Elmélkedés

Ehhez a poszthoz gondolatban már többször is hozzákezdtem. De az idő hiány, a sok elfoglaltság (vagy ki tudja miért) miatt elmaradt.
Újat nem tudok írni, a régi, megszokott dolgokról pedig most valahogy nincs erőm, kedvem. Jól vagyunk, éldegélünk kettecsként, mondhatom - boldogságban, mert tényleg jól megértjük egymás otthon továbbra is. Csak ez az űr múlna már el, amit ne éreznék nap mint nap. Próbálok minden taktikát "bevetni" ellene, de mind-mind visszatér....

A munkahely lassan már említésre sem méltó, főnökeimről már nem is beszélve...

Így várom a minden hónapba előre megtervezett néhány nap pihenést.
Most hétvégén haza szüleimhez EGYÜTT (3 nap pihi - hétfőn is szabin, autónak új forgalmi kell ), Pünkösdkor anyóslátogató (5 nap pihi). Ezek ugyebár "aktív házimunkával fűszerezett" pihenések.

Július második hétvégén megyünk 3 napra Hévízre, "Wellness"-elni. Ilyen fajta wellness-es, mai világban divatos, pihenésben nem volt részünk, kimarad éltünkből. Igazából nem is vágytunk rá, őszintén mondom. Valahogy nem hozzánk való... (igazából nem tudom az érzést megfogalmazni), de lehet ez majd most megváltozik. Csodálatra méltó Nővéremtől kaptuk!!!
Ehhez hasonló ajándékot még soha nem kaptam életemben, ezzel szeretné, ha megismernénk az a felhőtlen boldogságot, szerelmet, amit Ők éreznek férjével minden tavasszal mikor a 3 gyerek nélkül mennek el 3-4 napra feltöltődni az egész éves hajsza előtt-után. Köszönöm Neked mégegyszer Drága Nővérkém!

Augusztus 20 után pedig a szokásos 2 hét szabadság, belföldi nyaralásunkkal egybekötve.

Összességében nincs semmi baj OTTHON, VELÜNK, de valahogy most olyan "plötty" vagyok. Olyan magányosnak, elhagyatottnak, fáradtnak, reménytelennek érzem magam... de lehet mindez csak a közelgő nőiességemet ünneplő napoknak köszönhető... meglátjuk hamar elmúlik e?!