Gyomortükrözés + temetés

Tegnap szép, ragyogó napsütéses idő volt Szfváron (szabadságon voltam énis, ilyenkor mindig elcsodálkozom, milyen sok ember nem dolgozik). Így a hangulatunk is kicsit jobb lesz. Nagyon izgatottak voltunk a vizsgálat eredménye miatt.
Nővérkém egyik nagyon kedves kolléganője kísért el minket az endoszkopia vizsgálat helyszínére (nem szerettem volna, ha csak miattunk bejön, hisz ma lesz a temetés és a gyerekek sem mentek iskolába, és várni ketten is tudunk).
A tanár úr akihez mentünk volna igazgatói megbeszélésről jött, így át lettünk adva egy másik orvosnak (aki nehezen, de elvállalt a sok betege mellé). Sokat vártunk. Közbe jött egy osztályos megbeszélés is a nővérkéknek, orvosoknak, ugyanis kiderült, hogy a vezetőség meg szeretné szüntetni ezt a részleget (nagy felháborodás izzott a levegőben végig...). Hullámzott a kedélyállapotunk a 4 óra várakozás alatt, hol nevettünk, hol aggódtunk, hol izgatottak voltunk (a vége felé már sokminden megfordult a fejemben, aggódtam, mert ugye a Mami jutott eszembe, neki ennél a vizsgálatnál igazolódott be a gyomorrák), persze nyugalmat sugároztam Csaba felé végig, hogy minden rendben lesz!!!
11 óra után került ránk a sor. Csaba elmondása szerint a nővérke aki végezte a gyomortükrözést, nagyon kedves, "gyengéd" volt, 3x is befújt lidokainnal, így kevésbé volt fájdalmas.
A lényeg: nincs fekély (se gyomor, se nyombél - nem újult ki), "csak" sok a gyomorsav.
Erre írt fel savlekötő gyógyszert, és vettek mintát, hogy van e a gyomorban baktérium (ha igen akkor erre pedig antibiotikum lesz majd 1 hétig).
Nagy megnyugvást töltött el minket, hogy MINDEN RENDBEN van!!!!! Persze meg is tettünk és teszünk ezért a mindennapokban, egészséges életmód és étkezés stb...
A vizsgálat után még a tüdőszűrésre is odaértünk (13-ig volt). Gyorsan végeztünk.

A temetés 15 órakor kezdődött. Rengetegen voltak. Nimród (7 éves) nagyon sírt, Nővérem sem tudta megnyugtatni, a lányokat is megviselte, +fáztak. Talán jobb volt így, hogy hamvasztás volt (Mami így akarta), ebből kifolyólag a gyerekek emlékében a vidám, egészséges Mami marad meg örökre!!! Nem egyházi szertartás volt, hanem a temetkezési iroda búcsúztatta (szép beszédet mondtak-amennyire lehet ebben a helyzetben), tor sem volt utána (fiai így akarták).
Letti (keresztlányom 10éves) mondata viselt meg a legjobban engem, mint ahogy Testvéremet is: "Tudod anya mi életem legszomorúbb élménye? Életem első temetése..."
Mit lehet erre mondani neki ezekre a szavakra, hisz nekünk felnőtteknek is az.
A Nimród viselkedése is megdöbbentett, a mindig erős, vagány belevaló kisfiú, teljesen megtört, sírt és csak annyit mondott Nővéremnek: "Anya, apa nem is sírt."

Hosszú és fárasztó napunk volt, főleg a Csabának éjszakai műszak után, de ezen is túl vagyunk...
Most már csak a jó dolgok következnek, ezeket tápláltam be magamba, magunkba!!!