Újév 2. napja + Meglepetés vendég

Az év második napja is meglepetést tartogatott.
Anyuék jöttek újévet köszönteni (és a mamának a telefonért amit vettem), és meglepetésemre nem a Nővérem jött velük (mint ahogy tudtam), hanem Keresztanyám. Hihetetlenül megörültem ennek!!!!! Legalább annyira örültem neki, mintha Nővérkém jött volta. Alig akartam elhinni, mikor megláttam. :))) Még Ő sem járt nálunk soha Pesten, mert Ő is azok közé az emberek közé tartozik, akinek előítéletei vannak Pesttel szemben ("utálok Pestre járni, utálom a sok embert, a nagy forgalmad, bűzt" - mondják sokan, és nem jönnek hozzánk). Nagyon meglepődött mikor meglátta, hova érkezett, "mintha nem is Pesten lennénk!" Csodálkozott. Viccelődtünk, nem is Pest hanem Buda. :)))
Hozott nekem egy finom körtét és egy saját nevelésű virágot. Nagyon kedves volt tőle, egy nyugdíjastól, akinek minden fillért be kell osztania. De a legnagyobb ajándék az volt, hogy meglátogatott!!!!!!
Viszonzásul megkínáltam Őt az újévi korhelylevesemmel, mely nagyon ízlett neki (el is kérte a receptet, nagy megtiszteltetés ez nekem). Persze anyukámat is megetettem mert nem ebédelt ám mielőtt elindultak hozzánk!
Összességébe nagyon boldoggá tettek, hogy eljöttek, meglátogattak.
(Hazafelé elküldtük a fenyőfát - ledíszítettük délelőtt - a Nővéreméknek, mert már eléggé kezdett potyogni, talán még nem lesz késő enyhe időben a kiültetése.)

Más.
Váltottam pár szót telefonon volt kollégámmal (most már családtagként tekintek rá, visszagondolva Őt is köszönhetem az átélt, átszenvedett GG-s 5 évemnek), Lajos bácsival.
Örültünk egymásnak, köcsönösen minden jó kívántunk egymásnak az új esztendőre. Jól vannak szerencsére, nem betegek. Ez különösen nagy öröm, ugyanis neki is él még az édesanyja, aki nagyon idős már, de korához képest fitt :), boldog és egészséges. Úgy gondolok rá mint a nagymamámra. Elárulta, hogy olvassa a blogomat (titkon reméltem, bíztam benne), ami hihetetlen örömmel tölt el (Kérlek, ha ez olvasod, írj le gondolataidat, megjegyzéseidet Lajos bácsi!!! Megtisztelnél vele.).
Persze a volt munkahely is szóba került (de már nem váltott ki belőlem haragot, megvetést... beigazolodott amit a kineziológus mondott, hogy nem érzek semmit, ez jó), volt kollégánk januártól visszamegy dolgozni oda. Ezt gondoltuk mindannyian, nem tudok rá mit mondani, csak azt, hogy meg is érdelmi akkor amit kapni fog ott (persze nem dícséretre, és elismerésre gondolok...)!

Izgatott vagyok 2 hét múlva esküvői ruha kiállításra megyünk Drága Nővérkémmel! Már nagyon várom...

A sok öröm után sajnos bekövetkezett amire nem számítottam. Megjött...
15 nap késés után (pedig már nagyon "szemeztem" a polcon lévő "szerencsehozó terhességi teszttel"). Már nagyon reménykedtünk, bíztunk, hogy ennél csodálatosabb év kezdetünk nem is lehetne stb.
Furcsa, leírhatatlan érzés volt. Igazából dühöt, haragot, elkeseredettséget nem érzetem, csak hatalmas ürességet és csalódottságot.
Minden évben karácsonykor megfogadjuk, hogy a jövő karácsonyt már nem kettesben töltjük, és most túl vagyunk mégegy kettesben töltött ünnepen...
Na de majd idén karácsonykor!!!!! Nem adjuk fel, sikerülnie kell és sikerülni is fog!!!!