Apukám

vagy Én vagy mindketten nagyon sokat változtunk az utóbbi időben. Ezzel nap mint nap szembesülök. Nagyban hozzájárul, hogy a műtéte sikerült és "új" ember lett. "Új" ember, fájdalmak, szomorúság nélkül! Más lett az élethez való viszonya, szemlélete. Olyan mintha a "keserűségét" is kivágta volna az orvos belőle és helyére vidámságot, világ felfedezésének vágyát töltött volna... sok-sok szeretettel fűszerezve. /A 3 hetes hévizi kezelés után most friss, kipihent, "bejáródott a gerince" és segítség nélkül, lehajolva fel tudja venni a zokniját :). Kontrollra holnap. /
Közelebb került hozzánk, gyerekeihez. Az idősödő korral sokat változik az ember, ez tény, már látom. De nem is reméltem azt, hogy valaha érezni fogom, hogy szeret (nem volt soha a szavak, érzelmek embere). Most érzem. Érzem, hogy bármit megtenne azért hogy boldogok legyünk!!!
Mivel anyut az utóbbi időben sok stressz, nehézség érte, így neki nem de apunak elmeséltem a történteket, tudja, hogy mit élünk át...

"Úgy érzem elmennék templomba vasárnaponta, hátha segít a Sziviéknek!" - mondta Nővéremnek velünk kapcsolatban.

Soha-soha nem gondoltam volna, még álmomban sem, hogy ilyen CSODÁLATOS ember válik belőle idős korára. Teljes mása Kalincsák papának, édesapjának. Ő volt ilyen, pityergett örömében-bánatában egyaránt...

.