A kezelés menete 3 részből állt:
1. Oldás,
2. Elengedés,
3. Erősítés.
1. Első lépésként felmérte érzelmi, lelki állapotomat, mely során fény derült szomorúságom okára, félelmemre és egyéb aggodalmamra. Ezt követően oldást végzett masszírozással és energia átadással, melyekhez a színeket is segítségül vette.
Ezután jött a legmegrázóbb rész, meditációs gyakorlat formájában (mely az elvesztett magzatom elengedéséről szólt).
2. Kényelmes fotelba ültem, és elkezdődött a meditáció:
Lépcsőházba képzeltem magam. Kerestem egy ajtót, ahonnan felfelé és lefelé is lépcsők vezettek. Elindultam a lefelé vezető úton (szépen, lassan...). Elérkeztem a -1 szintre, beléptem a folyosóra, ajtók nyíltak, ahol a barátaim laknak, akik szeretnek. Velük nincs dolgom.
Mentem tovább lefelé. -2 szinten, a férfiak voltak akikkel valaha kapcsolatom volt (szerelmek, szeretők). Velük sincs dolgom.
Tovább mentem lefelé. -3 szintre értem. Itt is folyosó van ajtókkal, ahol a Testvérem van és a Gyermekem. A gyermekem ajtaja nyitva van, megkerestem az ajtót. Beléptem rajta. Napsárga színű szoba volt, fehér kisággyal, melyben aludt gyermekem. Kisfiú. Odaléptem az ágyához, karomba vettem, majd a közelében lévő fotelba ültünk. Ekkor a következő szavakat intéztem hozzá: "Köszönöm, hogy ilyen sok örömet, boldogságot hoztál éltünkbe. Soha nem voltunk még apukáddal ilyen boldogok, ilyen csillogás a szemében még nem láttam életében. Örülünk, hogy minket választottál és hogy megismerhettünk téged. A szíved dobogásának hangja volt a legszebb ajándék eddigi életünkben." (potyogó könnyekkel folytattam a beszédemet, melyet már a Mónika mondott, hogy mondanom kell)
"Köszönöm, hogy minket választottál szüleidül. Köszönöm, hogy anyává tettél, mégha csak kis időre is és megtapasztalhattam eme csodálatos érzést. Köszönöm, hogy "utat csináltál", felkészítettél a testvérkéd fogadására. Elengedlek, mert neked most menned kell, oda ahonnan érkeztél."
Majd ezután kerestem egy ajtót, melynek lépcsői egy homokos tengerpartra vezettek. Ez a lelkem tengerpartja volt. Naplemente volt, a homok melegen sütötte talpamat. Megkerestem a csónakot, mely a partot mosta. Beletettem a kisfiamat, búcsúzásként a következő szavakat intéztem hozzá: " Vigyázz magadra drága kisfiam, küldd a testvérkédet hozzánk!"
Fájó szívvel, talán egyfajta megkönnyebbülést érezve, toltam el a parttól a fény felé, oda ahonnan jött újra azzá vált...
3. Erősítéskor a következő mondatokat kellett ismételnem, és megerősíteni magamban:
"Ki tudom hordani végig a terhességet!" majd "Képes vagyok felnevelni biztonságban gyermekemet!"
Kimerülten, de jó érzéssel, kedvvel ért véget a terápia. Úgy érzem (és ez a legfontosabb), hogy sikerült Őt elengednem, minden fájdalmammal együtt.
A továbbiakban a következőkről beszélgettünk ezek kapcsán, mely nagyon érdekesnek, igaznak bizonyult számomra.
A fájdalomnak (legyen bármilyen pl. lelki, anyagi, egészségügyi, munkával kapcsolatos) 5 szakasza van:
1. tényközlés, felismerés
2. szabadkozás
3. tagadás
4. düh
5. szomorúság
Ezek a szakaszok egyéntől függően váltakozhatnak, felcserélődhetnek, ismétlődhetnek is akár. De ami lényeg, hogy időben nem tarthatnak évekig, mert az már betegséggé tornyosul. A "legegészségesebb" időszak kb. 3-4-5 hónap időtartam.
Esetemben tehát, ha ezek a fájdalom szakaszok ismétlődnek még, akkor az baj, hisz alig 4 hete történt a baba elvesztése. Ha szomorúság, ha sírás tör rám, akkor engedni kell és nem elfojtani...
Nagyon jó és szemléletes példát is mondott a probléma megoldásra a Mónika.
Rajzzal szemléltethető igazán:
Ha probléma van előtted, amit túl közelről szemlélsz, akkor a megoldást nem látod tőle, ugyanis a látószöged nem alkalmas rá. Csak ha távolabb mész, és megpróbálod kívülről szemlélni a probléma forrását, mert akkor a megoldás is láthatóvá válik.Összességében nagyon jó, hasznos volt a nála eltöltött 2 óra. "Megállapodtunk", hogy az elkövetkezendő hónapokban (amíg kettesben vagyunk...) csak egymásnak szentelünk minden időt a Csabával, boldogságban, szeretetben. Élvezzük a nyugalmat, egymás társaságát és minden ami jólesik. :))) Hisz a nyugalom és szerelem most a legnagyobb, legerősebb köztünk!!!
