Vizsgálatok

Pénteken, késő délután, visszamentem a szemészetre. Egy mások doktornő rendelt.
Alaposan megvizsgált, és teljes mértékben megnyugtatott. A szememmel semmi probléma. Nincs már gyulladásban, és a ciszta is elmúlt róla, egy kis hámvastagodás látható igaz, de az nem baj.
Miután elárultam, hogy 2. típusú cukorbeteg vagyok (ez a "jobbik fajta" - mondta), addig nem engedett távozni, míg szemfenék vizsgálatot nem végzett. Ti már voltatok ilyenen? (még jó hogy munka után mentem)
Enyhén csípős folyadékot cseppentett a szemembe, majd várni kellett 10 percet. A fejem azonnal megfájdult, ugyanis mindent homályosan láttam csak (a csepp hatása), még az órán sem tudtam leolvasni az időt. Nagyon-nagyon rossz volt!!! Hazafelé (még jó hogy a közelben laktam, 5 buszmegállóra) igen csak imbolyogtam, szédültem... Nagyon kellemetlen volt. Feneszar vizsgálat.
A szemem rendben van. De évente már ezt is kell nézni... mint sok mást a kor előrehaladtával.
Elvileg a diabetológián kellett volna erről tájékoztatni engem. :(

Hétvégén meghoztuk egy másik döntést is. Elkezdem a vizsgálatokat. Sokáig fog tartani, de belevágok és a végére is jutok remélem egyszer. A szabadságaimat erre használom idén, legalábbis jó részét.
A Főnöki beleegyezés még várat, mert ugye mindez sok hiányzással fog járni... Bízom engedélyt kapok rá Tőlük is. (még nem volt bátorságom, gyűjtöm az erőt és a héten "bekérdezem")

Így állok mostanában... tele munkával, kalanddal!!!!

Hétvége

mivel telt nektek?

Nálam mozgalmas volt. Szinte az egyik program érte a másikat, nem igazán volt időm unatkozni.
Fodrász, korcsolyázás, kandalló néző, látogatás nővéreméknél és mindez 1 szombati napon. Alig győztük szusszal, legfőképp a korcsolyázás és a látogató töltött el örömmel, vidámsággal.

Viszont a magas gáz árak hatására végre (több év unszolás után) szüleink beruháztak 1 kandallóba. Akinek valaha volt nem gázzal fűtött háza/lakása az tudja miről beszélek. A 2 féle meleg összehasonlíthatatlan!!! Még jó hogy elmentem velük választani, így nem lett 1 "retro sporhelyt" féleség a szobába. Íme (Etna / Salgótarjánból) ;-))))


Szemem nem gyógyult teljesen, pénteken vissza a szemészetre.
Kiütéseim elmúltak, de jöttek újak sajna :(
És végül de nem utolsó sorban, kezdő vagyis további lépésként kinyomtattam és nézegetem a listát, amit a habituális vetélőknek "ajánlott" elvégeztetni (Dr. Fülöp Vilmos szerint). Vonatfütty hosszúságú :(

Így állunk most.

Napjaimban

a kiütéseim mulandóban, viszont a szemem nem nagyon javul. :(((

Egyik blogbarátnőm valósághű meglátása:
"Nekem van egy tippem, miből lehet nagyon eleged. Szerintem abból, ahová előbb utóbb mindannyian eljutunk. Hogy mindent annak rendelünk alá, hogy gyermekünk legyen, no és a hétköznapok problémái sem segítenek abban, hogy könnyebben éljük meg a mindennapokat. Te is látod a visszásságokat, az embertelenségeket, és egyre nehezebben tudod ezeket rendezni magadban, magaddal."

Amit nagyon vártam már, végre HAVAZIK!!!!! Imádom az illatát, frissességét, ahogy ropog(na) a talpam alatt.
Bízom benne, hogy hétvégére marad belőle valamennyi, hogy a gyerekekkel ki tudjuk használni az általa nyújtott lehetőségeket. Örülök, hogy haza tudok menni vidékre. Leginkább annak örülök, amin nap mint nap eszembe jut, hogy apu nagyon jól van. Csodával határos módon nincsenek fájdalmai, könnyedén jár-kel, sétál, kerékpározik. Sőt néha már ping-pong meccsekre is eljár a régi haverokhoz. Tehát minden a legnagyobb rendben vele. Ez hihetetlen megnyugvással tölt el.

Kedves fotók

A kis Ábel nagyot nőtt 1 hónap alatt 1 kg.
Az Emmus pedig egy hercegnő. :) Unokahúgom büszke lehet rájuk.

Viszkető kiütéseim okának a Nővérem nézett utána pontosan mi lehet a lelkem háttérében (köszönöm Neked):

A kiütés mindig azt jelenti, hogy valami amit eddig elfojtottunk, át szeretné törni az elnyomás határait, tudatossá akar válni.
A viszketés azt jelenti, hogy pszichikai szinten valami ingerel bennünket. Háttérben valamilyen szenvedély, belső tűz áll, ami felfedezésre vár, ki akar törni. A vakarás, ásás szelidített formája.

Lehet tovább gondolkodni, töpprengeni.

Egészség

terén úgy tűnik mostanában nem vagyok a toppon.
Hétfőn vette Csaba észre, hogy a szemem (fehérje részén) be van vérezve és nőtt rajta egy dudornak nevezhető valami. Gondoltam, elmúlik. Nem, sőt egyre véresebb lett. Így tegnap elmentem szemészetre (a szemem - a látásom - nem játék ugyebár). Ciszta van a szememben, sőt még be is van gyulladva mellé. :( Csak hallgattam döbbenten, hogy már ilyen is létezik... természetesen nem tudni mitől alakulhatott ki (mint bármilyen betegség sem), leginkább gócra fogható a szervezetemben, pl. foggyulladás stb. (de ez nálam kizárt, nemrég nézettem át). Így marad a találgatás, vagyis inkább az elfogadása, hogy kialakult valami miatt és gyógyítsam meg. Szemcseppet kaptam (TobraDex) 10 napig, ha nem javul esetleg (kizárt, meg kell gyógyulnia), akkor vissza kell menni további egyeztetésre. (Kb. 2 percet se vártam a SZTK rendelőbe - csodaszámba menő dolog) Meglátjuk... :)
Nővérkém diagnosztikája: "Olyan dolgot látsz, amit nem szeretnél". Lehet benne valami igazság, mostanában olyan tehernek érzek magam körül mindent.

E mellett, mivel a baj nem jár egyedül, kiütéses lettem az arcomon és a kézfejemen. Apró kis piros viszkető pöttyök jelentek meg, melyek ugyanakkor tájt alakultak ki mint a ciszta. Mára már néha viszkednek csak és sebesednek. 1-1db a körömágyamra nőtt, az a legkellemetlenebb. El tudjátok képzelni, hogy nézek ki? ;)))

További időpontjaink:
Febr. 16. 12:00 - Cs. kardiológia kontroll (Kardiológiai Klinika)
Március 6. 8:30 - dr. Tűű kontroll. (MM)

Mindent olyan nehéznek élek meg mostanában, ahogy írtam már. Utánanéztem már 2009. októbere óta kezeljük a pm + IR állapotomat. A javulás még mindig nem az igazi. Néha már olyan nyűgnek, kilátástalannak látom az egészet, hogy az elmondhatatlan. Sokszor felcsillan magamban a feladás gondolata. Meddig lehet ez még csinálni?
Tovább kell lépni már, hisz rohannak az évek, az elmúlt 4 év is. Aggódom, hogy az idő előre haladtával egyre kisebbek az esélyeink. Kicsit túlmisztifikálom?
Többször éltük már át, döntöttünk úgy hogy még ezt a 1/4 vagy 1/2 évet várakozással, reményekkel töltjük, komolyabb orvosi beavatkozás nélkül. De vajon ezt meddig lehet így várni? Sok tanácsot kapok, ilyet is - olyat is (orvosi kezelés kontra nyugalom, szeretet, boldogság, lelki harmónia).
Vajon meg lehet magunknak valaha bocsátani, ha a "rossz" megoldást választjuk?

Mama

85 évesen is a legcsodálatosabb nagymama a világon az én nagyim. Épp legkisebb dédunokájával (még van 5, a kis Katán kívül):