Műteni kell

Szerdán megvolt a konzultáció Lázár doktornál. Az eddigi leletek alapján, nagyon súlyos már a helyzet. Mivel az MR 2009 év végi, így újat kell csináltatni, mert azóta sokat romolhatott az állapota a gerincvelő elzáródásnak és a sérvnek is egyaránt. Amint megvan az új MR (szerencsére 18-án 20:00 órára Nővérem elintézte), az újabb konzultáció alkalmával ki is tűzi a műtét időpontját. Remélem és bízom, hogy apu nem gondolja addig meg magát.
Sajnos ezt a laparoszkópos új műtéti eljárást a TB nem finanszírozza, így a műtét csak magánkórházban, fizetősen megoldható (doktor úr elmondása alapján, folynak a tárgyalkások ezügyben, de nem lehet tudni mikorra koronázza "harcukat" siker). Valószínű kb. március közepére fog esni a műtét, ami kb. 300-400e ft-ba kerül majd. Lábadozás, utókezelés, gyógytorna kb. 2 hónap. De ami a legcsodálatosabb: 1.napon befekszik, 2. napon műtét, 3.napon saját lábán távozik!!!
Ami azért nagy dolog, mert nála kb. 50 m után jelentkeznek már a zsibbadás tünetei /deréktól lefelé már nem érzi altestét :(( /. Volt olyan betege is a drúrnak, aki már csak a szobában tudott 1-2 lépést tenni. Az idő előrehaladtával, és a betegség súlyosbodásával, a távolság mindig rövidül és egyszer csak megszűnik a járásképesség.
Úgy gondolom, a drúr tudása, embersége, hozzáállása az emberekhez, mindenképpen értékelendő lenne. Szomorúan elmesélte, hogy nem tudja tudását átadni a fiataloknak. Érdemes lenne ezen elgondolkodni. Ma, amikor akkora hiány van az egészségügyben, mindenképpen értékelendő az ilyen tudás. Nincs olyan betege, aki ne lenne elégedett Vele!
Természetesen arra is rákérdezett, hogy miért nem operálták még meg Szfváron, ahol a leleteket kiállították és vizsgálgatták az ottani idegsebészek. Azért, válaszolta édesapám, mert elrémítették mindenféle történettel, hogy az esetek 50%-ában a műtétnek tolókocsi lehet a vége... stb. stb.
Teljesen ledöbbent és felháborodott, hogy milyen orvosi hozzáállás van ott jelen. Elmondta, hogy a Szfváron operált betegek mindig nála "kötnek ki", és Ő hozza rendben az ott lerontott műtéteket.
Összességében a konzultáció végére tudtuk mindketten, hogy a legjobb kezekbe kerültünk és édesapám végre újra teljes életet élhet a műtét után!!!


Ami a legnagyobb örömet okozza nekem, hogy esély van rá , hogy álmom: Nekem minden álmom, vágyam az, hogy Apukám (néha egyedül, de anyával együtt is ) büszkén toljátok a babakocsiban otthon Pannikát vagy Csabikát, születendő gyermekünket. Büszkén és FÁJDALMAK nélkül!!! (eddig megszületett unokáival soha nem tudta ezt megtenni...)