Kis Copfos

hétfőn újra bölcsibe megy. Anyával, egyenlőre.
Mára már teljesen egészséges, így semmi (még ez a fránya időjárás sem) szabhat korlátokat benne.

Végre megengedi, még ha most csak rövid időre is, hogy csinos kis copfokat formázzunk neki, íme az első próbálkozás:

Már várjuk a Mikulást, mint ahogy az utolsó képen is látható. Nagy az izgalom, hogy vajon mit hoz majd a kis csizmába...
Csodálatos látni azt a örömet az arcán, amikor minderről mesélünk neki. Izgatottan várja a napot, amikor hamarosan megérkezik hozzánk is. Természetesen, csakis akkor ha jó kislány lesz ;)

Végül egy kis Panka szösszenet, egyik napi beszélgetésünből:

Anya: "Hogy hívják Apát?"
Panka: " Török Csaba."
Anya: "Hogy hívják Pankát?"
Panka: "Török Panka."
Anya: "Hogy hívják Anyát?"
Panka: " Török Anya." :)))

Panka jobban van.

Orrszívás ritkul, cseppegtetés még folyamatban.
Hétvégén sokat javult az állapota. Szerencsére enyhébb lefolyású, nem lázasodott be.

Ma Mama és Papa jött vigyázni rá, amíg mi Apával dolgozunk.

Hétvégén készült 1-2 felvétel este (így kicsit rossz minőségű), ebből is látszik, hogy nincs nagy baj :)

Beteg

újra. Így nem sikerült a héten végig menni a kijelölt beszoktatós úton. Tegnap este már furcsa érzések kerítettek hatalmába (hiába...anyai ösztönök) vele kapcsolatban, így az Ő szobájában aludtam. Rosszul aludt, sokat felsírt, felállt, nem kapott levegőt az orrán. Reggel már tudtam a jelekből, hogy nem megyünk. Folyik az orra, trüsszent egyfolytában. Így nincs értelme, kínozni őt és fertőzni a többiek gyermeket. Bízom abban, hogy rövid lefolyású lesz, és jövő hét vége felé el tudunk újra látogatni a gyerekekhez.

Nem a bölcsödével van a probléma. Tetszik továbbra is, nagyon jó benyomást keltettek bennem az elmúlt 4 napban is a gondozónők, a kiépített rendszer. A gyermekem immunrendszerével, a közösségi életben terjengő baktériumokkal, vírusokkal van a probléma. Hiába keresnék másik helyet (akár magánt is, azt nem tudnánk fizetni), a megbetegedések nem oldódnának meg. Erősödnie kell! Sok-sok vitamint, immunerősítőt szed, így remélem legalább az súlyosabb megbetegedések elkerülnek bennünket. Továbbra is próbálkoztunk majd a beszokással, tavasszal majd csak  - remélhetőleg - járunk egyfolytában 2 hetet. :))

Beszoktatás (III.) 4. nap

még jobban telt mint a 3.
9-11 óráig voltunk ott. Már az öltözőben sírt amikor megérkeztünk, mert az UGRI-BUGRI szobába akart menni ugrálni :). /Otthon egész este azt hajtogatta, hogy megyünk holnap ugrálni a bölcsibe./ Nehezen lehetett meggyőzni az ellenkezőjéről.
Bekísértem és kijöttem a csoportszobából. Ekkor hangos sírásba kezdett. Kb. 30 percig tartott. Jött a tízórai (9:30 körül), mandarin, ekkor az evéssel kicsit meg tudták nyugtatni, sokat evett ("addig legalább csendben volt" - jegyezte meg a másik csoportból a Tilda néni). Az udvaron kint már jól viselte magát. Motorozott (azzal keresték Anyát Ildi nénivel), utána a kedvenc kisautójába is beült Morzsival. :))) Legnagyobb kedvenc ismét a kukac volt, amire felült és ekkor énekelte neki Ildi néni a kedvenc énekét:
"Megy a Zsuzsi vonat, kattognak a kerekek,
Vígan integetnek a bölcsödés gyerekek.
Lalalala-lalala,
hu-hu!!" (Ekkor a mutató ujjával megnyomja a gyerekek orrát, hogy így dudál a vonat.)
Panka IMÁDJA.

Míg várakoztam, kisétáltam az utcára és természetesen belestem az udvarra, hogy mit csinál. Ekkor nyugodtam meg teljesen, hogy jó kezekben van. Körjátékot játszottak együtt (igaz Panka még nem olyan aktív még benne) és egyáltalán nem sírt! Az idő többi részét is sírás nélkül töltötte. Amikor bementem érte 11-kor, hosszú percekig észre sem vette, hogy ott állok és figyelem őt. A talált kis kincseket (letépett matrica darabokat) is Ildi néninek vitte oda :))) Ez már jó, nagyon jó. Kezdi elfogadni Őt.

Beszoktatás (III.) 3.nap

ezen is túl vagyunk. Sikerrel a hátunk mögött. :)
Az esős időnek köszönhetően nem tudott az udvarra menni a csoport. Ennek is köszönhető a siker. Amikor megérkeztünk, átöltöztünk - közben megevett Panka 2 mandarint, felkészülvén a tízórai, ami tea volt csak - és azonnal az UGRI-BURGI szobába mentünk a csoport után (eső esetén itt ugrándozhatnak a gyerkőcök). Van mászóka, csúszda stb. minden szivacsból készült. Így sérülés mentesen lehet energiát levezetni :)) Néha ez nekünk felnőtteknek is rendkívül jól jönne!!!
Itt jelen voltam még. Panka imádta, leginkább a trambulint a fő kedvencnek örült igazán. Egy lopott fotó:

 

Kb. 15-20 percet töltöttünk itt.
Miután visszamentünk a csoportba, tízórai. Az elfogyasztása után (már ügyesen iszik nagy üveg pohárból - igaz az előke is kap belőle mindig jócskán kóstolót), elköszöntem tőle, megnyugtattam, hogy hamarosan jövök vissza érte, nem hagyom ott, majd kimentem.
Sirdogált, hol jobban, hol kevésbé. Volt hogy egyáltalán nem. A gyurmázással jól le tudták kötni a figyelmét. Ildi és Tündi néni mindenkinek elkészítette a jelét belőle. A mese olvasást már inkább csak a gyerekek és a Morzsi (akit vittünk magunkkal itthonról) hallgatta. :))
Összességében jóval kevesebbet sírt mint az első beszoktatós alkalommal közel 2 hónappal ezelőtt.
Holnap próbálkozunk tovább. :) Köszönjük a kedves sorokat, ránk gondolást! Jobban megy már most, sokkal.
Panka azóta is hajtogatja: "Ildi néni mondta."
Kérdezem én Tőle: "Mit?"
Válasza: "Anya jön mindjárt." :))

Beszoktatás (III.) 2.nap

eltelt. Kellemesen. Ma még a szobában tartózkodtam, de más a gondozónők és jómagam is észre vettem, hogy oldottabb volt, kevésbé ragaszkodott a társaságomhoz. Esett az eső délelőtt - nem mentünk az udvarra-, lehet, hogy ennek is volt köszönhető az oldottabb játék, nem azonosította kint létet a hazamenetellel.
A fenti sikerre való tekintettel, holnap elkezdjük a nehezebb részt. Beviszem, elköszönök és otthagyom. Kint várakozom (ha akad valami teendőm a közelben, elintézem) 11-ig. Utána együtt hazamegyünk. Amennyiben jól sikerül, akkor ebéddel is megkínálják. Reménykedünk mindannyian.

Bölcsödei Beszoktatás III.

újra elkezdődött.
Bizakodóak vagyunk mindannyian, hogy a héten legalább sikerül végig járnunk 5 napot. Nagy előre lépés lenne neki. Holnap még bent leszek vele, majd szerdától csak bekísérem és az Ildi nénivel hagyom. Érthető, hogy a jelenlétemmel mindig összekapcsolja az otthont (természetesen) és sirdogálja nekem, hogy : "Hazamegyünk".
Ezektől függetlenül, jó kedvvel jöttünk ma haza. Szóval haladunk lassú lépésekkel...
Tudom, hogy nem ezek a nagy problémák (egy gyermek élete során - kamaszkorral összehasonlíthatatlan), de egy anyai szívnek ez nagyon szívfacsaró... be kell látni ezt...

Hétvégi séta a lehullott falevelek között.