Ma délután 14 órára haza is értek Mándokról.
Elkészült a szoba, apukám büszkén újságolta, hogy "ezt megnézhetik a mándokiak"!!!
Narancsos-vöröses színű lett, már nagyon kíváncsi vagyok rá.
Jól elfáradtak a sok munkától, a rohanástól és a hosszú úttól.
Meghatódva mesélte nekem a telefonba, hogy látta a szobába a fényképtartóba a képemet (10 évvel ezelőtti kép, amikor megismerkedtünk a Csabával, Szobolszói kempingben készült), elsírta magát!!! Erre én rögtön azt válaszoltam neki: "Én is szeretlek apukám!"
Gondolom ezzel ezt akarta mondani nekem, csakhát nem a szavak embere.
Anyunak mondtam is, hogy tisztára olyan lett mint a Kalincsák papa volt, mindenen elpityeregi magát, olyan érzékeny lelkű lett mostanában.
Ma délután hazamegyünk és hétvégén sokat beszélgetünk majd a történtekről, élményeiről Mándokon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése