Korán reggel megvolt a terhelés. Jól viseltem a ivástól, a várakozáson keresztül a vérvételig. Nem voltam egyáltalán rosszul. Hogy ez jót vagy rosszat jelent az 1 hétig titok marad!!! (nem kértem e-mailben az eredményemet). Most volt olyan terhelésem először, hogy a Doki tanácsára bevettem a vizsgálat előtt az "eufrászt".
Mindig megdöbbenek mennyien járnak hasonló problémákkal ott nap mint nap. Most is volt ott (beszélgetésüket hallván tudom) egy 18 éves és egy kb.10 éves kislány. Utóbbit 5x szúrták... kis duci volt, mint a kísérő anyukája. ... hát neki elég korán elkezdődik ez az egész az életében.
Visszatérvén az irodában tudtam meg egy volt kollégámtól/jó barátomtól, hogy nekik sikerült, felesége 11 hetes kismama. Mit éreztem? Vegyes érzelmeket: először örömöt, izgatottságot, majd eszembe jutott (még mindig könnyek között) a mi kis "dobogó szivecskénk", ezután szomorúságot, sajnálatot, majd kis idő múlván talán... reményt!!!
Egy jó tanáccsal azért elátott: "szexelni kell éjjel-nappal orrba szájba". Ki gondolta volna....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése