Élem/éljük mindennapjainkat, dolgozunk. Dolgozunk a mindennapi megélhetésért, a jobb és biztos jövőért...
De most kezdem csak megérteni mindazt IGAZÁN, hogy a anyagi jólét, szép lakás/ház, új autó az nem a lelki boldogság. Tudom szükség van bizonyos javakra a boldogsághoz, de vajon hol a határ???
Azért is gondolkoztam el ismét ezeken, mert most tudtam meg, hogy vannak emberek akik azt hiszik hogy a pénz örömet, boldogságot okoz, amivel a szeretet kifejezhető.
Szerdán megyek apummal kontrollra, 2 hónap telt el a műtét óta. Talán jól van (nem sokat beszél, nem volt soha a szavak embere), de nem 100%-os. A lábzsibbadás elmúlt a fájdalommal együtt, viszont (mivel makacs és nem jár el vizitornára - ahol könnyebben tornázhatna - orvos is ajánlotta) az egyik oldala a farában ülés közben is csak egy bizonyos idő után szűnik meg a fájdalom. A lényeg, hogy nem olyan mint kellene, nem jár egyenes derékkal, őszintén úgy jár ahogy műtét előtt, csak most máshol érez fájdalmat.
De nem is ez szerettem volna írni, hanem ami igazán fáj, ami igazán felfoghatatlan számomra. Az, hogy a kontroll után újra (59 évesen) dolgozni (szobafestő) akar. /Örök életét végigdolgozta gyermekei boldogulásáért./ Válaszul a "Miért?" kérdésemre ezt felelte: " Segíteni akarok a Szemkéjéknek (Nővérem), mert nehéz ám felnevelni 3 gyereket!"
Mindez szép és jó, de milyen áron? Hogy újra kialakuljon nála a műtét előtti állapot? Hogy anyu a munka mellett a sok ház és szőlő körüli munkába teljesen "nyomorékká" (csípőprotézise van) váljon? Hogy a fáradtságtól állandóan veszekedjenek? Miért nem tud otthon maradni és a ház körüli munkákba segíteni? Miért kell még ennyi idősen is a pénzt hajszolni???? Hisz szép nyugdíjat kap, amiből ketten nyugodtan eléldegélnének.
Mindhárman, Anya, Nővérem és énis győzködjük az ellenkezőjéről.... és bízunk jó döntésében.
Tudom, hogy "kötelezettséget" érez gyermekei, unokái iránt, de végülis a Nővéremék vállalták a 3 gyerek felnevelését a férjével, és szerencsére nem nélkülöznek semmiben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése