Itt a nap végén a megérdemelt pihenésünket töltöttük, kikacsolódtunk egy sör-üdítő-koktél mellett:
Ilus mama mára túl a harmadik CT-n. Felszívódott az összes vér az agyából. Innentől már nincs az örzőben (nem kellenek már rá gépek), hanem egy "sima" szobába. "Sima" szoba azt jelenti, hogy a 2 nővérből egész nap hozzá sem szólnak, rá sem néznek. Nehéz így. Mivel még nem mozog, nem tud felülni sem stb. Csak fekszik (végtagjait mozgatja). Lassan elkezdik a rehabilitációt, gyógytornát. Ami hihetetlen nagy fájdalommal fog járni. Ehhez (orvosok is mondták neki tegnap végre) nagyon nagy erő, kitartás és akarta kell (utóbbiból néha nagyon kevés van). Nincs megnyugvásunk. Nem tudjuk mi lesz a továbbiakban. Ha felépül (szerencsére nem bénult le egyik oldala sem), milyen mértékben? Mennyi idő alatt (hónapokban nézve, tudjuk)? Vagy feladja a küzdelmet, gyógyulni akarást? (sajnos minap erre többször tett megjegyzést, ami nem jó hozzáállás)
Mivel ennyire nem törődnek vele az osztályon (hiába minden pénz), várja a gyermekeit nap mint nap. Szeretné, ha egész napokat ott töltenének vele. De ez a mai világban, ilyen munkakörülmények mellett, lehetetlen kivitelezni. Mi jövő hétvégén megyünk látogatóba pár napra. Reménykedünk, mást nem tehetünk...
Sajnálom Ilus mamát és a körülményeket, sajnos tényleg igaz, beteg (és magatehetetlen) ne legyen az ember..Bízom benne, hogy ha érzi a javulást (szerintem ez is nagyon nagy dolog és előrelépés, hogy felszívódott a vér és már nem szorul a gépek támogatására), akkor az életkedve is visszatér.
VálaszTörlés