2011. december 5., hétfő

Telnek a napok

múlt héten Tűű dokinál kontrollon. Szintén nagyon bizakodó volt, mint elmondta most teljesedik csak ki igazán a gyógyszer+diéta, tehát a kezelés hatása.
A 2 terhesség létrejötte azt is bizonyítja, hogy a sárgatest és a többi hormon termelődésem jelentősen javult/"peteérést mutat", így valószínű, hogy progeszteron hiány miatt szakad meg spontán ez a terhesség. Ezért írt fel utrogestan tablettát (napi 3x1), amit alkalmaznom kell a következő várandósság kezdetekor (amit + a tesztem).
L-thyroxin + "eufrász" + D vitamin továbbra is alkalmazandó + diéta (édesség kerülése :(, amit az utóbbi napokban nem mondhattam el magamról), mozgás. "Nagyon jó eséllyel indulunk neki a következő kívánt terhesség sikerének" - elmondása szerint. Úgy legyen. Jókedvűen, pozitív hozzáállással jöttem el a rendelőből, önbizalommal töltődve...

Épp kaptam fotókat az U.bátyám kislányáról, aki egyrészt gyönyörű, másrészt viszont szívet facsaró számomra...


Úgy éreztem, hogy olyan erős vagyok mint még soha, de ezek a képek elbizonytalanítottak. Összeszorult a szívem, amikor megláttam őket. Mikor lesz nekünk gyermekünk? Mikor érdemeljük meg Gyermekünket, meddig kell még érte küzdenünk? Mikor választ minket valaki szüleiül?
Annyira hittem (szívem mélyén), hogy ez a karácsony (ünnep) más lesz...
Idő kell, sok idő, hogy újra lelkileg jobban, összeszedettebb legyek.
A vizsgálatokat és a jövőbeli terveket még nem beszéltük meg a férjemmel, nem tudom Ő mit szeretne most továbbiakban. Csak annyit, Ő kezd már megnyugodni-jobban lenni, melyhez jelentősen hozzájárult, hogy nem kellett kórházi beavatkozás...
Még a magam érzései is rejtélyesek...

....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése