Tegnap, munka után, napsütéses tavaszi nap beköszöntével, találkoztunk Barátnőmmel a Margit-szigeten. Örömmel vártam a találkozást már rég beszélgettünk, hiányzott társasága.
Kihasználtuk a jóidőt rengeteget sétáltunk. Eközben mindenféléről beszélgettünk.
Én nehezem nyíltam meg előtte (az elmúlt események miatt - gondolom), de amíg én szótlanul hallgattam az elején, Ő legalább elmesélhette a vele történteket. 1 hete diagnosztizált 9mm-es pajzsm. cisztáját pránanadi-val kezeli e héten minden nap, utána pedig heti 1x. A következő UH-ra szeretné, ha eltűnne onnan, vagy csökkenne a mérete.
A tónál több téma is felmerült közöttünk, de a legmeglepőbb az volt amikor megjegyezte: "Te nagyon negatív vagy most!" Eleinte azonnal tiltakoztam, hogy nem igaz, de aztán szépen lassan beismertem, hogy igaz nem vagyok jól. Lelkileg. :((( /Nővérem is mondogatta a hetekben - de nem akartam neki sem elhinni/
Mostanában ismét nem szívesen látok kismamákat, boldog babakocsit tologató anyukákat... stb
Nem szivesen válaszok azokra a kérdésekre, hogy mikor lesz már gyerek vagy mikor mentek további vizsgálatokra vagy mikor mentek inszemre, lombikra stb.
Természetesen Barátnőmnek sem könnyű mostanában 2 gyermek után munkát találni a mai világban, vidékről Pestre járni majd dolgozni (esetleg), ház eladás - majd vétel, gyerekek felnevelése épségben (egészségben) és a ciszta...
Szóval jut neki is bőven gond, probléma. "Létrehozott" magának, mint ahogy énis. Én nem akartam terhelni gondjaimmal, de elkerülhetetlenné vált.
Elmesélt számomra egy történetet:
Családjukban az egyik házaspár, akiknek "mindenük" megvolt már - lakás, "nyugati" autó, karrier - megszületett áhított gyermekük. Mivel megengedhették anyagilag a várandósság ideje alatt minden vizsgálatot elvégeztettek magánkórházakba. Minden rendben találtak. Majd miután megszületett a Pici (anyja előtt órákig titkolták szülés után) életmentő szívműtétet kellett végrehajtani rajta (örökletes szívbetegséggel született ugyanis), amit még több műtét fog követni. A rendellenességet már az UH kimutatta volna és eldönthették volna, hogy így is szeretnének e életet adni gyermeküknek és felnevelni - ha túléli.
Pert indítottak a kórház ellen...
Mindezt azért mesélte el nekem, hogy gondolkozzak el azon, hogy melyik jobb, amit Ők élnek most vagy amit MI.
Elláttuk egymás sok jó tanáccsal, hogy kellene a másiknak a dolgokhoz állnia. A vicces végeredmény is megszületett: "agymosás" kell mindkettőnknek :)))
De mivel ez kivitelezhetetlen, így marad a odafigyelés és a VÁRAKOZÁS,változás és a pozitív gondolkodás. Legalábbis azt hiszem...
Ha tudod, hol lehet ilyen agymosást kérni, én is elmennék, rám férne.
VálaszTörlésEz a beteg-gyermek történet borzasztó, és nagyon nehéz lehet a szülőnek egyrészt látni, hogy a gyermeke nem egészséges, és adott pillanatban nem tud tenni ellene semmit sem, másrészt azzal a tudattal élni, hogy bármikor történhet nagy baj...ugyanakkor van esély a gyógyulásra. És ez jó. És talán így sokkal inkább figyelnek a gyerekre, mint ha egészséges lenne, lehet, akkor élnék a rohanó hétköznapokat, és nem jutna ennyi gondoskodás, odafigyelés, mint most. Talán.
De ettől függetlenül embert és kapcsolatot próbáló helyzet az is. Reméljük és kívánjuk nekik a legjobbakat. És magunknak is.