Apukám

vagy Én vagy mindketten nagyon sokat változtunk az utóbbi időben. Ezzel nap mint nap szembesülök. Nagyban hozzájárul, hogy a műtéte sikerült és "új" ember lett. "Új" ember, fájdalmak, szomorúság nélkül! Más lett az élethez való viszonya, szemlélete. Olyan mintha a "keserűségét" is kivágta volna az orvos belőle és helyére vidámságot, világ felfedezésének vágyát töltött volna... sok-sok szeretettel fűszerezve. /A 3 hetes hévizi kezelés után most friss, kipihent, "bejáródott a gerince" és segítség nélkül, lehajolva fel tudja venni a zokniját :). Kontrollra holnap. /
Közelebb került hozzánk, gyerekeihez. Az idősödő korral sokat változik az ember, ez tény, már látom. De nem is reméltem azt, hogy valaha érezni fogom, hogy szeret (nem volt soha a szavak, érzelmek embere). Most érzem. Érzem, hogy bármit megtenne azért hogy boldogok legyünk!!!
Mivel anyut az utóbbi időben sok stressz, nehézség érte, így neki nem de apunak elmeséltem a történteket, tudja, hogy mit élünk át...

"Úgy érzem elmennék templomba vasárnaponta, hátha segít a Sziviéknek!" - mondta Nővéremnek velünk kapcsolatban.

Soha-soha nem gondoltam volna, még álmomban sem, hogy ilyen CSODÁLATOS ember válik belőle idős korára. Teljes mása Kalincsák papának, édesapjának. Ő volt ilyen, pityergett örömében-bánatában egyaránt...

.

Telnek a napok

múlt héten Tűű dokinál kontrollon. Szintén nagyon bizakodó volt, mint elmondta most teljesedik csak ki igazán a gyógyszer+diéta, tehát a kezelés hatása.
A 2 terhesség létrejötte azt is bizonyítja, hogy a sárgatest és a többi hormon termelődésem jelentősen javult/"peteérést mutat", így valószínű, hogy progeszteron hiány miatt szakad meg spontán ez a terhesség. Ezért írt fel utrogestan tablettát (napi 3x1), amit alkalmaznom kell a következő várandósság kezdetekor (amit + a tesztem).
L-thyroxin + "eufrász" + D vitamin továbbra is alkalmazandó + diéta (édesség kerülése :(, amit az utóbbi napokban nem mondhattam el magamról), mozgás. "Nagyon jó eséllyel indulunk neki a következő kívánt terhesség sikerének" - elmondása szerint. Úgy legyen. Jókedvűen, pozitív hozzáállással jöttem el a rendelőből, önbizalommal töltődve...

Épp kaptam fotókat az U.bátyám kislányáról, aki egyrészt gyönyörű, másrészt viszont szívet facsaró számomra...


Úgy éreztem, hogy olyan erős vagyok mint még soha, de ezek a képek elbizonytalanítottak. Összeszorult a szívem, amikor megláttam őket. Mikor lesz nekünk gyermekünk? Mikor érdemeljük meg Gyermekünket, meddig kell még érte küzdenünk? Mikor választ minket valaki szüleiül?
Annyira hittem (szívem mélyén), hogy ez a karácsony (ünnep) más lesz...
Idő kell, sok idő, hogy újra lelkileg jobban, összeszedettebb legyek.
A vizsgálatokat és a jövőbeli terveket még nem beszéltük meg a férjemmel, nem tudom Ő mit szeretne most továbbiakban. Csak annyit, Ő kezd már megnyugodni-jobban lenni, melyhez jelentősen hozzájárult, hogy nem kellett kórházi beavatkozás...
Még a magam érzései is rejtélyesek...

....

UH és vizsgálat után

Tegnap már nagyon ideges voltam, így produkáltam is egy herpeszt az orrom alá... :(
Nem sokat aludtam éjjel... féltem.
Az UH-n már nem volt látható bármi is. "Spontán vetélés, így műszeres beavatkozás nem szükséges", állapította meg a szonográfus.
A doktor úr a vizsgálatot is elvégezte, rendellenesség nincs, így ő sem lát okot műtétre. Írt fel méhösszehúzó cseppeket, amely segít a teljes kiürülésben is.
Majd vigasztalni próbált (látva az 1 évvel ezelőtt történteket is), hogy 2 ilyen történés még nem a világvége, nem kell kétségbe esni.
Mindenképpen javasol mihamarabbi pm + cukor-inzulin kontrollt, 2 hét múlva HCG vérvételt (visszacsökkent e 5 alá), következő mensi után UH.
Jövő év elején pedig el lehet kezdeni vizsgálatokat végzeni...
(szerencse a szerencsétlenségben, hogy legalább kórházba nem kell menni)

Csak ültem a váróban a 2 vizsgálat között és bőgtem volna... , ha megtehettem volna (nyeltem könnyeim). De tartanom kellett magam, így nem viselkedhetem 32 évesen ott.
Szívem szorult össze, mert rajtam kívül mindenki mosolyogva jött ki a párjával/férjével (az UH-ról a képeket nézegetve) ölelgették/csókolgatták egymást.

... hát ez a legújabb akadály előttem/mögöttem, amin túl kell lenni, továbblépni és a mának élni!

Az elmúlt hetek eseményeiről

Ha valamihez hasonlítani lehetne lelkem-szívem állapotát:


...de kezdem a legelején.
Kontroll vérvétel eredményeim:
2011.10. 03. 0,20 (épp az alsó határ, gyógyszeradagon nem változtattam)
2011.11.05. 1,82!!!

Ezen már gondolkodni kezdtem, vajon mitől ugrott meg íly ennyire az érték...
Teltek múltak a napok. 11.08-i "menetrendszerű" menstruációm késett. Jelét sem éreztem magamon (igaz az intim torna óta nincsenek görcseim). Bátortalanul, de Csaba bíztatására tesztet csináltam és pozitív lett (halványan ugyan, de pozitív). Néhány nap múlva ismét pozitív, majd ismét, de ekkor már egyre erősebb jelzéssekkel.
Nem nagyon mertünk hinni szemünknek, örülni meg pláne, de titkon mindketten boldogok voltunk. Csaba szemében rég láttam ilyen csillogást, örömet, mosolyt... Itt volt az ideje, hogy bejelentkezzek nőgyógyászhoz 11.29-re, akkor már túl a 6. héten, gondolván minden rendben lesz és dobogó kis szivecskét láthatok majd (eszembe sem jutottak az 1 évvel ezelőtt történtek).
Előtte még megejtettem egy kontroll vvételt:
TSH 0,60
hCG 365

De a vérvétel napján 11.24-én, menstruációs görcsök jelentkeztek hajnalban. Azt hittem álmodom, nem történhet meg újra az 1 évvel ezelőttiek, - hessegettem el gondolataimat - nyugtattam magam.
És megtörtént. (Ugyanúgy 6 hetes kor betöltésével.) Menstruálok...
De akkor miért történt mindez? Mi történhetett odabenn? Beágyazódással van gond? Esetleg hormonális probléma?
Annyira vigyáztunk magamra, pihentem, nem stresszeltem... nem cipekedtem (megelőzvén mindent bajt). Erre soha senki nem fog tudni választ adni, még az orvosok sem szerintem. :(
Vajon miért állított ismét egy ilyen akadályt elém, elénk a jó Isten?????
(férjem egész éjszaka nem aludt - velem ellentétben, én napközben bőgtem ki magam - azon töprengvén, mi lehetett a baj okozója...) Mindez a nevemnapján! Ez már sok"k".

Összetörtünk...17 nap reménység, álmodozás...

Holnap, 29-én elmegyek orvoshoz, csak hogy tudjam mi játszódik bennem...

(Nehéz beszélni, szavakat találni...)

Érdekes

az élet, mindig váratlan "meglepetéseket" állít mielénk, emberek elé.
Unokahúgom hívott tegnap délután, épp hazafelé tartottam BKV-val. Sms-t írtam, hogy visszahívom, ha hazaérek (nem szeretek útközben telefonálni, amikor akaratlanul is mindenki hallja). Persze ráért. Majd útközben gondolkoztam el azon, lehet baj van, azért hívott. Gyorsan elhessegettem magamtól a rossz gondolatokat...
Hazaérvén, a meleg radiátor mellé kuporodva, visszahívtam.
Jól sejtettem baj van. Emmácska belázasodott (pocakfájásra panaszkodott - 3 éves) és újra kijött rajta az epeúti gyulladás. Bizonyos májfunkcós értékek nagyon magasra emelkedtek. Azonnal jöttek Pestre (ahol műtötték is születése után nemsokkal), és ugyanaz a diagnózis. Rejtély hogy hol kaphatott el bacilust. Az utóbbi időben nem nagyon jártak sehova (még az óvodát is eltolták 1 évvel, megelőzés végett), hisz hamarosan 1-2 héten belül születik a kisöccse (Ábel).
Így nagy pocakkal, idegeskedve jöttek Pestre, kapott infúziót ami hamarabb enyhíti fájdalmait, lázát és védi a májat. És kezdődik újra a kúra...
Hazafelé a nőgyógyász is kevésbé megnyugtató híreket mondott nekik, 2 ujjnyira nyitva a méhszája (külső és belső is egyaránt). Remélik hogy legalább még 1 hétig bennmarad a Pici (dec.5-re van kiírva), legalább míg Emmácska jól nem lesz.

Most kaptam egy megnyugtató sms-t tőlük: jól telt az éjszakájuk, lement a láza.

Kívánom nekik a gyors felépülést és az élet minden örömét, boldogságát!!!

A héten

várom a leletemet postán. Akkor már tudom "diagnosztizálni" magam, ahogy szokták az emberek általában... :)
December 1-jén kontroll Tűű dokihoz. Ismét elrohant több mint 3 hónap az előző konzultációtól.

Más. Többszöri olvasáson vagyok túl A tudatalatti tízparancsolata c. (Balogh Béla) könyvön. Nagyon magával ragadott... minden alkalommal. Sikerült letölteni is a benne említett CD mp3 változatát a telefonomra, így már naponta 2x (reggel reggeli közben és este) hallgatom. Megnyugtató és használ, úgy érzem. Használ, mert úgy akarom, úgy gondolom.
Az Istentiszteletet, vasárnap reggel, Tisztelendő Asszony tartotta. Szépen prédikált, érthetően. Az orgonaszó még mindig magával ragadó. Alig néhány korombeli fiatal van csak a jelenlévők között. Véleményem szerint el kell jutni az embernek erre a pontra, amikor a hit, az istenünk (mert mindenkinek van) és ezáltal a magunk szeretete, a megértés lép az elsőbb helyekre "lényegtelen" dolgokkal szemben (ami néha a legfontosabbnak látunk).
Hangsúlyozom, én most úgy érzem erre van szükségem. A hitem, lelkem, életem erősítésére.
Régen más volt a helyzet, de a mai világban nincs igazán olyan hely, közösség ahova szívesen járnék el... mindenki számító és önző. Itt megnyugvásra találok. Nem beszélgetek ugyan még senkivel, de a jó tanács, bölcsesség hallgatása. Én sem gondoltam volna SOHA, mikor annak idején az esküvőnk szervezésekor a Tisztelendő Asszony (aki vidéken összeadott minket), említette hogy jó tenne nekem is (mint mindenkinek) bármely " közösség", hogy igaza lesz, és valóra is válik. Úgy gondolom, változunk a kor előre haladtával.

Apu ma feküdt be 3 hétre Hévízre utókezelésre. Remélem használni fognak neki a kezelések és még ennél is jobban, könnyebben fog járni. Te Ő elmondása alapján, már semmifajta fájdalma, zsibbadása nincs, ez változatlanul jó :)))

Életjel

Elsőként szeretném megemlékezni, elhunyt szeretteinkről.
Nyugodjanak békében! Gyertyát gyújtottunk itthon értük, és szívből emlékeztünk...

Jól vagyok, de mostanában valahogy nem "kenyerem" az írás. Kifogytam a szavakból.
A Nővéremmel töltött 1 nap (inkább 24 óra, így többnek tűnik) csodálatos volt. Izgatottan vártuk a találkozást, melyet élménybeszámolók, tanácsok sora követett. :)
Az koncerten jót szórakoztunk. Még a mai napig, korosztályok széles köre megtalálható a koncertjükön, a 6 évesből a 60 évesig. A Pataki hangja pedig utánozhatatlan!!! Imádtam hallgatni.
Vajon anyu hasában szerettem meg ennyire? ;))