Izgatottan vártam a késő délutáni találkozást baránőmmel, Fisivel.
A Nyugatinál futottunk össze, mert küldetésünk volt, játék szintetizátort venni ajándékba. Kevés hely van csak ahol kapható, végül a WestEnd-be kaptunk potom 5.500.- forintért (aminek még örülhettünk is, mert Újpesten ugyanez 9.000.- volt).
Sajnos neki ez a hely van a legközelebb az otthonához, így mindig ide kényszerülünk, ami mindig nagyon nagy sokk hatással van mindkettőnkre. Ő ugye vidéken lakik (gyesen van már lassan 4 éve), én sem járok a belvárosba, teljesen elszoktunk ettől a látványtól és az ott "előforduló" emberektől. Menekültünk is gyorsan az aluljáróból amint tudtunk.
Persze ha már ott jártunk, beugrottunk a Perity Cukrászdába süteményért, vittem a Csabának 4 szeletet a kedvencéből, a rumos csokisból. :-))) (büszke vagyok magamra, megálltam, hogy én nem ettem belőle!!)
Mivel Ő időhöz volt kötve (20 órára haza kellett érnie vacsira, fürdetésre), így kevés idő jutott igazán jó beszélgetésre.
Szóba került a család, szülők, régi gyerekkori élmények (melyek nyomot hagytak bennünk) és persze az élet nehéz oldala is. A mindennapi spórolás, nehézségek. Szomorú, de arra kényszerül a mai világban az ember, hogy az akciós, leárazott termékeket keresse, mert szűkös a "pénztárca". Inkább megvonják Ők is maguktól a gyümölcsöket és egyéb mindennapi élelmiszereket, hogy a gyerekeknek jusson. Hová vezet ez a világ???? Elgondolkodtató és elszomorító is egyben...
Érdekesség az volt is, hogy mostanában Őt is (mint engem is) a szeretet foglalkoztatja igazán!!! Meséltem neki a könyvről amit olvastam, ajánlottam neki is segítségként a gondolatai rendezéséhez.
Nagyon kedves meglepetés ajándékot kaptam tőle:
"Suttogó titkai I." c. könyvet,
+ "szerencsehozó" terhességi tesztet (Ő vette a 2. terhessége kimutatásakor)!
Bízik abban, hogy nálam is kipróbálásra kerül a sor lejáratáig (2010. 11 hó).
Miután elbúcsúztunk egymástól, smsben meg is beszéltünk, hogy ez a találkozó ismétlésre szorul!!! Így igaz.
"Álmodtam egy világot magamnak, itt állok a kapuja előtt..." Teljesült az álmunk: kislányunk megérkezett hozzánk!
2009. november 6., péntek
2009. november 5., csütörtök
Kineziológia
Ma végre rászántam magam és felhívtam a Raniko által ajánlott kineziológust, és egyeztettem egy időpontot hozzá:
2009.11.12. 17.45
XI. kerület, Viola u. 9-11. (Lottózó mellett ;-))) )
Alkalmanként 7.000.- Ft
Kedvesnek tűnt a telefonba (Mónikának hívják). Nagyon-nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi fog kiderülni a gyerekkorommal és minden mással - lelkemmel - kapcsolatban...
Húúúú, de izgatott vagyok!!!!!!
2009.11.12. 17.45
XI. kerület, Viola u. 9-11. (Lottózó mellett ;-))) )
Alkalmanként 7.000.- Ft
Kedvesnek tűnt a telefonba (Mónikának hívják). Nagyon-nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi fog kiderülni a gyerekkorommal és minden mással - lelkemmel - kapcsolatban...
Húúúú, de izgatott vagyok!!!!!!
Jó hír
Egész nap esik az eső, ami a kedvemre is rányomja a bélyegét.
A nap fénypontja, a Bettus levele, melyet könnyes szemmel olvasta, hogy végre a kis Emmácskának az egészségével minden rendben van gyógyszerek nélkül:
"Erről jut eszembe, hogy mennyire lebecsülöm néha Emma eszét!!! Bársonyoson egyszer említettem csak neki, hogy Ribizlinek hívják Andrásék kutyáját. Hintáztunk néhány nappal ezelőtt és meséltem neki, hogy ribizlit fogunk ültetni, hogy szemezgethessen róla néhány év múlva....erre elkezdett "ugatni". Ennyire megmaradt benne, hogy a ribizli az a bársonyosi kutya neve. Mindig emlegetem neki, ha megyünk ki, hogy jól fel kell öltözni, mert fúj a szél. Bevált ez a módszer, mert így hagyja, hogy felöltöztessem. Míg én ráadom a ruhákat addig Ő utánozza a szelet a szájával és fújja a nyálát. A minap a TV-ben látott egy zászlót amit lobogtatott a szél, Emma elkezdett nagyokat fújni. Csak tudnám, hogy honnan tudta, hogy azt a zászlót a szél lengeti. Örök rejtély marad!!! Na, de nem untatlak tovább. Gondoltam megosztok néhány szösszenetet Emma mostani ténykedéséből. Szóval egy a lényeg...lekopogom, már nem szedjük a gyógyszert és mégis kitűnően van!!! Ja, és inni is iszik már. Beszereztünk egy műanyag csacsis poharat...ez a kedvenc állata. Ennek a hangját tanulta meg legelőször utánozni. Ebből a pohárból még a víz is ízlik neki :o))) Végre iszik!!! "
A nap fénypontja, a Bettus levele, melyet könnyes szemmel olvasta, hogy végre a kis Emmácskának az egészségével minden rendben van gyógyszerek nélkül:
"Erről jut eszembe, hogy mennyire lebecsülöm néha Emma eszét!!! Bársonyoson egyszer említettem csak neki, hogy Ribizlinek hívják Andrásék kutyáját. Hintáztunk néhány nappal ezelőtt és meséltem neki, hogy ribizlit fogunk ültetni, hogy szemezgethessen róla néhány év múlva....erre elkezdett "ugatni". Ennyire megmaradt benne, hogy a ribizli az a bársonyosi kutya neve. Mindig emlegetem neki, ha megyünk ki, hogy jól fel kell öltözni, mert fúj a szél. Bevált ez a módszer, mert így hagyja, hogy felöltöztessem. Míg én ráadom a ruhákat addig Ő utánozza a szelet a szájával és fújja a nyálát. A minap a TV-ben látott egy zászlót amit lobogtatott a szél, Emma elkezdett nagyokat fújni. Csak tudnám, hogy honnan tudta, hogy azt a zászlót a szél lengeti. Örök rejtély marad!!! Na, de nem untatlak tovább. Gondoltam megosztok néhány szösszenetet Emma mostani ténykedéséből. Szóval egy a lényeg...lekopogom, már nem szedjük a gyógyszert és mégis kitűnően van!!! Ja, és inni is iszik már. Beszereztünk egy műanyag csacsis poharat...ez a kedvenc állata. Ennek a hangját tanulta meg legelőször utánozni. Ebből a pohárból még a víz is ízlik neki :o))) Végre iszik!!! "
2009. november 3., kedd
Gyuri bácsi gyógymód
Arra gondoltam, hogy az IR-re megpróbálom a bükki füvesember (Gyuri bácsi ) diabetess teáját. Szerencsére megkérdeztem a lányokat a babaneten, Amina jótanáccsal látott el (Ő már utánajárt náluk, hogy erre a betegségre mi a megfelelő):
"I. Inzulinrezisztencia
Inzulinrezisztenciánál ne kezdje el inni a Diabess teát. Helyette az inzulinháztartás karbantartására igyon meg egy-két csésze erdei szederlevél teát minden nap éhgyomorra. "
A héten befejezzük a Babaváró csomag utolsó részét, hagyok egy kis szünetet és akkor elkezdem ezt a gyógymódot is.
"I. Inzulinrezisztencia
Inzulinrezisztenciánál ne kezdje el inni a Diabess teát. Helyette az inzulinháztartás karbantartására igyon meg egy-két csésze erdei szederlevél teát minden nap éhgyomorra. "
A héten befejezzük a Babaváró csomag utolsó részét, hagyok egy kis szünetet és akkor elkezdem ezt a gyógymódot is.
2009. november 2., hétfő
Tünet
Arra lettem figyelmes a napokban, hogy pattanásosodik a homlokom és a nyakam.
Nem tudom mire vélni igazán, Csaba szerint az új gyógyszer (én kételkedem ebben), szerintem viszont a sok stressz ami az utóbbi időben ért. Remélem múlni fog, úgy nézek ki ismét mint egy tinédzser. :-((
Nővérem tanácsára, most már igazán meg kellene találnom azt a szatyrot, ami "önbizalommal" van tele, és kiüríthetném, betankolhatnék magamnak belőle! Nagyon üresnek érzem a "szeretettankomat" mostanában, ez kétségtelen....
A Amina (babanetről) remélem ebben a protokollban sikerrel jár, és minden szerencsésen fog alakulni! Nagyon-nagyon drukkolok neki!!! Sokat gondolok rá, és követem a vele történteket intenzíven.
Ma este kicsit hűvösebb volt már, de a futást nem hagytam ki. Jól felöltöztem sálat is tettem a nyakamba, nem fáztam.
Nem tudom mire vélni igazán, Csaba szerint az új gyógyszer (én kételkedem ebben), szerintem viszont a sok stressz ami az utóbbi időben ért. Remélem múlni fog, úgy nézek ki ismét mint egy tinédzser. :-((
Nővérem tanácsára, most már igazán meg kellene találnom azt a szatyrot, ami "önbizalommal" van tele, és kiüríthetném, betankolhatnék magamnak belőle! Nagyon üresnek érzem a "szeretettankomat" mostanában, ez kétségtelen....
A Amina (babanetről) remélem ebben a protokollban sikerrel jár, és minden szerencsésen fog alakulni! Nagyon-nagyon drukkolok neki!!! Sokat gondolok rá, és követem a vele történteket intenzíven.
Ma este kicsit hűvösebb volt már, de a futást nem hagytam ki. Jól felöltöztem sálat is tettem a nyakamba, nem fáztam.
Vasárnapi pihenő
Miután végigaludtam az éjszakát és meglehetősen kipihentnek éreztem magam elkezdtem a szokásos vasárnapi főzőcskémet.
A menü, amit összeállítottam:
- frankfurti leves
- rakott cukkini
- cukkinifasírt
- túrós pogácsa.
Finomra sikerült minden, még dicséretet is kaptam érte a Csabától (nekem is nagyon ízlett).
Délután, legkedvesebb kollégám, áthozta a SONY tv-t amit kaptam tőle (kifizetni nem engedte, így almát és pálinkát adtam neki cserébe). Igaz nem LCD tv, de jó nagy sík képernyős, melynek anyukámék örülni fognak, mert az övék már nem húzza sokáig.
A délután többi részét pihenéssel töltöttük a jó meleg szobában. Csak ne repült volna el az idő olyan gyorsan!!! Sokat beszélgettünk Csabával és nem gondoltam volna, hogy ennyire megegyezik a gondolatunk, hogy:
- amit elértünk, azt csak magunknak köszönhetünk,
- senki másra nagyon nem számíthatunk csak EGYMÁSRA,
- "kiközösítettek" vagyunk mindkét családból,
- sok érdeklődést nem mutat senki betegségünk, egészségünk iránt (kivéve NŐVÉREM és Nagyim).
Annyira más neveltetést kaptak szüleink (érzelemmenteset), melyet ugyanúgy adtak tovább nekünk, hogy most ennyi idő után érzem csak mindannak hiányát.
Megígértem, hogy az én gyermekeim soha de soha nem fogják érzeni ez az űrt, amit én érzek és rengeteg szeretetet kapnak majd tőlem (minden formában ami csak létezik).
Hát ilyeneken és ehhez hasonló dolgokon töröm a kis koponyámat, amikor a munkám engedi (és néha annak rovására is...).
Nagyon nehéz dolgok ezek, és kimondva még szívszaggatóak!!!
A menü, amit összeállítottam:
- frankfurti leves
- rakott cukkini
- cukkinifasírt
- túrós pogácsa.
Finomra sikerült minden, még dicséretet is kaptam érte a Csabától (nekem is nagyon ízlett).
Délután, legkedvesebb kollégám, áthozta a SONY tv-t amit kaptam tőle (kifizetni nem engedte, így almát és pálinkát adtam neki cserébe). Igaz nem LCD tv, de jó nagy sík képernyős, melynek anyukámék örülni fognak, mert az övék már nem húzza sokáig.
A délután többi részét pihenéssel töltöttük a jó meleg szobában. Csak ne repült volna el az idő olyan gyorsan!!! Sokat beszélgettünk Csabával és nem gondoltam volna, hogy ennyire megegyezik a gondolatunk, hogy:
- amit elértünk, azt csak magunknak köszönhetünk,
- senki másra nagyon nem számíthatunk csak EGYMÁSRA,
- "kiközösítettek" vagyunk mindkét családból,
- sok érdeklődést nem mutat senki betegségünk, egészségünk iránt (kivéve NŐVÉREM és Nagyim).
Annyira más neveltetést kaptak szüleink (érzelemmenteset), melyet ugyanúgy adtak tovább nekünk, hogy most ennyi idő után érzem csak mindannak hiányát.
Megígértem, hogy az én gyermekeim soha de soha nem fogják érzeni ez az űrt, amit én érzek és rengeteg szeretetet kapnak majd tőlem (minden formában ami csak létezik).
Hát ilyeneken és ehhez hasonló dolgokon töröm a kis koponyámat, amikor a munkám engedi (és néha annak rovására is...).
Nagyon nehéz dolgok ezek, és kimondva még szívszaggatóak!!!
Szombati munka
Reggel korán keltem, mint hétköznapokon. Nem tudtam aludni. Elég hűvös, hideg reggelre ébredtünk. Jó melegen fel is öltöztem, mert kerékpárral mentem be dolgozni. 8 órára be is értem, de előtte otthon együtt megreggeliztünk a Csabával.
Sok volt még a munka a gyárban, én vártam a 2 autót Olaszországból, közben előkészítettem egy Magyar Építős árajánlatot kollégámnak. Vártam - várakoztam.
Többször beszéltem a Tóth-tal telefonon, miközben az áru felrakodását felügyeltem (kisebb műhelyi segítséggel fűszerezve). Mikor a 2. kiszállítás is elindult és már nem volt mit intéznem, elindultam haza délután 15-kor.
Nagyon-nagyon elfáradtam mire hazaértem , és ennyire még soha életemben nem izzadtam le (pedig nem ma kezdtem a kerékpározást, mozgást), szinte csavarni lehetett 3 réteg ruhából a vizet... érdekes.
Hazaérésem után egy 1. autó 16 órakor érkezett meg a 2. pedig 17 órakor. Sikerült telefonon otthonról eligazítani a kollégáimat, mely árukat kell még a SOTE-ba szállítani. Így végül nap végére 18 órára nyugodtam meg igazán, hogy minden beérkezett és minden rendben kijutott és beszerelésre került.
Csak azt sajnáltam igazán, hogy este egyedül maradtam, mert a Csaba ment dolgozni.
Másnap reggel 1 SMS várt, főnökömtől (Mikitől, akié volt a SOTE projekt kivitelezése) este írta 22 órakor:
"Kész vagyunk! Köszönöm a szép munkát és a jó hozzáállást!"
Mondanom sem kell, hogy jól estek szavai, mert tényleg mindent megtettem az ügy sikerének érdekében!!!!
Sok volt még a munka a gyárban, én vártam a 2 autót Olaszországból, közben előkészítettem egy Magyar Építős árajánlatot kollégámnak. Vártam - várakoztam.
Többször beszéltem a Tóth-tal telefonon, miközben az áru felrakodását felügyeltem (kisebb műhelyi segítséggel fűszerezve). Mikor a 2. kiszállítás is elindult és már nem volt mit intéznem, elindultam haza délután 15-kor.
Nagyon-nagyon elfáradtam mire hazaértem , és ennyire még soha életemben nem izzadtam le (pedig nem ma kezdtem a kerékpározást, mozgást), szinte csavarni lehetett 3 réteg ruhából a vizet... érdekes.
Hazaérésem után egy 1. autó 16 órakor érkezett meg a 2. pedig 17 órakor. Sikerült telefonon otthonról eligazítani a kollégáimat, mely árukat kell még a SOTE-ba szállítani. Így végül nap végére 18 órára nyugodtam meg igazán, hogy minden beérkezett és minden rendben kijutott és beszerelésre került.
Csak azt sajnáltam igazán, hogy este egyedül maradtam, mert a Csaba ment dolgozni.
Másnap reggel 1 SMS várt, főnökömtől (Mikitől, akié volt a SOTE projekt kivitelezése) este írta 22 órakor:
"Kész vagyunk! Köszönöm a szép munkát és a jó hozzáállást!"
Mondanom sem kell, hogy jól estek szavai, mert tényleg mindent megtettem az ügy sikerének érdekében!!!!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)