Érdekes

az élet, mindig váratlan "meglepetéseket" állít mielénk, emberek elé.
Unokahúgom hívott tegnap délután, épp hazafelé tartottam BKV-val. Sms-t írtam, hogy visszahívom, ha hazaérek (nem szeretek útközben telefonálni, amikor akaratlanul is mindenki hallja). Persze ráért. Majd útközben gondolkoztam el azon, lehet baj van, azért hívott. Gyorsan elhessegettem magamtól a rossz gondolatokat...
Hazaérvén, a meleg radiátor mellé kuporodva, visszahívtam.
Jól sejtettem baj van. Emmácska belázasodott (pocakfájásra panaszkodott - 3 éves) és újra kijött rajta az epeúti gyulladás. Bizonyos májfunkcós értékek nagyon magasra emelkedtek. Azonnal jöttek Pestre (ahol műtötték is születése után nemsokkal), és ugyanaz a diagnózis. Rejtély hogy hol kaphatott el bacilust. Az utóbbi időben nem nagyon jártak sehova (még az óvodát is eltolták 1 évvel, megelőzés végett), hisz hamarosan 1-2 héten belül születik a kisöccse (Ábel).
Így nagy pocakkal, idegeskedve jöttek Pestre, kapott infúziót ami hamarabb enyhíti fájdalmait, lázát és védi a májat. És kezdődik újra a kúra...
Hazafelé a nőgyógyász is kevésbé megnyugtató híreket mondott nekik, 2 ujjnyira nyitva a méhszája (külső és belső is egyaránt). Remélik hogy legalább még 1 hétig bennmarad a Pici (dec.5-re van kiírva), legalább míg Emmácska jól nem lesz.

Most kaptam egy megnyugtató sms-t tőlük: jól telt az éjszakájuk, lement a láza.

Kívánom nekik a gyors felépülést és az élet minden örömét, boldogságát!!!