Húsvéti napok

Gyorsan eltelt a húsvét hétvégéje is (legnagyobb fájdalmam, hogy egyedül mentem Cs. dolgozott).
A haza és a vissza út borzalmas volt, végig állni kényszerültem a buszon, annyian utaztunk embertelen körülmények között. Meg is fogadtam, többé nem utazom ünnepekkor, csak autóval (vagy ha nem áll módomban inkább maradok...).
Szombat a készülődésről szólt. Mivel anyu és nővérem is dolgozott rám maradt a jó időben a lakában a sütés-főzés. :( Mivel már említettem apukám medvehagyma "lázban égett", így minden fogásban megtalálható volt: medvehagyma pogácsa, medvehagyma krémleves, medvehagymás-nyúlhús fasírozott, medvehagymás rántotta....
Persze a sütemények előkészülete is zajlott jócskán: diós zserbó, diós krémes, csokis tetejű isler, nyomós sajtos, kekszes. :)) Na, csak semmi ájuldozás édesítőszerrel készítettük és 2 család számára a fenti mennyiséget (ahol van 3 gyerek). Így már nem is sok ugye??

Húsvét vasárnap délután Nővéremékhez mentünk, nagyon jól szórakoztam a gyerekekkel. Fociztunk, apu áhítattal nézett minket (így műtét után lassan 2 hónappal)! :)))

Húsvét hétfőn volt a Nagyim 85. születésnapi meglepetés ebédje.
Nagy kíváncsisággal töltötte el, hova is visszük... Mikor már megtudta, hogy F.csurgóra (ahol az esküvőnk volt), azon idegeskedett hogy minek jövünk mi ide?
Mikor megérkeztünk már ott várta Őt mindenki: gyerekei, unokái, dédunokái és legjobb barátnője. Ekkor sírta el magát, és tette hozzá a szokásos hozzáfűznivalóját: " Mi a francnak kellett ez... minek költötök rám... " stb.
Én egy kis versikével tettem ünnepélyessé az alkalmat az ebéd megkezdése előtt, sok könnyet kicsalogatván a résztvevőktől:

"85 éves vagy és még mindig a miénk,
Kívánom nékünk, még sokáig tartson meg az ég.
Hálát adok az Istennek, hogy ilyen jól vagy,
Bízom a kegyében, hogy még sokáig jól tart.
Én hiszem, hogy azért rosszak nem lehetünk,
Azért tart meg Téged jó egészségben nekünk.
Szeretünk ugyanúgy, ahogy Te minket,
Jobban félteni és szeretni már nem lehet Téged.
Nagyon jó anya vagy, nagymama és dédi,
Nekünk ez nagy kincs, nagyon jó megélni.
Te vagy a mi kincsünk, vigyázunk reád,
Ahogy Te tetted, most mi tesszük
MAMÁNK."

Nagyon jól sikerült a délután. Sokat beszélgettünk, rég volt az egész család így együtt.

Miután úton voltam hazafelé, állapítottam meg, hogy büszke vagyok magamra. Jól viseltem a 8 hónapos várandós u.bátyám élettársának jelenlétét is. Eleinte kicsit feszengtem (nem néztem rá és a pocakjára - ami hatalmas!!! - így kivitelezhetetlen volt), de összességében nem éreztem semmi fájdalmat, gyűlöletet, irigységet. Sőt az idő előre haladtával már beszélgettünk is. Beismerem, eljátszottam a gondolattal, hogy megsimogatom a pocakját (hangosan emlegette, hogy rugdos, hogy mennyire szereti ez az állapotot, hitelen a család minden nőtagja terhességgel kapcsolatos történetekkel sztorizott stb.), de mégsem mertem megtenni, mégha a Nővérem lenne...
Végülis feltaláltam mindig magam, és nem éreztem fájdalmat! Nővérem annál inkább (mint megtudtam tőle), jobban aggódott érem, mint én saját magamért... :)))