Kineziológus 2.

Elérkezett a 2. alkalom napja. Az az izgatottságot, mint első alkalommal, már nem éreztem, de a kíváncsiság ezúttal is bujkált bennem.
Nővérkém, Barátnők és Babanetes lányok (kik olvassátok) miattatok írom le élményeimet, tapasztalataimat, hátha valamely sorokban magatokra ismertek és bármely módon segítséget nyújtanak (ha apró módon is) boldogságotok, célotok elérésében.
Visszatérve a kineziológia 2. alkalmához, először a "házifeladatom" átbeszélésével kezdtünk.
1.) Mely dolgok okoznak örömet?
Az feladat megoldása közben (mikor elgondolkoztam e kérésen), rájöttem sok kis apró dolog örömet okoz: közös programok Csabával (és egyéb ;-) ); olvasás; zenehallgatás; Nagyimmal és Nővéremmel kapcsolatom; Keresztlányom, Letti őszinte szeretete és kedvessége; munkahelyi sikerek stb. A listámon szerepelt "másoknak örömet okozni", melyből oda jutottunk ki, amit eddig is tudtam (sajnos, őszintén szólva), hogy én nem szeretek ajándékot kapni (nem örülök neki igazán). Amiből azt a következtetést lehet levonni, hogy "egy önző dög vagyok", mert másoktól megfosztom az örömet (amit ők éreznének mert megajándékoznak engem)...
Ettől teljesen ledöbbentem, erről az oldalról soha nem néztem a dolgok állását (1. lecke).
2.) Mi az, ami viszi az energiát?
Itt pár nem mindennapi próbláma került a listámra (így ezekkel nem igazán foglalkoztunk), kivéve egyett: "szüleim romló kapcsolatát látni, átélni"
Megtudtam, hogy ez sem egyedi probléma (sok helyen előfordul). Amire felhívta a Mónika a figyelmemet ezzel kapcsolatban:
- az Ő életük, nekik kell foglalkozni vele, problémáikat megoldani (én nem tehetem helyettük)
- nem szólhatok bele az Ő életükbe (nem utasíthatom Őket a jövőjükkel kapcsolatban)
- el kell fogadnom, hogy már "külön család" vagyunk, megvan a saját életünk nekünk is és nekik is
- Ő választották ez a életet magunknak (melyen soha nem késő változtatni)
- Nem kell elvárásaiknak 100%-ig megfelelni (korlátokat okozhat lelkünkben a megfelelési kényszer).
Mindezek után elkeztük újra a vizsgálódást. Kimutatásra került, hogy 4 éves koromban valamilyen nagy trauma ért. Sajnos nem tudtunk rájönni (én sem emlékeztem e korból) mi lehetett, de oldást kértünk rá tudatalattinktól.
Fény derült arra, hogy a nőiességem elismerésével, elfogadásával is problémák vannak (igaz).
Mindez újra gyermekkoromra vezethető vissza, apura. Fiúsan neveltek, ennek a mai napig szenvedem a követezményeit.
Ezt a témakört keztük el jobban körüljárni.
Ehhez kapcsolódik házifeladatom is.
1.) Miért jó nőnek lenni?
2.) Milyen nő szeretnék lenni? (Mit szeretnél elérni?)
Sajnos a testem elfogadása körül is adódtak problémák (zavarbaejtő kérdésekből erre is fény derült, irultam-pirultam is ekkor). Melyek nagy gátokat okozhatnak a fejemben és ezáltal a testemben is!!! Ezeket is orvosolnunk kell.
Tehát összességében van munkánk bőven! Ki kell alakítani az ÚJ személyiségemet, elfogadtatni önmagamat és megszeretni.

Érdekes és tanulságos kis rajzot kaptam búcsúzóul:

Férfias Nőies Férfias Nőies
férfi férfi nő nő

EGYENSÚLY
Mérleg -> I---------------------I-------------------------I

Férfi és Nő között mindig egyensúly van.
Tehát ha a Nő férfias, akkor a mellette lévő férfi nőiessé válik az egyensúly fenntartása végett (mint a mi esetünkben). Viszont ha a nő elindul a nőiesedés útján, akkor a férfi férfiassá válik.
Ugye milyen érdekes mindez???
Célunk nőiességem erősítése! Mely következményeként a BABA is hamarosan meg fog érkezni hozzánk!!!