Régen írtam. Sok minden történt az utóbbi hetekben.
Anyukám gyorsan gyógyult, már a műtét másnapján ezzel a vigyorral fogadott:
Ekkor tudtam hogy gyorsan fel fog épülni. Erős asszony, gyógyulni akar! Tegnap, a műtét után 2 héttel már haza is távozott és már mankóval közlekedik.
Mi kis családunk a hosszú hétvége előtti hetet sok-sok munkával töltötte. Felváltva dolgoztunk hogy Pannika elkerülje a bölcsit és a betegséget, hogy ek tudjunk utazni 4 napra Mamihoz (anyósomhoz), aki majus óta nem látta. Hétfőn volt a Doktirbácsi, piros a torka, diagnosztizálta. De még jól volt:
Fényképezkedni szeretett volna, összebújósan.
Másnap furcsa volt. Hisztisebb a kelleténél és megkérdezte tőlem este: "ANYA NEKED JÓ A HASAD?" kérdeztem tőle miert neked nem, de nemleges válasz érkezett.
Ezután éjjel sírt, lázas lett. Másnap, Nővérem jött vigyázni rá. De mivel egész reggel es egesz nap vígasztalhatatlanul sírt, nem tudtam itthon hagyni. Ekkor már magas láz, hasmenés. Délután hányás, kis megkönnyebbülés részéről. Így a várva várt utazásunk elmaradt, vagyis Apa ment és rohant is vissza mert kórházba kerültünk kiszáradás miatt:
Tehát pontosan, ügyelet, kórház, várakozás, infúzió. Megnyugvas neki 3 nap kimerültség, nem alvás után. 2 liter folyadákot kapott, egyeb gyógyszert nem. Hanyás megszünt. Étvágya megindult lassan, sokat ivott. Igy 2 nap után már a régi zsivány mosolyt produkálta:
Hogy hogy éltük meg a Jánis kórház gyermekosztályán töltött napokat, az egy másik történet...
Igy telt a mi hosszú hétvégénk! Remelem nektek jobban.
Tanulság: nem jelenti ha utazás előtt 1 hétig nem megy közösségbe a kis Tündérkém, hogy el tudunk utazni...
Mára még hasmenés van, diéta tovább pár napig.
