Sok szép pillanatunk volt. Imádnivalóan, cserfes kislány már:
Megkezdtük a bölcsödét újra. A keddi nap 8-11:30-ig sírdogálással (gondozónénije ölében üldögélve) telt. Ma, még a tegnapinál is nehezebben telt. Nem evett semmit, csak sírt, és azt hajtogatta megállás nélkül: "Anya mikor jön? Anya mikor jön?"
Most kellene nem feladni, és kibírni még néhány nehéz napot, utána jobb lesz. Legalábbis a statisztikák ezt mutatják...
Szerencsére nem tudjuk mit hoz a jövő...
(Nagyon szeles idő volt ma, Ő könnyen megfázik, remélem most ez elkerül minket.)
Nehéz dolog az elengedés!
A szerencse a szerencsétlenségben, hogy amit kilépünk az ajtón mintha elvágták volna. Azonnal minden rendben van! Vajon meddig lehet ezt erőltetni? Az én gyermekem képtelen beszokni a bölcsődébe?
A kis zsivány, íme:
Látod, Ani, még mindig használjuk a pelenkázót a fürdőszobában! :)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése