Tegnap este hazafelé azon gondolkoztam, hogy ez a kiállítás mennyivel más mint amiben régen részünk volt. Össze sem lehet hasonlítani! Mára már megszűnt az idegeskedés, gyomorfájdalom, aggódás és az állandó rettegés (volt főnökünktől). A kiállítás most jókedvben, nyugodságban telik. Összességében tehát kifejezhetetlenül jobban zajlik, de nem csak a kiállítás, hanem a mindennapjaink is!!!!! És ez mindent felülmúl!!!!
Most a 3. napon voltak talán eddig a legtöbben. Már volt konkrét érdeklődés bútorokra, berendezésekre (még Mórról is a Fincsi Cukrászdából :-))) ). Minden halad szépen a maga útján.
Volt kolléganőmmel futottam össze (Nikivel) pár percre. Hallgattam a panaszkodását, és láttam rajta az ami sok éven kereszül az én életemet is megkeserítette. Próbálta elhitetni velem az ellenkezőjét, de elárulta magát, hisz megtudtam tőle, hogy Ő most az én helyemen dolgozik!!! Hát ez az amit nem kívánok senkinek, még a legnagyobb ellenségemnek sem!
Ekkor újra rájöttem, milyen szerencsés vagyok, hogy már nem ott dolgozom, és milyen kedves kollégáim, főnökeim vannak!!!
Örökké hálás leszek a Gyuri kollégámnak, hogy "kimentett abból a fertőből"!
Örülök, hogy a harmadik napra már többen voltak a kiállításon, és hogy volt érdemi érdeklődő is.
VálaszTörlés(Volt munkahellyel kapcsolatban: jó, hogy sikerült váltanod, az ember nyuglam mindennél többet ér. Sajnos nekem is volt ilyen tapasztalatom...)