Hosszú ideje óta /ha jól emlékszem tavaly ősz óta/ most volt az 1. olyan hétvégénk ahol 3 napot együtt tölthettünk, szinte csoda számon tartom ezeket az alkalmakat.
Mivel pénteken is már szabadságot kaptam, így hazautaztunk szüleimhez, mivel rengeteg így tavasz beköszöntével a tennivaló.
Pénteken apu Csabával lemetszette az egész szőlőt, nagyon ügyesek voltak (nem kevés tőkéről van szó), miközben a Csaba még egy paprikás krumpli szerűséget is összerittyentett a helybéli cimboráknak, kik szintén a "hegyben tevéknyekedtek". Büszkén mesélték miután hazaértek, milyen sikere volt a csodás ételnek, melyet készített (finoman főz, ÉN tudom).
Én anyukámmal elmentem Mórra 1-2 dolgot beszerezni és meghívni keresztanyámat az esküvőre!!! Utána a Nagyinál ebédeztünk, majd vele töltöttem a délutánt, segítettem neki a kertben ásni... Mert így 84 évesen sem bír magával! :-)))
Szombaton még fárasztóbb napunk volt. Elkészült az új sátortetős garázstető, így fel kellett rakni rá a cserepet. Apu+Csaba hordta és adogatta, én pedig a tetőn ülve halmoztam és raktam a helyére sorba... (eszembe is jutotta a régi "szép" emlékek, mikor a Nővérem házán raktuk a volt sógorommal a Bramach cserepeket... meg is erősödtünk, melyet több jel is mutat a testem egyes részein). Mindig én jutok a tetőre, úgy mászok már rajta, mint egy macska! :)))
Vasárnap a pihenésről kellett volna hogy szóljon, de mivel anyukám dolgozott én a konyhában robotoltam hogy 3-4 fogásos ebédet "összeüssek".
Így délután úgy jöttünk vissza, mint a kifacsart citrom. De jó volt, kikapcsoltunk (igazából együtt voltunk és mégsem voltunk együtt).
Jaj, a legfontosabban kifelejtettem, szombaton voltunk a Bettuséknál (uhugom) Bodajkon és meghívtuk Őket az esküvőre, és felkértük hogy legyen az autójuk a menyasszonyi autónk (az ő esküvőjükön a miénk volt, most csere)! Örültek, és elfogadták a felkérést.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése