Kineziológia 4.

Oly sok minden történt a 4. kineziológiai alkalom ideje alatt, azt sem tudom, hogy kezdhetném (ki is fogok felejteni valamit tuti).
Munka után, szokás szerint 17.45-re értem oda nagynehezen.
Boldog voltam, vártam már a találkozást, szerettem volna választ kapni kéréseimre. A beszélgetés elején elmeséltem milyen nagy előre lépésre jutottam a lelki biztonságom elérése érdekében, hogy összeházasodunk, sőt már az időpont is megvan. Továbbá elmeséltem mekkora örömet okozott a menyasszonyi ruha kiválasztása, előkészületek, a sok pozitívum stb.
Kedves volt, sokszor megdicsért a Mónika, hogy ügyesen érvényesítettem az ott tanultakat. Ismét megerősítette azt, amit az előző alkalmak alatt "megtanultam": miszerint én elhatároztam hogy mit szeretném, mi a célom, mindent megtettem ennek megvalósításáért (pl. kiállításra mentem) és a dolgok önmaguktól hozzárendeződtek, minden úgy alakult ahogy szerettem volna. Ezt kell tovább folytatni, célokat kitűzni, igazi konkrét célokat, és elérni azt!!! (pl. gyerek, lakás, gazdagság stb.)
Segítségül 2 könyvet is ajánlott:
- Maximális teljesítmény (számomra)
- A milliomos elme titkai (Csabának)

Ezek után kértem, hogy járjuk körül a IR problémámat. Egy könyvet vett elő, melyben betegségek leírása szerepel a kineziológiai szemléletéből (sajnos az IR maga nem volt benne megtalálható, így maradunk a cukorbetegségnél) - megdöbbentő, nagyon igaz volt (lányok, leírom, hátha valakinek hasznára lesz. Íme:
- cukorbetegség: "a diabétesz, cukorbetegség a hasnyálmirigy elégtelen inzulintermelését jelenti, amely arra utal, hogy a hasnyálmirigy nem képes a vér cukorszintjét kordában tartani. Ekkor túl sok cukor lesz a vérben, és a vér nem képes megfelelően felhasználni a véráramba felgyülemlett cukrot. Ennek a túlzott cukorfelhalmozódásnak a következményeképpen a vizeletnek is magas lesz a cukortartalma.
Mivel a cukor a szeretetet, a gyengédséget és a gondoskodást jelképezi, a cukorbetegség belső szomorúsághoz hasonló érzésekről árulkodik. Ez a biztos a szeretet hiányát, vagy szerelmi bánatot jelezhet, mivel előző sérüléseim miatt szükségem van arra, hogy irányítsam környezetemet, a körülöttem élő embereket. Ha cukorbeteg vagyok, akkor általában több, egymást követő bánatot, csalódást élek meg, vagy tudat alatti szomorúsággal átitatott, gyengédség nélküli, elfojtott érzelmeket. A gyengédséget, örömet folyamatos fájdalom váltotta fel. Ilyenkor kompenzációképpen cukrot, vagy annak bármely formáját (tészták, kenyér, édesség) kezdem el fogyasztani. Ezt a konfliktust érzelmi, társadalmi, anyagi téren is megsínylem. MInden lehetséges eszközzel megpróbálom ezt kompenzálni, ellensúlyozni. Sok területen korlátozom magam. Keserűvé válok magam is, ezért úgy találom, hogy az életem túl keserű, és ezt cukorral próbálom kompenzálni. Mivel nehezen fogadom el a szeretetet, túlterheltnek, egy irányíthatatlan helyzet foglyaként érzem magam, úgy érzem, megfulladok. Ezt a túltelítődést a vizeletembe választom ki. Tehát nagy szeretet, érzelem, gyengédségigényem van, azonban nem vagyok képes reagálni vagy cselekedni abban a pillanatban, amikor szeretetet kaphatnék. Nehezen fogadom el mások szeretetét, és az élet, örömtelen számomra. Nehezen engedem el magam, és nehéz kifejeznem a valódi szeretetet. Elvárásaim néha túl nagyok (azt szeretném, ha mások valósítanák meg vágyaimat) és ezek az elvárások frusztátrációt, dühöt, és magamba fordulást okoznak bennem. Nagy ellenállást érzek egy olyan eseménnyel kapcsolatban, amelyet el szeretnék kerülni, azonban úgy érzem, hogy ez nem lehetséges. Ez lehet egy válás, elválás, egy költözés, egy vizsga stb. Ehhez az ellenálláshoz még egyfajta undor, megvetés, elutasítás érzései is társulhatnak. Ilyen esetben a vér cukorszintje túl magas lesz (hiperglikémia). Arra van szükségem, hogy mostantól kezembe vegyem saját életemet, és hogy megváltoztassam az életem helyzeteit, úgy, hogy megpróbálom minden dologban a szeretetet és az örömet meglátni. A diabétesz és az alacsony vércukorszint egyaránt örömhiányról tanuskodik, és arra utal, hogy képes vagyok-e szeretetet magam és mások felé kifejezni.
A terhességi cukorbetegség esetében (ami ált. a terhesség második felében szokott megjelenni) ugyanazokat a kérdéseket kell feltennem magamnak mint a cukorbetegeknek. Lehetséges, hogy mély szomorúságot, undort, ellenszenvet, ellenállást érzek. A terhességem aktiválhatja bennem azokat a többé- kevésbé tudatos emlékeket, amelyeket gyermekkoromban éltem át, és ami most bennem cukorbetegséget okoz. Ha a szülés után helyreáll a vércukorszint, akkor az azt jelenti, hogy ezek az érzések eltűntek és hogy jelentőségük csökkent, amely a vércukorszintem helyrerázódásához vezet.
Rengeteg szeretet vesz körül. Tisztában vagyok mindazzal a szeretettel, amit az emberek irántam éreznek? Az emberek szeretnek engem, és ez mostantól észre kell vennem. Elfogadom a múltat olyannak amilyen volt. Akkor jöhetnek létre a csodák, ha kinyitom a szívemet!!!!!"

Tovább taglaltuk az én közvetlen környezetemben lévő szeretet adok-kapok fennállását.
Megdöbbentő volt, mutattam neki a Nellinél (kozmetikusomnál) kihúzott kártyáim eredményét, így elkezdtük taglalni a születést és a bűntudat témakörét (amit kihúztam).
Bűntudatom van, amiatt hogy nem segítek eleget a szüleimnek a fizikai munkában. Egy nagyon jó példát mondott rá Mónika: alap helyzet ugye, hogy SEGÍTS szüleidnek, ezzel szemben én NEM SEGÍTEK, tehát ellentmondás van a kettő között, ezt bűntudattal kompenzálom. Tehát 2 megoldás van megváltoztatom az alaphelyzetet, NEM SEGÍTEK szüleimnek (erős fizikai munkáról van szó - szőlőművelés), ezáltal betartom azt és nem lesz bűntudatom, vagy segítek, de ez nem megoldás. Ők tudnának változtatni rajta, ha akarnának (eladhatnák a szőlőt), de nem akarnak, ők (szüleim) így akarják leélni életüket, ezt el kell fogadnom.
Mónika megfogalmazta szépen ismét: "Gondolj abba bele, hogy te szeretnéd ha a gyermeked irányítaná az életedet?" Ugye ez is milyen elgondolkodtató és igaz???
A vizsgálat során azis kiderült, hogy bűntudatom van azért mert nem fiúnak születtem (nem azért van bűntudatom mert lány vagyok), félelmetes, ismét a megfelelési kényszerem igazolódott be (második gyerekként szüleim fiúnak vártak, neveltek sokáig). Előjöttek a régi emlékek, miszerint sokszor 15 évvel ezelőtt a fejükhöz vágtam (szüleimnek), hogy bárcsak fiúnak születtem volna, sokkal könnyebb lenne minden. Így ennek az oldására "újra meg kellett születnem". Ezt egy érdekes, de annál megdöbbentőbb, megviselőbb gyakorlattal tettük meg (nagyon érzelemdús volt). Homlokomra és tarkómra tette kezét, és a következőket kellett elképzelnem, átélnem újra: tükörrel szemben állok, édesanyám hasában vagyok, hogy érzem magam (persze szűkösen, magányosan éreztem magam, mintha csak lebegnék a levegőben, nem éreztem magam az édesanyám testében), induljak el kifelé, keressek fényt (nem találtam sokáig, féltem, hogy nem várnak kint), ekkor kedves szavaival megnyugtatott, hogy várnak odakint anyukám, apukám, nővérem és Csaba és nagyon szeretnek (nagyon megviselt, ekkor már potyogtak a könnyeim, bevallom), sokára és nagyon nehezem "születtem meg újra". De mikor megszülettem ott álltak és éreztem szeretetüket, de legfőképp a magamét, amikor is azt mondtam "az újra megszületett" Katának, hogy nálam jobban soha nem fog szeretni és félteni, becsülni mint én.... Megrázó volt, átélni mindezt. De a legjobban reagáltam le a dolgokat, megszerettem Önmagamat, és ezáltal mások is szeretni fognak!!! És a szeretet adok-kapok egyensúly helyreáll, a IR probléma megoldódik.

Megtudtam azt is ez alkalommal, hogy apu azért italozik, mert menekül valami elől, és ha berúg akkor "lebeg" (mint a drogosok és a cigarettások esetében), és nem érez semmit. Hiába gyűlölök, haragszom rá ilyenkor, Őt abban a pillanatban nem érdekli (vagy csak rövid időre). El kell fogadnom, hogy Ő így szeretné leélni az életét, nem tudok rajta változtatni!!!

Mire a kezelés végére értünk, pikk-pakk eltelt a 2 óra, holt fáradt lettem.

Szeretném a Nővéremet is elvinni egyszer hozzá, rábeszélem, próbáljuk meg megoldani, nagy segítség lenne számára is. (Puszi neked nem segítene???)