2012.október 31. és november 1.

Rég nem jelentkeztem. Elmesélem miért.

2012.10.31-én voltam egy újabb NST-n, ami akkor már elég aktív (de fájdalommentes) méh összehúzódásokat mutatott. Doktornő kérdezte is, hogy érzek e valamit, de mivel nemleges volt a válaszom, utamra engedett. Elindultam, gondolván elmegyek még tornára, utána szülésfelkészítő tanfolyamra (így 1 héttel a szülés időpontja előtt). Útközben meggondoltam magam, nem éreztem olyan 100%-ig biztosnak hogy szeretnék menni. Beszereztem néhány apróságot még, és elindultam még a munkahelyre kicsit tenni-venni (viccesen az is eszembe jutott, ha beérek és nem szűnik a fájdalom, még a végén onnan visznek tényleg szülni a kollégák). A Batthyány téren járva menstruációs fájdalmat (topán, de egyfolytában) éreztem. Ettől a hangulatom is nagyon (nem is tudom hogy fogalmazzam) "plötty" lett. Így inkább haza indultam onnan, nem Óbudára. Otthon lepihentem, ettem, megfürödtem. Jobban is éreztem maga, elaludtam. Este arra ébredtem, hogy még mindig érzem, amit eddig egész nap. Úgy döntöttem felhívom a szülésznőt, biztos ami biztos (Cs. dolgozott, egyedül voltam itthon). Elmondtam tüneteimet, és megnyugtatott, hogy normális (jósló fájás lehet, eltarthat  napokig), amíg nem rendszeres, addig nem kell elindulni a kórházba. De ha akarom, akkor menjünk be és Ő is bejön, megvizsgálni.
Makacs, fájdalomtűrő ember lévén az  itthon maradás mellett döntöttem (persze hangsúlyozta, hogy a felelősség az enyém....). Pihengettem, aludtam. Hajnal 2-kor arra ébredtem, hogy a fájások erősödnek. Elkezdtem mérni a fájások hosszát és a köztes időket. Eleinte 30 percenként jöttek 10-15 mp-ig.
Reggel mire a Cs. hazaért (6:30) már 5 percenként 1 percesek voltak. Izgatottan megjegyezte: "LEHET HOGY MA MÁR SZÜLŐK LESZÜNK?" Megfürödtünk, megreggeliztünk és lassan utána útnak indultunk a kórházba (meg voltam győződve, hogy úgyis hazaküldenek majd...).
8:45-re értünk oda, amikor is már a besétálás (inkább vánszorgásnak nevezném) is nehezemre esett, a kiegyenesedés sem nagyon ment már.
Az ügyeletes szülésznő és nőgyógyász megvizsgált és már 3 ujjnyira ki voltam tágulva. "Szép, így kell ezt csinálni" - mondták és hívták a szülésznőmet és a drnőt. Eközben átöltöztem, Cs. pedig lement a maradék táskáért. Kiválasztottam a rózsaszín színű szülőszobát és elkezdtek előkészíteni.
Miután megérkezett a szülésznőm és Cs. is, felgyorsultak az események. Már 3 percenként jöttek a fájások. Cs. kitartóan, kedvesen nyugtatgatott és simogatott. A fájások alatt nem igen tudtam megszólalni sem, csak szorítani az ágy vas rácsát.
9:30 körül megérkezett a drnő (meglepődött, hisz tegnap arra nem is gondoltunk, hogy ma találkozunk), megvizsgált: "Itt délre baba lesz!" - mondta. Minden fájást hang nélkül tűrtem  (a szomszéd szoba hangai viszont igen átszűrödtek....). Olyan gyorsan történtek az események, hogy zuhanyra és egyéb "nyalánságokra" nem is maradt időnk. :)))
Tolófájások hiányában kaptam kevés oxitocint, és ennek hatására, 10:25-kor megszületett természetes úton, átmetszés nélkül, melyet szülésznőmnek köszönhetek, (4-5 nyomásra) kislányunk, PANKA.
Azonnal a mellkasomra tették. Csodálatos érzés volt!!! Ekkor nyitottam ki a szememet először, mert ezidáig szorosan összezárva "küzdöttem". Azonnal Cs. arcát kerestem, és SOHA nem felejtem el, az a meghatódást amit láttam a szemeiben!!!!
Büszkébb voltam és vagyok azóta is RÁ, mint magamra!
Hogy ott volt végig velem, segített, támogatott. Csodálatos ember, férj és most már APA.

Panka lányunk 53cm-rel 2900gr súllyal született 2012.11.01-jén, 10:25-kor. Hosszú barna hajjal. (Hogy miért született ezen a napon? Különleges, mint édesapja, hisz Ő pedig április 1-jén született...)

Miután megfürdették, apának adták, amíg engem ápoltak (a méhlepény nehezebben született meg mint a Baba, már majdnem műtét lett a vége - elő is készítettek - de sikerült anélkül leválnia nehezen).

Innentől kb. 1 órát töltöttünk együtt a szülőszobán és tűnődtünk, hogy mennyire gyorsan zajlottak az események.

Csodálatos (és továbbra is mintaszerű, mint az egész várandósság) volt minden, szavakkal szinte leírhatatlan érzések volt mindkettőnkben!!!