a kiütéseim mulandóban, viszont a szemem nem nagyon javul. :(((
Egyik blogbarátnőm valósághű meglátása:
"Nekem van egy tippem, miből lehet nagyon eleged. Szerintem abból, ahová előbb utóbb mindannyian eljutunk. Hogy mindent annak rendelünk alá, hogy gyermekünk legyen, no és a hétköznapok problémái sem segítenek abban, hogy könnyebben éljük meg a mindennapokat. Te is látod a visszásságokat, az embertelenségeket, és egyre nehezebben tudod ezeket rendezni magadban, magaddal."
Amit nagyon vártam már, végre HAVAZIK!!!!! Imádom az illatát, frissességét, ahogy ropog(na) a talpam alatt.
Bízom benne, hogy hétvégére marad belőle valamennyi, hogy a gyerekekkel ki tudjuk használni az általa nyújtott lehetőségeket. Örülök, hogy haza tudok menni vidékre. Leginkább annak örülök, amin nap mint nap eszembe jut, hogy apu nagyon jól van. Csodával határos módon nincsenek fájdalmai, könnyedén jár-kel, sétál, kerékpározik. Sőt néha már ping-pong meccsekre is eljár a régi haverokhoz. Tehát minden a legnagyobb rendben vele. Ez hihetetlen megnyugvással tölt el.
Annak örülök, hogy a kiütések múlóban vannak! A szemed, remélem, hamar meggyógyul!
VálaszTörlésMennyire igazak ezek a sorok, amit a bnőd írt! A gyermek utáni vagy egyszerűen annyira meghatározza a hétköznapjainkat, hogy néha "elfelejtünk mellett élni"...
én is nagy hórajongó vagyok :)