Most, hogy hétvégén otthon voltunk, már sokkal nyugodtabb vagyok. Apukám gyógyulgat, szép a sebe, már a kötést is levehettük (már napról napra több időt tölt sétával, kevésbé zsibbad el a lába, dereka).
Nekünk köszönhetően nyugodtabban lábadozik is már, hogy Csabával ketten lemetszettük a szőlőt, gyümölcsfákat 2 nap alatt. Évekkel ezelőtt már megfogadtam, hogy nem csinálok többé ilyen fizikai "nőiességellenes" munkát, de most muszáj volt. Most otthon voltunk 3 napot, jó idő volt, és igazából, csak a kezem fáradt el, nehezet nem emeltem és persze Cs. is segített, kényeztetett, támogatott közben.
Tudtam, hogy amíg ez nem lesz kész, addig nem gyógyul, pihen nyugodtan.
Most már rend van a hegybe és ezáltal a lelkében is! (remélem...) Milyen furcsa ez?! Neki ez mindennél fontosabb, nem gondoltam volna ezelőtt 20 évvel, hogy papa után apu is ilyen lesz, ennyire fogja szeretni a bort, művelni a szőlőt... Lehet, hogy a mi generációnkra is ez vár???
Szép idő volt ezen a pár napon, jó volt a szabadban tölteni (mégha munkával is), kikapcsolódni.
Megterveztük az áprilisi programjainkat is: elutazunk anyósomhoz április közepén néhány napra kertet elveteményezni és egyéb munkálatokat elvégezni amit egyedül lévén már nem tud megcsinálni, majd húsvét hétfőn megünnepeljük az egész családdal a nagyink 85. születésnapját!
És a hab a tortán a Tűű kontrollom lesz ápr. 28-án. :))))
Mostanra kezd lelkem, testem megnyugodni. Csak ismételni tudom önmagam, jó túl lenni a nehéz vizsgálatokon, műtéten és élvezni a hétköznapokat, hétvégéket (most már napsütésesen) Csabával együtt!!!!
Örülök, hogy kicsit megnyugodtál és szerintem a napsütés is jót tett testednek és lelkednek egyaránt.
VálaszTörlésApukádnak további gyors gyógyulást kívánok!
Tőled pedig várok egy postacímet, de nagyon :)