Újév 1. napja + Fisiék látogatása nálunk

B.Ú.É.K. minden családtagomnak, barátomnak, ismerősömnek ezzel a kis verssel:

"Álmodtál egy boldog évről, reménykedtél igaz szívből. A remény mára tovaszállt, az álmod is messze jár. De vár az új év ismét téged, reményt hoz és büszkeséget. Vágyat ébreszt, s újra éltet, boldogabbá tehet téged. Életed még meseszép lehet!!!"


Az év első napja látogatással kezdődött. Kivételesen nem mi látogattunk, hanem minket látogattak meg Fisiék. Alig tudtam elhinni, hogy ez valaha valóra válhat.
11 óra után értek ide a 2 kisgyerekkel (Rékával és Nimróddal) és a kiskutyust is magukkal hozták. Úgyhogy volt kivel foglalkozni, játszani, szeretgetni...
Lángost dagasztottam be ebédre (gondolván hús-, és édességmentességre), melynek nagyon nagy sikere volt. A gyerekek nagyon sokat ettek belőle, finom könnyű lett a tésztája. Öröm volt nézni, hogy ekkora sikert aratott (a fiúknak nem is maradt még kóstoló se belőle :)) ).
Fényképek nem készültek, mert ők nem hoztak gépet a miénk pedig rossz még mindig.
Mivel babakocsit sem hoztak, így a kirándulás első része igencsak igénybe vette a két fiatalembert (Csabát és Attillát). Mivel ebéd után indultunk a Fogaskerekűvel a Széchenyi hegyre, a Nimród már ott bealudt, és amíg onnan elsétáltunk a Normafáig, addig fogni lehetett (jó kis edzés volt a srácoknak). :))))
Elég jó idő volt, még a nap is kisütött, de a Normafánál érezhetően hűvösebb volt mint mindig. Ettünk rétest + ittunk forralt bort és forró csokit és indultunk tovább a Gyerekvasúthoz. Nagy rohanás közepedte az erdőben, értük el a vonatot. Rengetegen voltak rajta épp jutott nekünk 2 hely a gyerekekkel. Ekkor már annyira elfáradt és fázott mindenki, hogy örültünk annak a kis helynek és melegnek is. :))))
Hűvösvölgyből haza indultunk. Nem tartott sokáig az út 16.30 körül értünk haza.
Gyerekek nagyon ügyesek voltak végig, nem sírtak, siránkoztak, nyüszögtek (Gyönyörűen, csodálatosan vannak nevelve ez ismét beigazolódott, mely a barátnőm érdeme. Légy büszke magadra Fisi!!!) Élvezték a kirándulást. Bízom abba, hogy a Fisinek is sikerült kicsit kikapcsolódni a hétköznapokból. Így 4 felnőttnek nem volt nagy teher a 2 kicsi gyermek, boldogan sétáltam, játszottam, foglalkoztam velük (ezt láttam a Csaba arcán is).
Meglepetésként megszeretzték nekek a könyvet, melyről már írtam itt is: " A szerelem pszichológiája"-t!!!! Nagyon örültem neki, azonnal vissza is adtam elolvasásra, és köteleztem erre mindkettőjüket.