Tegnapi napunk szerencsésen ért véget.
Hajnalban a Fehérvárra utazásom zökkenőmentesen zajlott oda-vissza. Igaz a szél már akkor nagyon erősen fújt, de a kritikus idő délutánra érkezett el, addigra már újra a fővárosban.
Nővérem vett 9 kémcső vért tőlem. A számítógép írja ki milyen színű és hány darab kémcső szükséges a kért vizsgálatokhoz. Mint utóbb kiderült kellett volna még minimum 5, a gép rosszul mérlegelt (mivel néhány vizsgálatot Pécsre küldenek közüle). Szegény Nővérem miattam stresszelt egész nap, egyrészt oda és haza érkezésem miatt majd a labor telefonhívása miatt. Megnyugtattam, hogy fogok én még menni a közeljövőben nem is egyszer, mert hol van még a vége a vizsgálatoknak... ne aggódjon, hisz én sem teszem. Rég voltam ilyen nyugodt és beletörődött/elfogadott az életemmel, életünkkel. Tesszük amit tennünk kell, szépen egymás után végezzük a vizsgálatokat ha már egyszer ezt az életet választottuk magunknak.

Csabának a szív kontrollon minden rendben. Végeztek rajta egy terheléses (futószalagos) EKG-t, amely esemény nélkül zajlott /olyan kis aranyos volt amikor kijött a vizsgálóból utána, olyan pirospozsgás pofival :)) /. Utána várakoztunk a doktornőre (a professzor konferencián volt akihez bejelentkeztünk), rengetegen voltak (középkorú elhízott férfiak, nők), jórészt katéterezésre vártak. Csak mindig mi vagyunk ott ilyen fiatalon (normál testalkattal/testsúllyal)... hihetetlen ez és elszomorító...
Végül 14 óra után jutott be (12-re mentünk), ahol átnézte a leleteit, kikérdezte állapotáról, hogylétéről. Panaszmentes, kontroll 1 év múlva javasolt - írta a leletre.
Nagyon örülünk!!!!! Nagyon megnyugtató, hogy még hosszú évekig élhetünk együtt boldogan, egészségesen.

Volt is mit ünnepelni este... :))))

...