Hévizi

hosszú hétvégi pihenésünk, immár a hátunk mögött tudhatjuk. Sajnos. Az elkövetkezendő másfél hónapban, az emlékeiből élünk, merítünk erőt.

Az odaút szombat korán reggel, még a nagy hőség előtt, elviselhető volt (autópálya majdnem végig).
A szállás pazar, szinte már fejedelmi berendezésekkel:
Prestige Ház apartman. (201 szoba volt a miénk, a fotók valósághűek).
Olyan éjjeli lámpa volt az ágy mellett, ha az állványt megérintetted (talpa, váza) bárhol felkapcsolódott. 3 fényerősségű: 1. érintésre "helyzetjelző", 2. erősebb, 3. legerősebb. 4. érintésre kialudt. :)) A fal burkolata is nagyon különleges volt.
A büféreggelit tartalmazta az ár. A tálalás (mivel szakértő szemeimet hoztam magammal) hagyott némi kívánni valót maga után. De az íze, választékossága kárpótolt mindkettőnket hellyel-közzel.
A Tófürdő környéke, vize csodálatos.


Az egész vasárnapot a fürdőben töltöttük. A víz hőmérséklete megegyezett a levegőjével. 32-32 fokos volt mindkettő. A víz (hiedelmeinkkel ellentétben), kellemesen hűvös, simogató volt. Mivel a tó mélysége változó, így úszógumival "közlekedtünk". A nap végére már belejöttünk és a gumiba ülve eveztünk a vízen. :)))) Így könnyebben haladtunk, többször át is "úsztuk".
Jól szórakoztunk, élveztük a vizet, a napsütést és a pihenést.
A büfé már elég húzós árakon üzemelt. Pl.: 4-5db csapolt sör 800.-

Vasárnap fénypotjaként sikerült egy kellemes kis éttermet (elfogadható árakkal) találnunk a szállásunk közelében, "Rozinéni" Csárdája. Hangulatos élő zene volt, mely számok az esküvőnkre emlékeztettek mindkettőnket. Az étel kifogástalan, a felszolgálás szintúgy. Fokhagymakrémlevest + roston sült fűszeres szűzérmét ettem. Sajnálattal hagytuk ott a helyet, de egyik percről a másikra szúnyogok hada lepte el az étterem teraszát.
Amit meglepett:
az egregyi szőlőhegy csalódást okozott. Olyan hatást keltett, mintha otthon kimentem volna a szőlőbe és apuval árulnánk a pincéből a bort. :) De még ott (Egregyben) a bor sem volt finom.

Hétfőn hazafelé útba ejtettük a gyenesdiási strandot. 2010-ben az év strandja volt, ajánlották. Hogy vajon miért lett ezzel kitüntetve?! Rejtély...
A balaton (a hévízi tóhoz képes) elég hűvös volt. Nem sokat tartózkodtunk benne. De a nap kibújt rendesen. :)
Összességeben jót pihentük, kikapcsolódtunk, sok boldog órát töltöttünk együtt.

Tanulság: Hévízi tó vize simogató volt (testileg - lelkileg), csodásan éreztük magunkat.

A mondat mely elhangzott Csabától pihenésünk óráiban és amit soha nem felejtek (miközben én a gyermekek számát hoztam fel):
"Ha csak egy gyermekünk lesz, én már attól nagyon boldog leszek!"

Mai napi Igaz gondolat

"Akkor lehet a legnagyobbat esni, ha csak oda nézünk, ahova tartunk és így szem elől tévesztjük azt, ahol járunk!"

Eredményeim

elkészültek. TSH kicsit alacsony lett? De szépen lecsökkent 3,91-ről mostanra.

TSH: 0,13 (0,27-4,20)
fT3: 3,75 (3,10-6,80)
fT4: 21,37 (12,00-22,00)

Zuzu + Én

... hogy tényleg voltam látogatóba! :)))

Egyveleg

Apuról: orvosi utasításra (előre intézkedett Nővérem) újabb MR, ami kimutatja mi okozza a problémát. Utána 3 hét múlva kontroll (addig szabadságon vannak), ami jó is, mert ma befeküdt 3 hétre a csákvári kórházba utókezelésre. Talán segít neki a gyógyszerek mellett melyet újra szednie kell.
Miután ez már nagyon kétségbeejtő (hogy miért romlott az állapota ily hirtelen), másik orvoshoz is elviszem a műtét előtti és az új MR felvétellel. Utána meglátjuk hogyan tovább.

Lábamról: már jól van. Elmúlt a borogatásnak/pihentetésnek köszönhetően, gyógyulttá nyilvánítom.

Szombaton délután csajos napot tartottunk Nővéremmel. Találkoztunk Szfváron egy kedves kis kávézóba. Éreztük mindketten találkoznunk kell ott és akkor (mert hiába utazom én haza a családomhoz, ott az állandó sok munka mellett nem lehet ezekről a dolgokról beszélgetni).
Hogy miért (ezidáig sem tudom és értem) könnyek között, néhány pohár Sauska rozé társaságában, panaszoltam neki el lelki gondjaimat/bajaimat...
Néhány óra és sok-sok kedves/bátorító szó után sokkal jobban érzetem magam. Nagyon-nagyon köszönöm.
Ott helyben levette a vért tőlem. Kíváncsi vagyok, hogy alakul a TSH.

Hosszú még az elkövetkezendő 2 hét, de utána jön a várva várt 3 nap Hévíz. Bízom, hogy csodás lesz!!! Ott majd jut elég idő egymásra.

Unokabátyám a kis Katával. Látogatásukat későbbre hagyom, ha már lezajlott a látogatási láz..

Várom

a pillanatot ismét, hogy minden rossz "elszálljon" és a jó/kellemes maradjon.

Elleptek a gondok:
1. jobb lábfejem bedagadt, bicegve közlekedem (lábfejem külső részére tudok csak rálépni a fájdalom csökkentéseként)
2. Letti keresztlányom (12 éves) 50.000 Ft-os telefonszámlát generált... eltitkolva mindezt (sok munka-telefonálás, és mégtöbb idegeskedés eredményeként intéződött el 4 nap alatt)
3. Apu nem tud ráállni a bal lábára egyáltalán, mankóval közlekedik. A legszomorúbb, hogy ha nem hívom fel őket, a mai napig nem tudom. Nemhogy nekem, de a nővéremnek sem szólnak. Szombat éjszakai vérvételből kiderült, hogy trombózisa nincs (tipikus tünetei voltak pedig). Csak találgatni tudunk szerda reggelig (akkor jön dokihoz), vajon mi okozza ezt: kiújult a sérv? nyomja valami az ideget, ideggyököt? műtéti hiba történt? a fizikai munka jelei ezek? a kevés torna és úszás? Vagy az egésznek lelki háttere van, és nem tudja elfogadni, hogy Ő már nem fog soha fizikai (szobafestő) munkát végezni?
De akkor miért 4 hónappal a műtét után jelentkeztek ezek a tünetek. Hisz műtét után 2 sőt 3 hónap múlva is jól volt. Mi történhetett?
Nagyon-nagyon aggódom. Kerestem másik gerincsebészt is (hátha műtéti hiba tényleg) és kérek hozzá is időpontot. Több szem többet lát, nem?

Ezekből adódóan el is marad az 1 éves házassági évfordulónk megünneplése. :(
Pedig igazán nem ezt érdemeljük. Hisz ez az egy dolog a mi mindig a legnagyobb rendben volt/van éveken keresztül... a kapcsolatunk, szerelmünk egymás iránt.