összeszedve ( és kihasználva, hogy elég sok pénz folyt a céghez a héten, ami ugye öröm a Vezetőség számára) meglátogattam ma a Főnökömet. Röviden, lényegre törően tájékoztattam, hogy a közeljövőben sokat, sokszor fogok hiányozni (vagyis hiányoznék) előre nem behatárolható napokon, idővallumokan. "Természetesen, hisz egy család vagyunk!" - hangzott a válasz. "Ha bármiben segíthetünk orvos, pénz vagy bármi, akkor szólj. Ezekben jók vagyunk." - folytatta. Elhangzott még utána 1-2 túlzó mondat is, amit már nem is hallottam, egyrészt az örömtől, hogy túl vagyok ezen is, másrészt ismerem és tudom hogy most már túloz is kicsit... vagyis konfabulál azaz "mesétsző" (egyfajta kényszer ez nála: állandóan túloz, nagyot mondd, azonnal gondolkodás nélkül mindenre túlozva reagál, kommentál).
Így már nem áll semmi az útjába a kivizsgálások elkezdésének.
Örülök, mert minap épp könnyes szemmel mondtam a férjemnek, hogy oly távolnak érzem a gyermekáldás elérkeztét hozzánk...
Hát most teszek érte ismét, hogy közelebb jöjjön!!!!!!!!!!
Ritka az ilyen főnök! :)
VálaszTörlés