt biokémiai volt.
Szóbakerült többször az örökbefogadás is.

Férjem mindig azt mondja, nincs ellene, de várjunk még, mert szerinte lesz nekünk saját.
DE MEDDIG VÁRJUNK?
Megpendítettünk a témát a szülőknél is, mert mégis tudni szerettünk volna, mit szólnak hozzá.
Férjem szüleinek nincs ellene kifogása, de az enyémeknek igen. Anyukám végig sem hallgatott és konkrétan hallani sem akar róla. Azt mondta, nem engedi (mintha tudna tenni ellene.)

Teljesen döntésképtelen vagyok a témában.
Abbahagytam a pszichológusi kezelést is, mertegyszerűen nincs pénzünk már semmire.
Az egész életünk minden pillanata a babáért folytatott küzdelemről szól..."